**A Fotózás Mint Önfejlesztő Utazás | Liget** A fotózás nem csupán egy művészeti ág, hanem egy izgalmas önismereti kaland is. Amikor a fényképezőgép mögé állunk, lehetőségünk nyílik arra, hogy felfedezzük belső világunkat, érzéseinket és gondolatainkat.

Az egyik dolog, ami megfogott, az a falu lüktetése, ami tökéletesen összhangban van az én szívem dobogásával. Az ott élők élete sokkal inkább élvezhető, mivel hiányzik a külső rohanás; itt mindenki saját magának szabja meg a ritmust, és így valóban a saját tempójukban élhetnek.

Nem szükséges a várost és a falut versenyeztetni egymással, hiszen egyik sem feljebbvaló a másiknál. Székelykeresztúron találtam meg az otthonomat, körülöttem pedig lenyűgöző falvak sorakoznak Udvarhelyszék területén, sőt, még azon túl is. Erdély falvai varázslatosak, tele életörömmel és hagyományokkal, és a falusi élet rengeteg izgalmas témát kínál felfedezésre.

A másik, hogy a város és a falu nem elválasztható. Ott van a termelés, a teremtés a falvakban, a forrás ott van. Rebesgetve mindenféle globális felmelegedést, tulajdonképpen sokkal inkább a városi ember az, aki jobban ki van szolgáltatva a dolgoknak. Sokkal nagyobb a létbiztonság falun, mert a világ divatjának és hullámainak kevésbé van kitéve, mint a városi ember. Én városon és falun is élek. De nem az a lényege, hogy konkrétan hol lakom, hanem hogy mit élek meg ebből. Élhetek Keresztúron, de egy falusi lélekkel. Az a lényeg, hogy az ember ott, ahol van, jól érezze magát és kibéküljön a sorsával. Az az egyik legkegyetlenebb dolog, amikor városon élünk és vidékre vágyunk, vagy falun élünk és városra vágyunk, és ez az örök boldogtalanság lesz úrrá rajtunk. Én, úgy gondolom, hogy jó helyen vagyok."