Charles Darwin valószínűleg csettintene egyet: itt, ebben az országban a fókák dominálják az oroszlánok étkezési lehetőségeit.

Ki hallott már tengeri oroszlánokról? Ezek a lenyűgöző lények valósággal otthonra leltek a Namíb-sivatag tengerparti sávjában, különösen a Csontváz-part néven ismert, szinte kietlen területen. A legmeglepőbb talán az, hogy ezek az állatok a Föld egyik legbarátságtalanabb régiójában élnek, mégis jól érzik magukat itt. Mindez annak köszönhető, hogy felfedeztek egy viszonylag könnyen hozzáférhető táplálékforrást: a fókahúst. Ez a riport betekintést nyújt a fókavadász tengeri oroszlánok világába, a Délnyugat-Afrikából.

Charles Darwin 1859-ben tette közzé forradalmi munkáját, A fajok eredete címmel. Ez a híres kötet a tudományos gondolkodás történetében mérföldkőnek számít, és a benne található leggyakrabban idézett mondat így szól:

A brit természettudós, aki a Galápagos-szigetek varázslatos élővilágából merítette híres elméletének alapjait, ha ma élne, és felfedezőútra indulna a Namíb-sivatag délnyugati szegletébe, ahol a csupasz táj és az Atlanti-óceán találkozása adja a hátterét a Csontváz-part néven ismert területnek, kétségtelenül megerősítve látná tanait. E kietlen vidék, amely a természet titokzatos erejét és az alkalmazkodás csodáit tárja elénk, valószínűleg új inspirációt adna számára, és újabb bizonyítékokat szolgáltatna az evolúció csodáira.

A Csontváz-parton egy apró, de lenyűgöző oroszlánpopuláció él, amelynek tagjai lenyűgöző gyorsasággal alkalmazkodtak a tengerparti környezethez. Ezek az oroszlánok szinte kizárólag fókákra vadásznak, így étkezési szokásaik nagyrészt a vízi emlősök köré épülnek. Griet Van Malderen, belga természetfotós, hosszú évek óta figyeli és dokumentálja ennek a tizenkét egyedből álló csoportnak a mindennapjait, lenyűgöző pillanatokat megörökítve a kamerájával.

Namíbiában csupán nyolcvan sivatagi oroszlán él, és közülük 2017 körül egy kis csapat kezdett el külön utakon járni. Ezt a változást a Namíb-sivatag szárazföldi területének szélsőséges aszálya idézte elő, amely drámaian csökkentette a struccok és nyársasantilopok számát. Ezek a fajok képezték az oroszlánok fő zsákmányát – olvashatjuk a BBC.com cikkében.

Az oroszlánok, miután nem találtak más lehetőséget, a tengerpart irányába indultak, ahol a csapadék szinte teljesen hiányzik – Afrika legszárazabb területéről van szó, ahol az éves átlagos esőzés mindössze 5 milliméter! Itt kezdték el fókákra, valamint kisebb mennyiségben kormoránokra és más vízi madarakra vadászni. A ragadozók olyan ügyesen hajtották végre ezt a stratégiát, hogy ezzel biztosították saját fennmaradásukat. A fókák a szárazföldön meglehetősen ügyetlenül mozognak, így ha az oroszlán sikeresen megközelíti őket, az elejtésük már szinte gyerekjáték. Ezzel a találékony taktikával új életcélra leltek a sivatagi tájban.

A sivatag rejtett csodái között, ahol a homokdűnék találkoznak a naplemente aranysugarával, sivatagi oroszlánok vadásznak a fókalesen. Ezek a lenyűgöző állatok, a természet igazi urai, a végtelen térben méltóságteljesen járják a maguk útját, miközben a tengerparton fellelhető fókákra lesnek. A szél susogása és a hullámok morajlása adja a hátteret e különleges vadászatnak, ahol a ragadozók és a préda közötti ősrégi játék újra és újra megismétlődik. A sivatagi oroszlánok ereje és eleganciája egyesül a tenger hívogató titkaival, egy igazán varázslatos látványt nyújtva a természetkedvelők számára.

Van Malderen már három hónapos korától kezdve dokumentálja Gamma, a fiatal nőstény életét. Ma, három és fél évesen, Gamma annyira megszokta a fotós jelenlétét, hogy Van Malderen a furgonja biztonságából, körülbelül tizenöt méter távolságból is képes volt megörökíteni, ahogy a nőstény ügyesen lecsap egy fóka után.

Ezután Gamma egész nap a fóka hullája mellett hevert, szemeit éberen a környékre szegezve, hogy megakadályozza, hogy egy másik oroszlán elrabolja tőle a zsákmányt.

„Tedd a saját stílusoddá a szövegedet!” – javasolta a fotográfus.

Ezek a parti oroszlánok igazi sportolók, rendkívül fitt és erős állatok - meséli a természetfotós. - Mivel a populációjuk rendkívül alacsony, és hatalmas terület áll a rendelkezésükre, egy-egy oroszlán vadászterülete akár 12 000 négyzetkilométert is elérhet (ez körülbelül két átlagos magyar vármegye nagyságának felel meg - a szerk.). Ezzel szemben például a Serengeti síkságon, ahol szinte hemzsegnek az oroszlánok, egy-egy példány mindössze 100 négyzetkilométeres területet ural. De a dolognak ezzel még nincs vége. Mivel a sivatagban és a Csontváz-parton gyakorlatilag hiányzik az édesvíz, ezek az oroszlánok megtanultak nélkülözni az ivóvizet. A vízigényük nagy részét fókák húsából nyerik.

A tengerparti oroszlánok annyira otthon érzik magukat az új, friss környezetükben, hogy már a szaporodás is megkezdődött; idén tavasszal két aranyos kölyök látta meg a napvilágot. Van Malderen elhatározta, hogy nyomon követi és dokumentálja a kicsik növekedését, ezzel egy különleges betekintést nyújtva a természet csodáiba.