A legenda felfedezi saját útját | #moszkvater

Szergej Lavrov barátja, José Mourinho egykori játékosa, Dmitrij Alejnyicsev nemcsak a futballpályán, hanem a politikai arénában is aktívan részt vett, hiszen korábban az Egységes Oroszország színeiben politizált. A nyári futball Európa-bajnokság idején megosztotta elemzői gondolatait a Szport Expressz hasábjain. Alejnyicsev a legutolsó szovjet Aranylabdás, Oleg Blohinn nyomdokain haladva szintén botrányba keveredett idegengyűlölete miatt. Húsz évvel ezelőtt, 2004-ben érte el pályafutása csúcsát a Portóval, amikor a csapat megnyerte a Bajnokok Ligáját. Jelenlegi célja, hogy a Szpartak Moszkván keresztül újra emelje a futball színvonalát. De mi is a kapcsolódás Dejan Sztankovics, a korábbi Fradi-edző történetéhez?

Szilágyi László gondolatai a #moszkvater.com platformján.

Az esetek többségére érvényes, hogy minél izgalmasabb az illető életpályája, annál nagyobb lendülettel igyekszünk kibogozni a kapcsolati hálóját. Az egyetlen orosz Bajnokok Ligája-győztes labdarúgó, Dmitrij Alejnyicsev a pályán és a pályán kívül is magára irányította a figyelmet.

Nem tudni, miért nem a kedvenc csapatában, hanem a városi riválisnál kezd el focizni. Dmitrij Alejnyicsev gyerekként feltehetően nem hangoztatta a Lokomotiv Moszkva öltözőjében, hogy Szpartak-drukker, később viszont annál hevesebben döngette a mellét, amikor a Szpartak edzőjeként a klubkötődés került szóba.

Az orosz közvélemény nem csak a Szport Expressz napilapból ismerheti Alejnyicsev preferenciáit. Szergej Lavrov külügyminiszter 2021. szeptember 10-én a Szocsiban rendezett újságírói panelbeszélgetésen kijelentette, hogy

"nemrég olvastam egy terjedelmes interjút Dmitrij Alejnyicsevvel, aki jó barátom, a Szpartak és az orosz futball legendája"

Érdekességként említsük meg, hogy egy kíváncsi újságíró a külügyminiszterrel folytatott beszélgetés keretében szerette volna nyilvánosan megvitatni a Szpartak edzőválasztásának kérdését. Ez a téma különösen aktuálissá vált, miután a moszkvai csapat hirtelen döntést hozott Valerij Karpin elbocsátásáról, aki azóta az orosz válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedik.

Lavrov legendának nevezte Alejnyicsevet, és igaza volt, hiszen a Bajnokok Ligája 1992-es indulása óta ő az egyedüli orosz győztes. 2004-ben a José Mourinho vezette Portóval nyert, a Monaco elleni 3-0-ás sikerből egy góllal vette ki a részét. Egy évvel korábban, 2003-ban a Celtic elleni UEFA-kupa döntőn is szerzett gólt. A kettő együtt nem akármilyen fegyvertény. Alejnyicseven kívül ugyanis csak Ronald Koeman és a brazil Ronaldo mondhatja el magáról, hogy két egymást követő európai kupadöntőben is eredményes volt. Ha így vesszük, valóban legenda. S mint a legtöbb legenda, ő is hajlamos bolondot csinálni magából a csapnivaló jóslataival. Peléi magasságokba ugyan nem emelkedett, de kétségkívül leírta, hogy az idei Európa-bajnokság után Didier Deschamps francia szövetségi kapitánynak nem lesz maradása, Zinedine Zidane veszi át a válogatottat. Nos, Zidane azóta is rápihen a következő feladatra, Deschamps-ot ugyanis elfelejtette kirúgni a Francia Labdarúgó-szövetség.

A jóslás nem tartozik Alejnyicsev fő kompetenciái közé, ám a lojalitás annál inkább. Nem meglepő, hogy Szergej Lavrov őt emelte ki. Az UEFA és BL győztes középpályás 2007-től 2010-ig az Egységes Oroszország képviseletében politizált az Orosz Szövetségi Tanácsban.

A külföldi sajtó egy ideig hevesen foglalkozott ezzel az ügygel, de ez a kis botrány eltörpült ahhoz képest, amit Alejnyicsev átélhetett 2015-ben. Akkor már a politikai pályáját hátrahagyó egykori klasszis edzőként került a figyelem középpontjába, miután idegengyűlölettel vádolták. A Szpartak trénereként egy alkalommal dühösen rátámadt örmény játékosára, Jura Movsziszjanra, hogy oroszul kellene kommunikálnia, és ne angolul adjon interjút. Az incidens gyorsan eljutott a média ingerküszöbéig, és az örmény labdarúgónak nem maradt más választása, mint távozni a csapatból.

Alejnyicsev a tehetséges játékosból lett edzők sokszínű csapatát (mint például Lothar Matthäus, Hriszto Sztojcskov, Diego Maradona és Détári Lajos) gyarapítja.

Az Arszenal Tula és a Jenyiszej Krasznojarszk kispadján sem tündökölt, mégis megadatott neki a lehetőség, hogy szeretett csapatát, a Szpartak Moszkvát irányítsa. Bő egy év után, a 2016-17-es szezon elején az AEK Larnacával szembeni Európa-liga selejtezős blama után lemondott tisztségéről.

Azóta a Szport Expressz vált a szakmai állásfoglalások megbízható forrásává, ugyanakkor a Szovjetszkij Szport és a Championat.ru is gyakran keresik fel aktuális témák kapcsán.

"Idén májusban a Szpartak Moszkva bejelentette, hogy Ferencvárostól érkező új vezetőedzője, Dejan Sztankovics, már a csapat irányítását veszi át."

"A klub sportigazgatója, a portugál Amaral hívhatott volna dél-európai edzőt, de ő mégis Sztankovicsban bízik. Sztankovics a futball jelentős alakja. Mindent megnyert játékosként, de edzőként nem tudok sokat mondani róla. Bajnokságokat nyert a Ferencvárossal és a Crvena Zvezdával, de úgy gondolom, hogy ezekben az országokban különösebb erőfeszítés nélkül lehet nyerni. Sztankovicsnak viszonylag könnyű dolga volt Magyarországon és Szerbiában. Nehéz megmondani, hogyan alakulnak a dolgok a Szpartaknál. Nem tudok és nem is akarok jósolni, remélem, hogy Sztankovics kitölti a szerződését, mert a szurkolók belefáradtak az edzők sorozatos lemondásába."

Alejnyicsev, Amaral helyett, valószínűleg más irányba terelné a dolgokat, de jelenleg nem áll döntéshelyzetben. Az orosz futball ikonjának ötvenkét éves korára is még mindig keresnie kell a saját helyét a sport világában.