Bayer Zsolt írása, „Termékenység mint pártpolitika”, a társadalmi és politikai diskurzus egyik fontos kérdését feszegeti: a termékenység szerepét a politikai stratégiákban. A szerző rávilágít arra, hogy a születések számának növelése nem csupán demográfia
Az európai demográfiai statisztikák világosan megcáfolják a baloldali médiában megjelenő megtévesztő írásokat.
"Mindenekelőtt vessünk egy pillantást a világ népességére, s mert az ember önző, kezdjük az 1963-as évvel, ha már akkor születtem. Tehát a világ 1963-ban: Afrika népessége 305 371 051 fő volt. Ázsia népessége 1 799 912 171 fő. Európa: 623 592 896 fő. Latin-Amerika és Karib-szigetek: 238 151 658 fő. Észak-Amerika: 208 875 799 fő. Ausztrália és Óceánia: 16 904 253 fő. 1963-ban a világ népessége 3 192 807 828 fő volt. Kicsit több mint hárommilliárd.
Lássuk a 2025-ös adatokat! Afrika: 1 549 867 579 fő. Ázsia: 4 835 320 060 fő. Európa: 744 398 832 fő. Latin-Amerika és a Karib-szigetek: 667 888 552 fő. Észak-Amerika: 387 528 403 fő. Ausztrália és Óceánia: 46 609 644 fő. 2025-ben a világ népessége 8 231 613 070 fő. Kicsit több, mint nyolcmilliárd.
A Föld népessége az elmúlt hatvankét év alatt elképesztő ütemben, több mint két és félszeresére emelkedett. De vajon miként zajlott ez a lenyűgöző népességnövekedés? Afrika népessége ötszörösére nőtt, míg Ázsia lakossága csaknem háromszorosára duzzadt. Európa esetében a gyarapodás mindössze 120 millió főt jelentett. Latin-Amerika népessége majdnem megháromszorozódott, és hasonló trend figyelhető meg Ausztráliában és Óceániában is. Észak-Amerika népessége is Európáéhoz hasonlóan körülbelül 170 millió fővel bővült. Érdemes megemlíteni, hogy a Nyugat, azaz Európa és Észak-Amerika népességnövekedése szinte kizárólag a migráció következménye, nem pedig a természetes népszaporulatból adódik.
Érdemes egy pillantást vetnünk a jövőbeli demográfiai előrejelzésekre is, amelyek a következő hatvankét év, tehát 2087 végére várható népességi adatokat tartalmaznak. Az alábbiakban láthatók a kutatók által becsült számok: - Afrika: 3 587 962 922 fő - Ázsia: 4 887 935 831 fő - Európa: 613 719 078 fő - Latin-Amerika és a Karib-szigetek: 661 078 640 fő - Észak-Amerika: 463 821 595 fő - Ausztrália és Óceánia: 69 593 308 fő Ezek az adatok rávilágítanak a globális népesség várható alakulására, és segítenek megérteni, hogy milyen változásokra számíthatunk a következő évtizedek során.
Afrika lakossága várhatóan meg fog duplázódni, elérve a három és fél milliárdot, ami figyelemre méltó növekedést jelent. Ezzel szemben Ázsia népessége stagnál, míg Európa lélekszáma csökken, visszatérve az 1963-as szintre. Latin-Amerika is hasonló stagnáló tendenciát mutat, és Észak-Amerika növekedése elhanyagolható mértékű, csupán a migrációs folyamatok következményeként. Ausztrália és Óceánia is kis mértékben bővül. Az évszázad végére a globális népesség várhatóan túllépi a tízmilliárd főt, azonban a Nyugat folyamatosan csökkenő tendenciát mutat, ami egy érdekes társadalmi dinamika részét képezi.
A jelenlegi demográfiai trendek alapján a fehér, europid emberek aránya drámaian csökkenni látszik, és ez a folyamat a jövőben tovább fokozódhat. Az évszázad végére a világ népessége elérheti a tízmilliárdot, ám a nyugati világban csupán egymilliárd ember élhet majd. Az, hogy ebből az egymilliárdból mennyien tartoznak majd az europid rasszhoz, jelenleg még bizonytalan. Talán, ha optimistán nézzük, ennek a létszámnak a fele még a fehér közösséghez tartozhat.
Azt azonban már 2023-ban publikálták, hogy Észak-Amerikában az úgynevezett Z generáció - vagyis az 1997 és 2012 között születettek - lesznek az utolsók, ahol még többségben van a fehér rassz, az amerikai populációban 2045-re többségbe kerülnek a színesek.
Ezek tehát a kiindulópontjaink és alapvető tényeink. Most nézzük meg, mit közöl a Népszava, pontosabban F. Szabó Kata, aki a magyarországi demográfiai helyzetről ír. Ezek az adatok most különösen nagy figyelmet kapnak az ellenzéki médiában, hiszen a helyzet romlása miatt az ellenzék örömmel tapasztalja, hogy végre lehet mivel foglalkozniuk. Miközben némiképp álszent arccal szörnyülködnek a számokon, kivétel nélkül megfogalmazzák a klasszikus kijelentést, miszerint az Orbán-kormány a felelős, és természetesen a családpolitika is súlyosan elhibázott.
