A Kúria elnöke hangsúlyozta, hogy a bírók természetes környezetükben, a tárgyalóteremben teljesíthetik legjobban feladataikat.

Újra a viták középpontjába került a Kúria elnöke, akit az elmúlt hetekben nem csupán az Országos Bírói Tanács, hanem az Országos Bírósági Hivatal vezetője is támadott. Varga Zs. András készen állt reagálni, hiszen véleménye szerint a durvaságnak van egy olyan határa, amely megkívánja a válaszadást. A Kúria elnökét a bírák elleni támadások, a bírói függetlenség kérdése, a jogegység fenntartása, valamint a kormányzattal kötött megállapodás és annak háttérzöngéi kapcsán faggattuk.

A Kúria elnöke az Indexnek adott interjújában többek között kijelentette:

Hogy repül az idő! Immár négy éve, hogy legutóbb interjút adott az Indexnek. Akkor megígérte, hogy a bírói függetlenséget minden helyzetben és mindenkivel szemben megvédi. Kezdjük ezzel: betartotta a vállalását?

Legjobb meggyőződésem szerint igen. A vállalás terjedelme azonban változik, mert néhány éve még számon kérték, hogy ha egy másik bíróságon lévő bírót bántanak, miért nem szólalok meg. Azért nem, mert a Kúria elnöke a Kúriáért felelős. Kétségkívül volt egy időszak, amikor a Legfelsőbb Bíróság elnöke az ország valamennyi bíróságának igazgatásáért felelt, de ez már régen nem így van. Nekem az a feladatom, ha egy kúriai bírót bántódás ér, akkor megvédjem. Meg is védtem.

Egy figyelemreméltó pillanat volt, amikor Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ vezetője, éles kritikát fogalmazott meg a Kúria egyik bírájával kapcsolatban, aki szerinte a kormányzati irányvonallal szemben állva a genderizmus zászlaját lengeti, és a nyílt társadalom támogatásával próbálja megakadályozni egy fontos kérdés, a gyermekvédelmi népszavazás kapcsán. Erre a kijelentésre úgy reagált, hogy a bírák személyes támadása súlyosan sérti az alkotmányos kereteket, ami a jogállamiság alapelveit is megkérdőjelezi.

Ma is ugyanúgy vélekedem erről.

Az Alkotmánybíróság 2014-ben egy innovatív megközelítést alkalmazott a bírói függetlenség témájában, amikor kijelentette, hogy "a bírói függetlenség nem pusztán alapjog, nem csupán a bírók kiváltsága, hanem a jogkeresők érdekeit hivatott szolgálni".

Teljesen egyetértek. Engedd meg, hogy kiegészítsem: ha engem támadnak, örömmel fogadnám, ha valaki a védelmemre kelne.

A bíróságokat gyakran éri kritika amiatt, hogy hasonló ügyekben eltérő ítéleteket hoznak. Az azonos szintű bíróságok közötti eltérések valóban problémát okozhatnak, hiszen ez a jogbiztonságot veszélyezteti. Ugyanakkor, ha a másodfokú bíróság felülvizsgálja és megváltoztatja az elsőfokú ítéletet, az a többszintű bírósági rendszer egyik alapvető funkcióját jelenti: a jogi kontrollt. Ez biztosítja, hogy a döntések alaposan át legyenek gondolva, és lehetőséget ad a hibák kijavítására. Ön is osztja ezt a nézetet?

Heisenberg és Gödel óta világossá vált számunkra, hogy a természet mélyén rejlő határozatlanság és bizonytalanság nem csupán elméleti fogalom, hanem a valóság szerves része. Ha a matematikusok és fizikusok, akik a reáltudományok területén dolgoznak, ezt már felismerték, akkor mi, akik a nyelv eszközeivel dolgozunk, hogyan reagáljunk erre a komplexitásra? Milyen új utakat találhatunk a kifejezésre, hogy a nyelv is tükrözze a világ e sokszínűségét és a benne rejlő ellentmondásokat?

A férfi és nő fogalmának körüli viták például jól példázzák, hogy milyen zűrös problémák merülhetnek fel a jog világában. Ha ilyen alapvető kérdésekben nincs konszenzus, akkor miért ne lenne még nagyobb zűrzavar a jogszabályok és a bonyolult szerződések értelmezésében? Éppen ezért kulcsfontosságúnak tartom a jogegység megteremtését, amelyről szeretném, ha széleskörű társadalmi diskurzusok folynának. Ez ugyanis nem csupán nálunk, hanem világszerte minden bíróság számára kihívást jelent. A Kúria is rendkívüli erőfeszítéseket tesz a jogegység kialakítása érdekében.

Ahelyett, hogy a jogegység kérdésköréről vitatkoznánk, jelenleg arról folynak a diskurzusok, hogy a Kúria, az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács vezetői titkos egyezséget kötöttek az igazságügyi miniszterrel. Ebben az egyezségben nem csupán a fizetések növeléséről esett szó, hanem reformintézkedések is szerepelnek.

Ez annyira titkos volt, hogy Tuzson Bence miniszter úr még aznap fotókat tett ki a Facebook-oldalára a megállapodás aláírásáról. De az előkészítés is teljesen nyilvános volt: tudott róla a Magyar Bírói Egyesület és az Országos Bírói Tanács, ahol egyfolytában erről beszélgettünk. És mivel feladataim elsősorban a Kúriához kötnek, itt is mindenkivel, akivel csak lehetett, konzultáltam a megállapodásról. Szerintem ez a titkosság skarlát betű! Az egész folyamatra rásütötték, hogy titkos, ezért mindenki úgy tudja, azt hirdeti, hogy titkos volt, hiába cáfolgatjuk, hiába a tények, mert keveseket érdekel.

Tisztelt Elnök Úr! A jelenlegi rendszer valóban rendkívül összetettnek tűnik. Egyrészt ott találjuk a végrehajtói hatalmat, az Igazságügyi Minisztériumot, valamint az Országos Bírósági Hivatalt; másrészt jelen van az Országos Bírói Tanács és a Kúria is. Nem gondolja, hogy ez a sokféleség kissé zavaró? Kialakulhatnak itt olyan átfedések, amelyek magukban hordozzák a feszültség forrásait?

Ha kívülről szemléljük a helyzetet, valóban úgy tűnhet, hogy a rendszer rendkívül bonyolult. És ez nem véletlen, hiszen a bonyolultság már a 1998-as évektől kezdődően jelen van. Ekkor a kormány lemondott arról, hogy az igazságügyi miniszter révén irányítsa a bíróságok külső működését. Ennek ellenére a miniszternek számos feladata maradt, amelyek az igazságszolgáltatással kapcsolatosak, például jogszabályok kezdeményezése. A jogalkotói hatáskör mellett a költségvetés felett is fennáll a befolyása. Azonban a bíróságok napi működésének irányításában már nem játszik szerepet. Mégis, úgy vélem, hogy az együttműködés elengedhetetlen. Miért? Mert ha ez hiányzik, akkor a miniszter előáll egy ötlettel, elkészít egy jogszabálytervezetet, és aztán jön a visszajelzés: „nem szükséges”. Papíron talán ez így megvalósítható, de a valóságban azt jelentené, hogy a helyzet változatlan marad.

A bírósági központi igazgatás szerepe, amely korábban az igazságügyi miniszter hatáskörébe tartozott, ma már az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, majd 2012-től az Országos Bírósági Hivatal elnökének hatáskörébe került. A Kúria viszont valamivel eltérő módon működik, mivel sajátos igazgatási keretei révén nagyobb önállósággal bír a többi bírósághoz képest. Az Országos Bírói Tanács eredetileg azért alakult, hogy felügyelje az Országos Bírósági Hivatal elnökének központi igazgatási tevékenységét. Az idő előrehaladtával azonban a bírói tanács fokozatosan egyre több jogosítványt szerzett, így ma már számos ügyben közösen dönthet a bírósági hivatal elnökével és a miniszterrel. A kérdés csupán annyi, hogy ki az, aki nem illeszkedik ebbe a rendszerbe? Nos, ő a Kúria elnöke.

Miért véli ezt így?

Ebben a rendszerben az egyetlen szereplő, aki nem rendelkezik központi igazgatási jogosultsággal, mindössze tizenötöd részben képviselteti magát a felügyeletben, mint a bírói tanács tagja. Az elnök fő feladata, hogy a Kúria keretein belül végezze munkáját.

A sajtó gyakran a Kúria elnökét keresi meg, amikor a bíróságok működésével, a perek hosszadalmas lefolyásával, a bírák javadalmazásával vagy függetlenségükkel kapcsolatos problémák merülnek fel.

Ennek a jelenségnek rendkívül összetett háttere rejlik. Először is, a magyar igazságszolgáltatás csúcsán a Kúria áll, és mivel minden országban létezik egy legfelsőbb bíróság és annak vezetője, a megszokás folytán gyakran őt keresik meg a kérdésekkel. Ezen kívül, már a jelölésem pillanatában is a közvélemény figyelmének középpontjába kerültem, ami az életem nyilvánossá válását vonja maga után – ez pedig nem feltétlenül kedvező. Továbbá, a Kúria elnökét olyan ügyekért vonják felelősségre, és olyan problémákra kell válaszolnia, amelyek jórészt nem is az ő hatáskörébe tartoznak.

A másik dolog, ami aggaszt, hogy nem a bíróságok tevékenységéről folyik a diskurzus. Az adófizetők azért tartják fenn a bíróságokat, hogy segítsenek rendezni a vitákat és a mindennapi életből fakadó konfliktusokat jogi keretek között. Ez a mi feladatunk, és éppen ezért nem szerencsés, hogy ezek az igazgatási ügyek valamilyen okból kikerültek a nyilvánosság elé. Most pedig mindenki azon mereng, hogy a bírók is éppen úgy veszekednek, mint bárki más. Ez rendkívül aggasztó. A bíróknak a tárgyalóteremben van a helyük, mert ha valaki tegnap azt olvasta, hogy ki mit üzent vagy milyen megjegyzéseket tett, majd belép a tárgyalóterembe, vajon hogyan tudja a bíró megőrizni a jogrendszerbe vetett bizalmat a szeme előtt?

Az elnök úr sem habozott, amikor egy hatoldalas levélben reagált az Országos Bírói Tanács és az Országos Bírósági Hivatal elnökének közleményére. Érdemes megjegyezni, hogy a történet előzménye egy év eleji köszöntő, amelyet ön írt a Kúria bíráinak, és amely végül nyilvánosságra került. Ezt követően a bírói tanács és a bírósági hivatal elnöke is megszólalt, reagálva a levél tartalmára.

Amikor egy különösen éles hangú üzenet érkezik, fontos, hogy reagáljak rá – nemcsak a saját meggyőződésem miatt, hanem a kollégáim érdekében is. Hiszen ha ők is olvassák, hogy milyen vélemények fogalmazódnak meg az elnökről, jogosan merülhet fel bennük a kérdés: vajon tényleg így van? Sajnos a közéleti diskurzus egyre inkább élesedik, de mindig van egy határvonal, ahol a durvaságra már válaszolni szükséges.

Ebben a levélben úgy fogalmazott, hogy a bírósági hivatal elnökének semmi dolga a Kúria elnöke által a Kúria bíráihoz intézett üzenettel. Azt is a hivatal elnökének szemére vetette, hogy nem tett semmit a bírák, igazságügyi alkalmazottak fizetésemeléséért, került minden állásfoglalást, nem gondoskodott, hogy a bírósági elnökök útján minden bíró értesüljön a fejleményekről. Kemény szavak.

Egyik kérdés, ami foglalkoztat, az, hogy miért is írtam ezt a levelet. A válasz a kontrasztban rejlik. Érkezett egy kritika egy olyan üzenetre, amely kizárólag a Kúria bíráinak szólt, annyira, hogy a Kúria egyéb dolgozói nem is kapták meg. Ők teljesen más tartalmú levelet kaptak. Ezt követően érkezett egy reakció olyan személytől, aki nem illetékes ebben az ügyben. A másik kérdés, ami foglalkoztat, hogy mi történik a novemberi négyoldalú megállapodás aláírása óta. Annyit tudok mondani, hogy a bíróságok működését nem az elnökök, és nem is az állami hierarchia irányította ebben a folyamatban. Éppen ezért minden, amit Kúria elnökeként mondtam, túlzott figyelmet kapott.

Rendeződött már a nézeteltérés Senyei Györggyel, az Országos Bírósági Hivatal elnökével?

Az Országos Bírósági Hivatal elnökének és a Kúria elnökének is megvan a feladata. Bármilyen is a viszony közöttünk, elsősorban a feladatainkat kell ellátni. A személyes kapcsolatok nem elsődlegesek, mindenki próbáljon a saját feladatára koncentrálni. Én is ezt teszem.

Miért lett magasabb arányú a kúriai bírák béremelése, mint a többi bíróé?

A Kúria bíráinak új illetményrendszere szorosan összefonódik azzal az alkotmányos elvvel, amely szerint a Kúria felügyeli a jogalkalmazás egységességét az ország összes bíróságán. Az illetményrendszer átalakulása során a bérek a Kúria elnökének juttatásához igazodnak, és célunk volt az előmeneteli rendszer megszüntetése is. Ez azt jelenti, hogy az azonos kategóriába tartozó kúriai bírók és tanácselnökök között nem lesznek különbségek a fizetési osztályokban. Én már egy éve hangoztatom, hogy ez a helyes irány, amelyet a járásbíróságokra is kiterjeszteni kellene, de sajnos ez nem valósult meg. Volt olyan vélemény, hogy ez az új illetményrendszer nem kivitelezhető, és ha a Kúria elképzeli, akkor oldja meg egyedül, nekünk erre nincs szükségünk. Most, hogy sikerült végrehajtanunk ezt a változást, mindenki számára kötelezővé kellene tenni. Mégis, most emiatt minket támadnak. Teljesen abszurd helyzet.

Mi a véleményed arról, hogy a bírák a méltánytalanul alacsony bérezés és a kormány által ígért igazságügyi reform ellen tiltakozva február 22-én talárban vonulnak a Kúriától az Igazságügyi Minisztériumig?

Több alkalommal is szóba került a beszélgetés során a bírák társadalmi szerepe. Ezen a ponton nem szeretnék további részletekbe bocsátkozni, hiszen nem az én dolgom, hogy előzetesen értékeljem a civil szervezetek elképzeléseit.