Az Offspring koncertje legalább annyira élvezetes volt, mint a rendezvény előtti izgalmas szünet – élménybeszámoló | szmo.hu

Az 1984-ben megalakult amerikai punk-rock zenekar több mint négy évtized elteltével is megőrzi varázsát és dinamizmusát – ezt tegnap este az MVM Dome-ban is bizonyították. A koncert egy igazán szórakoztató, látványos és energikus élményt nyújtott, tele humorral és izgalommal. Nézzük meg, mit hozott a buli, képekben!

Kevés felemelőbb élmény van egy anyának annál, mint amikor a gyerekkori kedvenc bandájára elviheti a saját kislányát bulizni, akinek - minő szerencse - jelenleg ugyanaz a kedvenc zenekara. Én még a nadrágra csiptethető walkmanemen hallgattam rongyosra az Americana kazettát, nemrég pedig a 9 éves lányom állított össze Spotify listát a best of válogatásukról, úgyhogy kijelenthető, hogy nem évültek el évtizedek alatt sem.

A francia-kanadai punkzenekar, a Simple Plan lépett fel előzenekarként, és már az első pillanatoktól kezdve fergeteges hangulatot varázsoltak a színpadra. A közönség egy része láthatóan miattuk érkezett, és ez a lelkesedés azonnal érezhető volt. A "köszönöm Budapest" kifejezés többször is elhangzott, ami mindig megérinti a szívemet, amikor külföldi bandák lépnek fel nálunk. A srácok láthatóan élvezték a koncertet, és hatalmas strandlabdákat dobtak a közönség közé, miközben a konfetti is szórakoztatóan hullott a levegőben. Ez a dinamikus, ugrálásra ösztönző előadás már önmagában is remek bemelegítést nyújtott a főzenekar számára, de a legszórakoztatóbb rész a koncert szünetében következett.

Egy varázslatos léghajó, melynek oldalán hatalmas "fuck yeah" felirat pompázott, kezdett el körözni a fejeink felett, miközben egy drón szelt át az eget. Hirtelen táncoló csontvázak lepték el a képernyőket, és elindult egy izgalmas visszaszámláló, miközben bulis dallamok töltötték meg a levegőt. Az óriási kijelzőkön különféle tematikus vetítések váltogatták egymást; például közös karaoke zúgott az A-Ha "Take on Me" slágerével, és olyan szekciók is voltak, ahol a kamera az adott témában pásztázta a közönséget. Volt headbang cam, look like cam (itt baloldalon egy ikonikussá vált karaktert, míg jobboldalon egy hasonló kinézetű látogatót mutatott a kamera, ami nem mindenki számára volt vidám élmény), fenékrázás, és a különleges fuck you cam, ahol egy család édes kisgyerekei futottak a show élére, boldogan mutogatva a középső ujjukat. Természetesen a klasszikus csókkamera sem maradhatott ki, amelynek végén a legendás Coldplay-jelenetet is megmutatták. A humorfaktort tovább fokozta a stáb egy gorillának öltözött tagja, aki végig bohóckodott a közönség soraiban, és aki mellett mindenki szívesen megörökítette magát. Ez az esemény igazi élménnyé vált, tele nevetéssel és szórakozással!

A lányommal kapcsolatban mindenki rendkívül kedves volt: mindkét zenekar stábtagjától egy-egy pengetőt kapott, így felbecsülhetetlen ereklyékkel gazdagította a megdicsőült negyedikes élményeit. Ráadásul, a koncert során lépten-nyomon segítőkész fiúk kínálgatták, hogy a nyakukba vegyék, hogy jobban ráláthasson a színpadra.

A másfél órás koncert során különleges pillanatok születtek, hiszen a műsorban helyet kapott egy emlékezetes Ozzy-megemlékezés, egy Black Sabbath feldolgozás kíséretében. Ezen kívül a zongorához ülve a frontember elvarázsolta a közönséget a Beatles klasszikusával, a Hey Jude-dal, amelyhez még egy saját balladát is keltett. Mindeközben a stadiont a mobiltelefonok fényei árasztották el, mintha csillagok ragyogtak volna a nézőtér felett. Érdemes megemlíteni, hogy az énekes nem csupán a punk szcéna tipikus képviselője; Dexter Holland molekuláris biológiai doktorátusát HIV-kutatásból szerezte, és emellett profi pilótaként és repülésoktatóként is tevékenykedik.

A koncert egy lenyűgöző látványorgiát nyújtott, ahol a szórakozás garantált volt, hiszen a vetítések folyamatosan változtak, a strandlabdák vidáman pattogtak a levegőben, és a konfetti szinte esőként hullott a nézőkre. A zenekar tagjai lelkesen osztották meg gondolataikat, miközben szikrák szóródtak körülöttük, ráadásul két óriási gumicsontváz is megjelent a színen, amelyek szájából füstcsóva lebegett a levegőben. Szóval, finoman szólva, nem éppen egy minimál stílusú produkciót kaptunk: még ha csak a felét is hozták volna a látványnak, akkor is biztosan felejthetetlen élményben lett volna részünk az estén.

A beengedés, a ruhatár és a metrózás is zökkenőmentesen zajlott, így a lányom első nagy stadionkoncertje valóban felejthetetlen élmény lett. Én, aki már számos rockkoncerten vettem részt, bátran állíthatom, hogy az Offspring gondoskodik arról, hogy a régi mondás mindig aktuális maradjon: "a punk nem halott"!