A parajdi sóhullám hatására a Kis-Küküllő vízterületén a makrogerinctelen faunát is súlyosan érintette a pusztulás. | Krónika Online

Elpusztult rovarok a Kis-Küküllő partján, Sóvárad fölötti területen.

A Kis-Küküllő vize a folyó összefolyása előtt csupán 0,5 mS/cm vezetőképeséget mutatott, ami elképesztően alacsony, hiszen a közeli Korond-patakhoz képest 190-szer kisebb érték. Az utolsó mért pontunk Sóvárad fölött helyezkedett el, körülbelül 1,5 kilométerre a Szováta-patak beömlésétől. Ezen a helyen a vezetőképességmérő 17 mS/cm-t jelzett, ami egy kicsivel alacsonyabb az egy héttel korábban mért 21,5 mS/cm-nél. Ahogyan az előző alkalommal, úgy most is valószínű, hogy a ló nem fogadta volna el ezt a továbbra is rendkívül magas sótartalmú "itatóvizet".

Akárcsak június 12-én, most is észlelhető volt néhány tucat kisebb méretű elhullott hal a part menti zónában. Azonban ezúttal nem frissen, hanem már jóval előrehaladottabb bomlási stádiumban voltak. Érdekes újdonság volt, hogy a víz a part közelében tisztábbnak tűnt, így könnyedén megfigyelhettük azt a pusztulást, aminek bekövetkezését már sejtettük: több száz rovar (mint például kérészék, tegzesek, álkérészek) és más gerinctelen élőlény (például bolharákok, csigák, kevéssertéjű férgek) maradványai hevertek, vagy lassan sodródtak lefelé a sekély vízben.