Berlin szégyenfoltjától a kínai nagy falig: hét ikonikus fal a történelem lapjain A falak nem csupán építmények; sokszor a történelem, kultúra és társadalom tükröződései. Az alábbiakban hét olyan híres falat mutatunk be, amelyek nemcsak fizikai határokat

Hűséges társ volt, de időnként eledel gyanánt is szolgált az antik házi kedvenc.

A kínai nagy fal, melyről sokan azt hiszik, hogy Csin Si Huang-ti, az egységes Kína megalapítója kezdte építeni Kr. e. 221-ben, valójában már jóval korábban, a Kr. e. 7. században megkezdte pályafutását. Ekkoriban a különböző fejedelemségek versengtek egymással, és az első szakaszait éppen ezek a rivalizáló államok emelték.

Az első igazán kiemelkedő építkezés Kína első császárának uralkodása alatt valósult meg, aki az északi nomád népekkel való harc jegyében, körülbelül egymillió munkás közreműködésével egyesítette a korábbi északi védőfalakat, miközben a többi falat lebontatta.

A téglából, kövekből, földből, nádból, fűzfából, homokból készült elemeket a Csin-dinasztia idején (Kr. e. 221-206) ragacsos rizzsel tapasztották egymáshoz.

A falat a katonák mellett elítéltek, hadifoglyok és földművesek közreműködésével emelték. Rengeteg parasztot kényszerítettek a kemény munkára, sokan közülük annyira kimerültek, hogy végül életüket vesztették. A legenda szerint ezekből a szerencsétlen emberekből néhányat a falak védelme alatt, titokban temettek el, így válva a falak sötét történetének részévé.

A kelet-ázsiai ország legfőbb jelképének számító fal építése a Ming-dinasztia uralma (1368-1644) idején fejeződött be. Csak ezekben a századokban 8851 kilométert húztak fel a falból.

A több mint 21 ezer kilométer hosszú építményhez fűződik a legismertebb legenda, amely Meng Csiang-nühöz kapcsolódik. A történet szerint a nő férje a fal építése során hunyt el, és tragikus módon befalazták az építménybe. Meng Csiang fájdalmának kiáltása olyan erőteljes volt, hogy a fal egy szakasza összeomlott, lehetővé téve számára, hogy méltó módon búcsút vegyen a szeretett férfitől. Ez a történet nemcsak a szerelem erejét hangsúlyozza, hanem a fájdalom és az elvesztés mélységét is.

A Mao-féle kulturális forradalom időszakában a kínai nagy fal tégláit rendszeresen újrahasznosították házak, gazdasági épületek és víztározók építésére. Ez a pusztító gyakorlat azonban a szegényebb vidékeken a mai napig is jelen van, és bizonyos becslések szerint a fal eredeti állapotának körülbelül negyven százaléka már eltűnt.