Az interjú Allegra Guccival: A Gucci család története és Patrizia Reggiani világa nem azonos - Nők Lapja A Gucci család öröksége és Patrizia Reggiani élete két különböző narratíva, melyek különböző szempontokból világítanak rá a divatipar és a családi di

Közel harminc év telt el apja, Maurizio Gucci brutális meggyilkolása óta, és a fiatalabbik Gucci lány úgy határozott, hogy végre megtöri a hallgatást. Az esetről már számos könyv született, és Ridley Scott A Gucci-ház című filmjében Adam Driver és Lady Gaga életre keltette a neves párt. Most viszont Allegra Gucci saját szavaival osztja meg szülei történetét. Interjú.

Allegra Gucci korábban rossz karikatúrának nevezte A Gucci-ház című filmet, amely elméletileg az életét meghatározó eseményeket hivatott bemutatni. Habár a két testvér, Alessandra és Allegra gyakran szerepeltek a sajtó címlapjain, nem nyilatkoztak a médiának sem az érzéseikről, sem a tragikus eseményről, amely miatt anyjukat, Patrizia Reggianit 17 év börtönbüntetésre ítélték. Allegra Gucci most megtörte a csendet könyvével, amelyben a saját verzióját osztja meg az olvasókkal. Egyebek mellett kiderül, hogyan manipulálta a testvéreket anyjuk és nagyanyjuk, és hogy mennyire hittek anyjuk ártatlanságában. Allegra még a jogot is elvégezte, hogy kiszabadíthassa őt a börtönből, később azonban kiderült, Patrizia mégsem ártatlan. Hitről, belső utazásról és családi traumákról beszélgettünk Allegra Guccival, aki azt is elárulta, milyen most a viszonya anyjával.

A "A játszma vége - Fények és árnyak a Gucci család körül" című könyv egy igazán különleges és intimebb alkotás, amely mögött mély érzelmek és személyes élmények állnak. Az író motivációja, hogy megossza ezt a történetet az olvasókkal, valószínűleg abból a vágyból fakad, hogy feltárja a család dinamikáját, a siker és a tragédia összefonódását, valamint a Gucci név mögött rejlő emberi sorsokat. A könyv lehetőséget ad arra, hogy a közönség bepillantást nyerjen a glamour világába, miközben megismeri a személyes küzdelmeket és dilemmákat, amelyek a reflektorfény mögött rejtőznek. Az elmesélés folyamata nemcsak a múlt feldolgozását segíti, hanem egyfajta kapocsként is szolgálhat az olvasók számára, akik így közelebb érezhetik magukat egy olyan történethez, amely tele van érzelmekkel és tanulságokkal.

- Azért írtam meg a könyvet, hogy feketén-fehéren feltárjam az igazságot, főleg a fiaim számára. A társadalom folyamatosan változik, és az marad meg az utókor számára, amit a kijelzőn vagy a filmvásznon látunk. Mindenki rohan, senkinek nincs ideje elmélyülni a történetekben, az igazságban. Fontos volt számomra, hogy megértettem a saját múltamat, és azt, hogy nem maradhatok benne, hiszen a jelenben élek. Le akartam írni az igazságot feketén-fehéren a gyerekeimnek és a jövő generációinak. Semmilyen elvárásom nem volt a könyvvel kapcsolatban, de végtelenül boldog és hálás vagyok, hogy az üzenet, amit át akartam adni, mindenkinél jó fogadtatásra talált.

A Gucci-ház című film premierje volt az a döntő pillanat, amikor végleg elhatározta, hogy szeretné tisztázni az édesanyjával és a családja történetével kapcsolatos nyitott kérdéseket.

- A film egyértelműen elpocsékolta annak a lehetőséget, hogy elmeséljen egy nagyszerű történetet egy nagyszerű családról. Sajnos Ridley Scott nem igazán értette meg, hogy milyen volt valójában a Gucci család. Leginkább azért lett híres, mert világszerte exportálta a Made in Italy minősítést, ami az elegancia és a stílus szinonimája. Ez viszont sajnos nem jelenik meg a filmben.

Melyik volt a legnagyobb kihívás a könyv megalkotásának folyamatában?

A könyvírás számomra egyfajta terápia volt. Vissza kellett merülnöm a múltba, újra átélni bizonyos fájdalmas pillanatokat és eseményeket, valamint mély érzelmeket. Most, hogy bölcsebb és érettebb vagyok, egészen másként tekintek ezekre az emlékekre. Anyaként és feleségként sokkal jobban megértem apám viselkedését, mint gyerekkoromban. Az írás folyamata egy lenyűgöző belső utazás volt az emlékeim tengerében. Úgy érzem, hogy a könyv rendkívül őszinte lett, miközben elkerülte az ítélkezést. Tudjuk, mennyire nehéz igazságot tenni bármilyen esemény kapcsán, ha nem voltunk jelen. Írás közben igyekeztem távolabbról szemlélni a dolgokat, mert hiszek abban, hogy minden, ami velünk történt, tanulságul szolgálhat.

- A Gucci család hosszú évtizedek óta szereplője a nyilvánosságnak. Mit gondol a médiában való megjelenítésükről?

Ahogy az ember felnő, egyre inkább hozzászokik a média állandó jelenlétéhez – én sem voltam kivétel. A legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy bármilyen nehézség is érjen minket, ragaszkodnunk kell az értékeinkhez, mert ezek segíthetnek átvészelni a viharos időszakokat. Sokan úgy gondolják, hogy a Gucci család tagjaként az élet csupa előnyöket és kiváltságokat jelent. Az én tapasztalatom azonban inkább a szabadság hiányáról szól, arról, hogy ne tudjak olyan döntéseket hozni, amelyeket ne idegenek megítélése alapján kellene formálnom.

Volt már olyan időszak az életében, amikor úgy érezte, hogy a lelki teher annyira nehezedik rá, hogy szinte összeroskad tőle?

- Természetesen. Voltak időszakok, amikor úgy éreztem, maga alá temet az egész helyzet. Olyan érzés volt, mintha egy cunamiban éltem volna, folyamatosan jöttek a hullámok minden irányból. Én pedig kétségbeesetten próbáltam találni egy légbuborékot, amiben végre levegőhöz jutok. Amiben újra erőre kapok, hogy folytassam tovább.

Gyerekként egy különösen érzékeny szituációba került, ahol a világ nehézségeivel kellett szembenéznie. Míg a legtöbben az anyjuk vagy a nagyszülőjük mellett kerestek vigaszt, ő kinek a vállára hajthatta a fejét, hogy megkapja azt a szükséges érzelmi támaszt, amire vágyott?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert Fabio Franchini mindig ott volt mellettem. Ő nem csupán apám legjobb barátja volt, hanem igazi apafigura is a számomra. Fabio volt az, aki sosem feledkezett meg apám humoráról, karakteréről és jellegzetes mosolyáról. Az ő meséi révén sokat megtudhattam arról, mi zajlott a szüleim között, így az emlékek élénken élnek bennem. Fabio egy kivételes, életszerető egyéniség volt, tele kreatív energiával, ami mindig inspirált engem.

Volt néhány barátja a kortársai között?

Természetesen, az én barátaim is ott voltak mellettem. Gyakran hallani, hogy a nehéz pillanatokban derül ki, kik a valódi barátok. Az én életemben is lezajlott ez a természetes kiválasztódás, és világossá vált, hogy kik állnak mellettem önmagamért. Ők azok, akik látják bennem Allegrát, a kislányt, és nem csupán Allegra Guccit, a híres család tagját. Nincs sok barátom, de azok, akikkel rendelkezem, valóban igaziak. Gyerekkoromban is mellettem álltak, és ma is ők a legközelebb álló társaim.

A könyvből világosan kirajzolódik, hogy az édesanyjával való kapcsolata rendkívül összetett és sokrétegű. Az írás során a szerző nem csupán visszaemlékezik a közös pillanatokra, hanem mélyebb értelmet is keres a múltbeli érzések és tapasztalatok között. Az írás folyamata lehetőséget ad arra, hogy a fájdalmas vagy nehezen feldolgozható emlékek új perspektívába kerüljenek, és így a szerző képes szembenézni a régi sérelmekkel, valamint megérteni azokat a dinamikákat, amelyek a kapcsolatukat formálták. Az önreflexió és a szavakba öntés segít abban, hogy a múlt ne csupán terhet jelentsen, hanem egyfajta gyógyulási folyamat részévé váljon, lehetővé téve ezzel a továbblépést és a belső béke megtalálását.

Ez a kapcsolat valóban rendkívül bonyolult, és mindig nehéz kifejezni azokat az ellentmondásos érzelmeket, amelyek vele járnak. Amikor a különféle nézőpontokra és kérdésekre gondolok, mindig újabb és újabb, sokszor ellentétes érzések keverednek bennem. Bár nem tudom visszafordítani az időt és megváltoztatni a múltat, a jövőm alakulását viszont én irányíthatom. Számomra elengedhetetlen, hogy a megváltoztathatatlan múlt helyett a jövő lehetőségeire összpontosítsak.

Felfedeztem, hogy a harag és a megbánás terhe alatt élni képes romba dönteni a jelenünket és elhomályosítani a jövőnket.

Az egyik leglényegesebb törekvésem, hogy a múlt terheit ne örökítsem tovább a gyermekeimre. Célom, hogy számukra feloldjam a nehézségeket, és megóvjam őket attól a sötétségtől, irigységtől, és negatív energiáktól, amik eddig körülvettek minket. Megnyugtató érzés tudni, hogy képes vagyok erre. Hátat fordíthatok a múlt sérelmeinek, és bizakodva nézhetek a jövő felé, hiszen az élet valóban csodálatos.

Hogyan állnak ma a dolgok a kapcsolatukban? Tárgyalják még a múltat, vagy inkább elkerülik a régi emlékeket?

Szeretném átalakítani a hozzáállásomat édesanyám és nagyanyám felé. Egyértelmű, hogy van kapcsolatunk az anyámmal, aki már idős, és sajnos számos egészségi problémával küzd. Magányosan él, ami nagyrészt a korábbi döntéseiből és választásaiból adódik. Mint lánya és mint anyaként is igyekszem közel maradni hozzá, de a múltról soha nem beszélünk. Úgy érzem, ennek már nincs értelme.

Lehetséges, hogy a családi érzelmi sebek idővel begyógyulhatnak, de talán a valóság inkább az, hogy megtanulunk együtt élni velük és elfogadni őket. Az emberi kapcsolatok bonyolultak, és a fájdalom, valamint a sebhelyek gyakran részei a közös történetünknek. Az elfogadás nem jelenti a sebek eltüntetését, hanem inkább azt, hogy képesek vagyunk azokat a múlt részeként kezelni, és így szabadabban építhetjük a jövőnket.

- Megtanulsz velük együtt élni, hiszen így vagy úgy, de megváltoztatnak. Az persze már a te döntésed, hogy jobb vagy rosszabb emberré válsz általuk. Minden tapasztalatunk nagyon fontos lecke, és én is miattuk lehetek az az ember, aki ma vagyok.

A megbocsátás nélkülözhetetlen szerepet játszik az érzelmi gyógyulás folyamatában. Amikor valaki megbántott minket, a harag és a fájdalom gyakran mély nyomot hagy. A megbocsátás lehetőséget ad arra, hogy elengedjük ezt a terhet, és felszabaduljunk a negatív érzések alól. Ez a folyamat nem csupán a másik fél számára fontos; sokszor saját magunkat is felszabadítjuk vele. A megbocsátás nem feltétlenül jelenti azt, hogy elfelejtjük a történteket, vagy hogy mindent helyesnek fogadunk el, hanem inkább azt, hogy döntünk a gyógyulás mellett. Ahogy a megbocsátás magával hozza a belső békét, úgy a lélek is képes újra megerősödni, és továbblépni a múlt árnyékából. Tehát a megbocsátás igazi ajándék, amit önmagunknak adunk, és amely lehetővé teszi, hogy újra rátaláljunk a boldogságra és a belső harmóniára.

A megbocsátás első lépése, hogy a másik fél kifejezze bocsánatkérését.

Az édesanyjával való kapcsolat mély hatással van arra, hogy valaki hogyan éli meg az anyai szerepét. Az anyai példák, a közös élmények és a tanult értékek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy nő miként közelíti meg a saját gyermeknevelését. Az édesanya szeretete, támogatása és nevelési módszerei formálják a gyermek érzelmi fejlődését, és ez a tapasztalat később visszatükröződik a saját anyai viselkedésében. A gyerekeknek a tapasztalatok átadásához fontos, hogy egyszerű és érthető nyelven beszéljünk. Elmondhatjuk nekik, hogy az anyaság egy különleges utazás, ahol a szeretet és a tanulás együtt jár. Mesélhetünk saját élményeinkről, arról, hogy mit tanultunk az édesanyánktól, és hogyan segített nekünk a nehéz helyzetekben. Így a gyerekek megérthetik, hogy az anyai szerep nem csupán a feladatok elvégzéséről szól, hanem a kapcsolatokról, a támogatásról és a megértésről is. Fontos, hogy érezzék, hogy a múlt tapasztalatai segítenek minket a jövő formálásában, és hogy mindig van lehetőség a fejlődésre és a változásra.

Nagyon izgalmas kérdést vetettél fel. Jelenleg még fiatalok, és az események teljes összefüggését nem ismerik, de elhatároztam, hogy őszinte leszek velük. Eddig nem mondtam nekik hamis dolgokat, viszont a részletek még nem kerültek terítékre. Folyamatosan azon gondolkodom, hogyan tudnám majd elmesélni az egész sztorit. Bízom benne, hogy a köztünk lévő kapcsolat a bizalomra és szeretetre építkezik, ami meg fogja óvni őket a nehézségektől. Emellett ez nekem is erőt ad ahhoz, hogy megtaláljam a legmegfelelőbb alkalmakat, amikor beavathatom őket a történetbe.

Sokan úgy vélik, hogy tisztában vannak a Gucci család történetével, de valójában sokkal mélyebb és összetettebb a sztori, mint ahogyan azt elsőre gondolják. Az embereknek érdemesebb lenne jobban megérteniük a család dinamikáját, a rivalizálásokat, a szenvedélyeket és a tragédiákat, amelyek nemcsak a márka, hanem a család életét is formálták. A Gucci története nem csupán a divatról szól, hanem egy gazdag, bonyolult örökségről, amely tele van ambíciókkal, konfliktusokkal és a családi kötelékek erejével. Érdekes lenne felfedezni, hogyan hatottak az egyéni álmok és a családi elvárások a márka fejlődésére és hírnevére.

A családi örökség kétségtelenül meghatározó szerepet játszik, és rendkívül büszke vagyok arra, amit a Gucci család a márkán keresztül alkotott. Ugyanakkor sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a divat világának fényűző színfala mögött valóságos emberek állnak, akik saját családjaikkal és bonyolult kapcsolati hálóikkal formálják ezt a világot.

Az a küldetésem, hogy feltárjam a világnak: a média ábrázolása a családról csupán egy torz tükröt tart elénk.

Igen, a Gucci család létrehozott egy márkát, ugyanakkor ez a család fontos értékekben is hisz, amelyeket tovább szeretne adni a jövő generációi számára. Ilyen érték a kemény munka vagy az őszinteség, amelyeket apám is vallott. A múltba visszamenni nem lehet, de érdemes elkülöníteni a különböző történeteket. Létezik a Gucci család története és létezik Patrizia Reggianié, a kettő pedig nem ugyanaz.

- Különleges körülmények között nevelkedett, ahol a nyomás folyamatosan jelen volt. Mikor kezdett el igazán tudatosulni benne, hogy mostantól a saját vágyai és álmai vezérlik, nem pedig mások elvárásainak próbál eleget tenni?

Minden nehéz pillanat és megélt esemény után azt mondhatom, hogy a legfontosabb dolog az, hogy még mindig megvan a hitem. Be kell vallanom, voltak olyan időszakok, amikor szilárdan meg voltam győződve arról, hogy az életem csupán egy áldozathozatal. Fel kellett áldoznom a gyerekkoromat és a tinédzser éveimet, mert mindig azt hittem, hogy anyám ártatlan, és harcolnom kell azért, hogy az emberek is lássák: Patrizia Reggiani nem bűnös. Hosszú éveken át őszintén hittem ebben. A legsötétebb pillanataimban úgy éreztem, le kell mondanom az álmaimról, mert a fény az alagút végén egyre távolabbinak tűnt. Amikor azonban megismertem Enricót, életem szerelmét, aki később a férjem és gyermekeim apja lett, akkor végre megérkezett a fény. Nem csupán benne bízva, hanem az érzéseimben is, mert végre igazán boldog akartam lenni. 2005-től kezdve tehát elkezdtem igazán magamra figyelni, és ettől a pillanattól kezdve újra hinni tudtam az élet csodáiban.

- A könyv megjelenése óta hogy érzi: változott az emberek véleménye a családjáról?

Ahogy korábban már említettem, a könyvem megírásának célja az igazság rögzítése volt, elsősorban a gyermekeim és a jövő nemzedékek számára. Nem támasztottam elvárásokat a művem fogadtatásával kapcsolatban, de rendkívül örültem, amikor láttam, hogy az emberek felfedezték: az egész történet két áldozatot hordoz: a testvéremet és engem.

A figyelem szüntelenül anyánk körül forgott, és az emberek szinte észre sem vették, hogy ott volt még két fiatal lány is a háttérben.

A nővéremmel 14 és 19 évesek voltunk, amikor meg kellett járnunk a poklot. Közel 30 év után nagyon jó végre látni, hogy az emberek rájöttek erre. Mára mindketten anyák lettünk. Hálás vagyok, amiért ilyen sok pozitív üzenetet kapok a közösségi médiában. Sokan írnak nekem. Szívet melengető ez a szeretet.

Azt remélem, hogy az olvasók valami különlegeset és értékeset visznek magukkal a szöveg elolvasása után. Talán egy új nézőpontot, ami elgondolkodtatja őket, vagy egy érzelmi élményt, ami mélyebben megérinti a lelküket. Szeretném, ha a szavak egyfajta inspirációt nyújtanának, bátorítanák őket arra, hogy felfedezzék saját gondolataikat és érzéseiket, valamint arra, hogy a világot egy kicsit más szemszögből lássák. Végső soron azt vágyom, hogy egy kis darabot hagyjak a szívükben, amit magukkal vihetnek, és ami talán még sokáig velük marad.

- A legfontosabb, hogy igenis megéri hinni az életben. Mi döntjük el, hogyan reagálunk a történésekre. Ahogy látom a kapott üzenetekből, minden családban vannak problémák a gyerekekkel, a szülőkkel, és ezek a gondok leginkább a párbeszéd hiányából fakadnak. Másképp látod a világot gyerekként és felnőttként. Néha úgy érzed, a szüleid nem támogatnak, nincsenek jelen, de aztán később megérted, hogy a szülők nem tökéletesek, mint ahogy azt korábban hitted. Ha hibáznak, azt sokszor nem bocsátjuk meg, ugyanakkor látni kellene, hogy néha a szülők azért nincsenek ott, mert úgy gondolják, azzal teszik nekünk a legjobbat. Remélem, hogy akik elolvassák a könyvet, jobban meg fogják érteni azokat a folyamatokat, érzelmi állapotokat és viselkedéseket, melyeket én sokkal később értettem csak meg.

Kiemelt kép: Allegra Gucci - A stílus és elegancia megtestesítője, Allegra Gucci saját kollekciójából.