A Fiumei úti sírkertben a legnagyobb magyar tragédia emléke előtt hajtottak fejet.

A megemlékezésen Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója kiemelte, hogy Jászai Mari elköteleződése a színház iránt és az abba vetett hite, hogy a művészet képes javítani a világon, gyógyítani tudja az embert, lenyűgöző és tanulandó. Csakúgy, amint az a rajongás és hazafiság, amellyel a magyar haza felé fordult.

Vidnyánszky Attila hangsúlyozta, hogy a nagy formátumú művészekkel való találkozás és emlékük ápolása elsősorban arra kellene, hogy inspirálja a mai művészeket és alkotókat, hogy folytassák az általuk megkezdett utat, és merítsenek a múlt gazdag örökségéből.

- fejtette ki Vidnyánszky Attila.

Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója mély tisztelettel emlékeztette a hallgatóságot Jászai Mari nemcsak művészi, hanem emberi nagyságára is. Felidézte, hogy az első világháború idején Jászai Mari óriási összegeket adományozott a katonák megsegítésére, ezzel is kifejezve elkötelezettségét és szolidaritását. Kiemelte azt a különleges gesztust is, amikor a színésznő a babérkoszorújának egyik felét Görgey Artúrnak adta, míg a másik feléről gondosan letépkedte a leveleket, hogy azokat színésztársai között oszthassa szét a Nemzeti Színház falai között. E gesztusok révén Jászai Mari nemcsak a színpadon, hanem a valós életben is példát mutatott másoknak.

- Ezt fontosnak tartom kiemelni - mondta Móczár Gábor.

Hegedűs D. Géza, Jászai Mari és Kossuth-díjas színművész, valamint a MASZK - Országos Színészegyesület elnöke, emlékezetes beszédet tartott Jászai Mari életéről. Szólt arról az interjúról is, amelyet Kosztolányi Dezső készített a legendás színésznővel 1924-ben, és amely a jelenlévők számára különleges bepillantást nyújtott a művésznő pályafutásába és gondolataiba.