Az Erste példája rávilágít arra, hogy egy vállalat számára milyen előnyökkel járhat, ha nem kötődik szigorú elvekhez.
Béke a lenyelt békáért? Az orosz-ukrán konfliktus rendezése talán egy nullaösszegű játék, ahol mindenki veszít, ha nem találunk közös nevezőt.
Az Erste csendes, újra csendes, röpke fél nap alatt elzúgott forradalma. Amelynek vihara eleve csak az ellenzéki sajtó és közvélemény egy részében zúgott, valójában bágyadt nyári szellő volt csupán.
Az Erste Csoport YouTube-csatornájára felkerült egy figyelemfelkeltő rövidfilm, mely a #believeineurope ("Higgy Európában!") címet viseli. Ez a videó az európai történelem meghatározó pillanatait tárja elénk, kezdve az athéni demokrácia megalapításától, Jeanne D'Arc felemelkedésén át, egészen az Örömóda születéséig, Marie Curie tudományos felfedezéseihez, a prágai tavasz eseményeihez, a lengyel Szolidaritás mozgalmáig, és végül a berlini fal lebontásáig, egészen az idei budapesti Pride-ig. A videó célja, hogy emlékeztessen minket arra, mennyire gazdag és sokszínű az európai örökség, amely összeköt minket.
A promóciós anyag szinte villámgyorsan terjedt a magyar internet világában, és néhány órán belül szinte minden, kormánytól független hírportál beszámolt róla. A cikkek túlnyomó része egy pillanatig sem hagyta kétségek között az olvasókat, hogy egy rendkívül jelentős és figyelemre méltó eseményről van szó. A HVG újságírója "történelmi jelentőségű reklámfilmről" írt, míg a 24.hu egyenesen elragadtatva említette, hogy "a videó tanúsága szerint a 2025-ös budapesti Pride olyan jelentőséggel bír, mint az 1968-as prágai forradalom, a berlini fal lebontása vagy a lengyel rendszerváltás kezdeményezése, a résztvevők pedig a mai Jeanne d'Arc-ok és Marie Curie-k sorába emelhetők."
Természetesen a másik oldalon is azonnal aktiválódtak a pavlovi reflexek. A kormánypárti valósághajlító üzem, a Tények, a reklámfilm által kiváltott "heves érzelmekről" számolt be, és a videó alatti kommentmezőben valóban megjelentek a "woke szemét", "buzipropaganda" kifejezéseket használó hozzászólások szép számmal.
A késő nyári hőségben a forradalmárok és ellenforradalmárok felforrósodott kedélyét váratlanul, mint egy hirtelen jött zápor, lehűtötte a délután érkező hír: a magyar leányvállalat kérésére az anyagból eltávolítják "azokat a részeket, amelyek nem minden magyar számára hordoznak azonos jelentést, és amelyek más magyar történelmi események által jobban kifejezhetők." (A videó azóta már nem elérhető a Youtube-on.)
Természetesen ezután nyomban megfordult a szarvihar iránya, és most már a "gyáva, gerinctelen, kollaboráns" bankot kárhoztató posztok és kommentek lepték el a közösségi médiát. Az ellenoldal persze a "genderlobbi vereségére" és "normalitás győzelmére" bont pezsgőt.
Mindkét buborékban teljes sötétség honol. Hiszen itt a világban nem történt más, mint hogy találkoztak a piacgazdaság szigorú törvényei, amelyekkel már 35 éve élünk. A magyar média, és ezzel együtt a lakosság jelentős része viszont még mindig képtelen megérteni ennek az alapvető természetét.
Az Erste közleményéből az is kiderül, hogy a szóban forgó rövidfilm kizárólag az Alpbachi Európai Fórumra készült, amely egy ausztriai nemzetközi rendezvény. Más szóval, a film célcsoportja a jó szándékú, felvilágosult vállalati vezetők és a mainstream kulturális, valamint médiaelit tagjai voltak, akik valószínűleg könnyes szemmel tapsolták meg a produkciót. Ám ami az Elízium éteri tisztaságú mezőin ünnepelt teljesítményként hat, az a hétköznapi emberek számára már nem fog olyan jól működni, így a közönségük körében valószínűleg nem fogják terjeszteni ezt a promóciós anyagot.
A promóciós anyagok megdöbbentő tulajdonsága ugyanis az, hogy a promóciót szolgálják. És ha erre egy adott közegben nem alkalmasak, akkor ott ne alkalmazzák őket. Pontosan ez történik most is. Nem kellett ide Rogán Antal telefonja, de még a hatalom bosszújától tartó öncenzúra sem. Az Erste nem egy Magyarországon bemutatott reklámba nyúlt bele utólag, hanem egy eleve nem erre a piacra készített videó szivárgott be ide.
Természetesen, a csalódott bírálók jogosan emlékeztetik a bankot arra, hogy a kisfilm hangsúlyozza: "Európa a bátorságra, a szolidaritásra és a jövő formálásának képességére épült". Véleményük szerint a cég legutóbbi lépése éles ellentétben áll ezzel a szellemiséggel. És valóban, ez helytálló megállapítás. Különösen üdvözítő, hogy így van. A pénzintézet ugyanis nem csupán piaci szempontokat figyelembe véve, hanem a józan ész irányából is helyes döntést hozott. Ráadásul nem a Pride megjelenítése miatt. Az egész szerepfelfogás, amely ezt a videót inspirálta, torz és félrevezető.
De ettől még az idei felvonulás a gyülekezési szabadság melletti jogos és fontos kiállás volt. És az Erste Banknak ehhez az egészhez a világon semmi köze nincs. Sem Prágához, sem Gdańskhoz, sem Orléans-hoz.
Az Erste Bank, akárcsak bármely más vállalat, elsődlegesen a profitra összpontosít. Ez a fókusz határozza meg az általa kínált szolgáltatásokat és pénzügyi termékeket, amelyek révén a bevételeket generálja. Működésének alapját képezi a profitmaximalizálás, és döntései is ennek tükrében születnek. Mindez csupán egy szempont a széleskörű marketing és PR stratégiák tengerében, amelyek célja kizárólag a nyereség növelése. Ha egy politikai vagy társadalmi mozgalom támogatása éppen kedvező körülményeket teremt a profit növelésére, akkor a bank ezt a lehetőséget kihasználja. Azonban ez a támogatás csak addig tart, amíg ez a helyzet fenntartható, és semmiképpen sem tovább.
Az elmúlt másfél-két évtizedben tapasztalható turbóprogresszív trend ideiglenesen úgy tűnt, hogy felülírja a korábbi mechanizmusokat. A multinacionális vállalatok olyan társadalmakban is kiálltak az LMBTQ-mozgalom mellett, ahol a helyi közeg nem mutatott fogékonyságot a témára (természetesen csak ott, ahol a melegek nem szembesülnek fizikai üldözéssel). Belső céges kultúrájukban a "diverzitás" kiemelt fontosságúvá vált, sok esetben szinte dogmatikussá, még akkor is, ha ez a hatékonyság rovására ment.
A konzervatívok egy csoportja sötét világösszeesküvést sejtett a jelenség mögött, míg a liberálisok derűs mosollyal üdvözölték a történéseket. Úgy vélték, elérkezett az a korszak, amikor a jelentős átalakulásokért már nem az utcákon vagy a parlamenti padsorokban kell harcolni, hanem a csillogó üvegfalú, babzsákos, ingyenes latte-k illatával teli fancy irodákban. Nincs szükség áldozatokra – elegendő egy színes, látványos prezentáció, egy derűs, de kissé fenyegető tónusú belső körlevél, vagy egy #loveislove kampány, hogy elérjük a céljainkat.
Az utóbbi egy-két évben megrendítő gyorsasággal vált világossá, hogy mindez csupán egy átmeneti epizód volt a történetünkben. Nem a kapitalizmus új arculata, hanem csupán egy rövidke intermezzo. Amint a világ vezető hatalmának élére olyan vezetés került, amely hadat üzent a progresszív eszmék szinte minden formájának, a nagyvállalatok azonnal más irányba terelték a kormányzati döntéseket. Néhány hónap leforgása alatt tömegesen távoztak az utcára a diverzitásért felelős tisztviselők, és a kukába kerültek az általuk kidolgozott irányelvek. Hirtelen eltűntek a szivárványos hirdetések, és a cégek korábban szokványos Pride-kamionjai is eltűntek a felvonulásokról – így a budapesti eseményről is.
A progresszív körökben a mai napig zajlik ez a vitatott diskurzus, holott John Lukacs már közel ötven éve világosan kifejtette a jelenséget az "Európai világháború" című klasszikus művében: "A pénz a hatalmat követi, és nem fordítva." Érdemes hozzáfűzni, hogy ez így van rendjén. Főleg olyan viszonyok között, ahol a hatalom birtokosait a nép választja meg, míg a pénz birtokosait nem. (Ez azonban természetesen nem egyezik azzal a hazánkban is elterjedt modellel, ahol a hatalom nem csupán befolyásolja a pénzügyi szférát, hanem aktívan maga hozza létre a jelentős vagyonokat.)
A szöveg egyedi átfogalmazása: Először is, sok esetben ez pusztán félrevezetés, másrészt pedig, ha valóban nem az, akkor még aggasztóbb a helyzet. Olyan prominens személyiségek, mint Soros György, Bill Gates, Elon Musk vagy Peter Thiel gyakran tűnnek "önzetlen" támogatóinak bizonyos ügyeknek, vagy hirdetik saját nézeteiket üzleti szempontból. Azonban, ha a valódi jótékonysági tevékenységeket félretesszük, ez egy súlyos szereptévesztés, amely komoly következményekkel járhat. Az efféle jelenségek veszélyeire szinte mindig a politikai vagy világnézeti szempontból ellentétes sajtó hívja fel a figyelmet, ahol a mi "mecénásunk" egy elkötelezett üzletember, míg a tiétek csupán egy "rohadék oligarcha". Pedig az egész jelenség mélyen gyökerezik a társadalom struktúrájában, függetlenül attól, milyen ideológiai háttér áll mögötte.
A tőke egészséges működése akkor valósul meg, ha amorális keretek között mozog. Ez nem jelenti azt, hogy erkölcstelen lenne; inkább azt, hogy mentes mindenféle erkölcsi elv alól. Nem hirdet, nem gyakorol nyomást, és nem kötelezi magát semmiféle morális normához vagy elvhez. Ezek a kérdések a közösség feladatai, amelyben a tőke tevékenykedik – és amely közösségnek a tőke működését is szabályoznia kellene. Ez a közösség gyakran nemzeteket alkot és államokat formál, fő célja pedig az, hogy egy igazságosabb, élhetőbb, szabadabb és erkölcsösebb társadalmat építsen. Az igazságosság, szabadság, élhetőség és erkölcs fogalmai körüli viták pedig elkerülhetetlenek – ilyenkor azonban a tőkének nem szabad megszólalnia.
Egy kormányzat vagy párt esetében ez valóban aljasságnak és gyávaságnak számítana, míg egy vállalat esetében az optimális működés alapelveit sérti. Nem az a rendellenes, hogy ezt a videót visszavonták, hanem sokkal inkább az, hogy egyáltalán nyilvánosságra került.
Most már csak annyi lenne szükséges, hogy az állam végre betöltse a szerepét, és aktívan részt vegyen azokban a kérdésekben, amelyekhez valóban köze van, míg azokat a témákat, amelyekhez nincs, inkább hagyná figyelmen kívül. Talán egyszer elérjük ezt a célt. De ez a feladat a miénk, ezt a harcot nem vívja meg helyettünk az Erste, a Coca-Cola, Soros vagy Musk. Ha mégis megtennék, nem sok jóval kecsegtethetnek minket.
A szerző tapasztalt újságíró és publicista, aki az ÖT csapatának aktív tagja.
Az alábbi írás az ÖT és az Index közötti együttműködés eredményeként került fel portálunkra. Amennyiben tetszett, ne habozzon megosztani, hozzászólni, vagy ha még több hasonló tartalomra vágyik, látogasson el partnerünk, az ÖT weboldalára!
