Képzeld el, ahogy egy varázslatos estén a bécsi és francia klasszikus zene fenséges harmóniája egyesül. Az elegáns hangszerek, a lenyűgöző dallamok és a szenvedélyes előadások egy különleges atmoszférát teremtenek, ahol a múlt nagy zeneszerzői, mint Mozar
Milyen izgalmas zenei utazás vár ránk január 21-én a Zeneakadémián! A Nemzeti Filharmonikus Zenekar, a klasszikus zene rajongóinak örömére, bemutatja, hogy mit alkottak Haydn és Mozart kortársai Párizs szívében. A különleges esemény vendége Julien Chauvin, a világhírű francia hegedűművész és karmester, aki varázslatos művészetével és szakértelmével gazdagítja majd az előadást. Ne hagyja ki ezt a különleges zenei élményt!
Ha klasszikus zenéről beszélünk, általában bécsi klasszikára gondolunk. De hát Haydnnal, Mozarttal és Beethovennel egy időben más alkotók is írtak hangjegyeket a kottapapírra Európa egymástól távoli pontjain! Például Itáliában, Angliában vagy Franciaországban.
Ezen a hangversenyen a zeneirodalom két óriása, Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) és Joseph Haydn (1732-1809) művei állnak a középpontban. Mozart tizenkilenc évesen komponálta G-dúr hegedűversenyét (K. 216), amelyben a dinamikus tételek között egy varázslatosan lírai Adagio bontakozik ki. Érdekes megjegyezni, hogy ez a remekmű még nem a bécsi, hanem a "salzburgi klasszikus" időszakhoz tartozik, hiszen a mű 1775-ös keletkezésekor Mozart a salzburgi hercegérsek, Hieronymus von Colloredo szolgálatában állt. Ez a kontextus különös fényt vet a fiatal zeneszerző zsenialitására és a korai stílusjegyekre.
Hasonló helyzet áll fenn Haydn G-dúr ("Katona") szimfóniájával, amely a szimfóniák sorában a századik művének számít. Ez a lenyűgözően részletgazdag kompozíció 1794. március 31-én debütált a zeneszerző második londoni útja során. A darab harcias jelzője a második tétel és a finálé trombitafanfárjainak, valamint az ütőhangszerek izgalmas effektusainak köszönhető. E példa is jól mutatja, hogy a bécsi klasszikus zene nem csupán Bécs falai között született vagy hangzott el: sokkal inkább arról van szó, hogy a stílus mesterei a 18. század második felének és a 19. század első két évtizedének szellemiségét, ízlését és arányérzékét tükrözték, amely a császárváros sajátosságait hordozta.
Ezen az estén a "másik világ" francia zenei hagyományát Luigi Cherubini (1760-1842), Henri-Joseph Rigel (1741-1799) és François-Joseph Gossec (1734-1827) művei képviselik. Érdemes hangsúlyozni, hogy e zeneszerzők közül Cherubini olasz származású, míg Rigel német, azonban mindketten Franciaországban töltötték életük nagy részét, ahol legfontosabb alkotásaik is születtek. Gossec, a francia zene jeles képviselője, szintén hozzájárul az esthez. Műveik megismerése által a közönség betekintést nyer a korszak francia zenei változatosságába: Cherubinitől, akit Beethoven a kor legkiválóbb zeneszerzőjének tartott, két nyitányt hallhatunk, míg Rigel a szimfónia műfajában mutatkozik be. Gossec, aki a Mazsola és Tádé című népszerű bábfilmsorozat zeneszerzőjeként vált ismertté, a balettszvit műfajával teszi hozzá saját ízlését a francia zene palettájához. Ezek a művek lehetőséget adnak arra, hogy a hallgatóság szavak nélkül is felfedezze, miben rejlik a klasszika korának bécsi és francia zenéje közötti különbség: hogyan különböznek a francia hangsúlyok és gesztusok az osztrák zenei kifejezőeszközöktől, és milyen jellegzetes elegancia jellemzi a francia zene világát, amely oly sokszor felmerül a beszélgetések során.
A koncert sorsát a Nemzeti Filharmonikus Zenekar menedzsmentje a legilletékesebb kezekbe tette: a kiváló francia hegedűművész és karmester, Julien Chauvin (1979), számos régizenei együttes alapítója és vezetője a historikus elődói gyakorlat nemzetközi sikereket arató kiválósága, aki ezen a hangversenyen karmesterként és hangszeres szólistaként egyaránt megmutatja tudását.
