A Kúria precedens értékű döntést hozott egy bankszámlás csalás áldozatának ügyében, melyben a bankkal szemben állást foglalt. | 24.

A Kúria döntést hozott a banki utalásokkal kapcsolatos jóváhagyás nélküli ügyekben.

Egy fogyasztó egy bankkal szembeni megtérítési igénye elutasítása miatt fordult a békéltető testülethez. A jogvita abból eredt, hogy a fogyasztó egy online apróhirdetési portálon terméket kívánt eladni, a potenciális vevő azonban a bank felületére hasonlító adathalász internetes felületre vitte, így csalás áldozata lett: ennek következményeként a bank a fogyasztó bankszámlájáról a jóváhagyása nélkül nagyobb összeget utalt át egy ismeretlen belföldi bankszámlára. A békéltető testület ajánlásában felhívta a bankot a fogyasztó által jóvá nem hagyott fizetési művelettel kapcsolatban kifizetett összeg megtérítésére - olvasható a Kúria honlapján.

A bank az ajánlást a keresetében vitatta, és az ügyben kiadott jogerős ítélet a békéltető testület javaslatát érvénytelenítette. Az indoklás szerint a bank mentesülése érdekében meg kellett vizsgálni, hogy a fogyasztó az adott körülmények között megfelelt-e az elvárható magatartásnak a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatához szükséges személyes hitelesítési adatai védelme érdekében. A kérdés az volt, hogy a fogyasztó megadta-e ezeket az adatokat jogosulatlan személynek, és ha igen, akkor ez a cselekedet mennyiben terheli őt felelősséggel. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a fogyasztó súlyos gondatlanságot tanúsított a kár bekövetkezésekor, így a bank mentesül a jogszabályi előírások szerinti kártérítési kötelezettsége alól. A békéltető testület a jogerős döntés ellen a Kúriához fordult, ahol felülvizsgálati kérelmében vitatta a másodfokú bíróság álláspontját a fogyasztó súlyos gondatlanságával kapcsolatban.

A Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, és megerősítette az elsőfokú bíróság döntését, amely elutasította a keresetet. Rámutatott arra, hogy a másodfokú bíróság hibásan azonosította a súlyos gondatlanságot a felróható kötelezettségszegéssel. A felróható magatartás a jogszabályok által meghatározott, típikus személyekhez kapcsolódó általános gondossági kötelezettség megszegését jelenti. Ezzel szemben annak megítélése, hogy egy magatartás súlyosan gondatlannak számít-e a pénzforgalmi szolgáltató szempontjából, egyéni alapon kell, hogy történjen. A szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartás olyan vétkességi kategória, amely a kár okozásával összefüggésben konkrét személyre vonatkozóan állít fel mércét.

A Kúria hangsúlyozta, a súlyos gondatlanságnak nem a szabályszegés, hanem a kár bekövetkezése vonatkozásában kell fennállnia, vagyis a súlyos gondatlanság megállapításához nem elegendő a szabályszegés súlyossága, valamennyi körülményt értékelve az érintett fogyasztó tudattartalmát is vizsgálni kell. Értékelni kell, hogy szubjektíve tisztában volt-e magatartása következményével, számolnia kellett-e a kár bekövetkezésével, vagyis a hátrányos következményekkel kapcsolatban megállapítható-e a fogyasztó nagyfokú közömbössége, felelőtlensége. A súlyos gondatlanságot a 2009. évi LXXXV. törvény és az Európai Parlament és a Tanács 2015. november 25-i (EU) 2015/2366 irányelve alapján kell megítélni, és azt a pénzforgalmi szolgáltatónak kell bizonyítania.

A Kúria az adott elvek alkalmazásával arra a következtetésre jutott, hogy a perben érintett fogyasztónak a tudatállapota alapján nem kellett előre számolnia a kár bekövetkezésével. A bíróság megállapította, hogy a fogyasztó magatartása nem tanúsította a jelentős mértékű hanyagságot, és nem volt szükséges előre látnia a második átutalással kapcsolatosan felmerült kárt. Ezen megállapítások figyelembevételével a jogerős ítélet eltérő jogi következtetése jogszabályellenesnek bizonyult, így a Kúria hatályon kívül helyezte azt, és egy új határozatot hozott, amellyel megerősítette az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését.