Németországban egy lenyűgözően díszített, hetedik századi brosst fedeztek fel, amely a múlt csodáit idézi fel.
A legújabb felfedezések szerint Svédország és a Rajna-vidék eddig a legtermékenyebb forrásai a gazdagon díszített ékszereknek, azonban egy amatőr fémkereső egy különleges leletre bukkant Németország északnyugati részén, Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Detlef Jantzen régész megjegyzi, hogy a gránátkövekkel ékített bross, amelyet itt találtak, a tavalyi év egyik legfigyelemreméltóbb leleteként emelkedik ki. Az ilyen jellegű ékszerek rendszerint a különösen gazdag sírmellékletek részei, amelyekkel rangos temetkezéseket kísérnek, ám ezúttal a bross körül nem bukkantak csontmaradványokra.
A bross cloisonné technikával készült, gránátberakással a hetedik században, ami már önmagában is a különlegességét és értékét hangsúlyozza. Míg a gránát korábban viszonylag széles körben hozzáférhető volt, a 7-8. századra már csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak a viselését. Ekkoriban terjedt el a cloisonné technika alkalmazása is a gazdagon díszített kegytárgyakon. A cloisonné kifejezés azt jelenti, hogy a művész dróttal vagy vékony fémcsíkkal határolt cellákat alkot a felületen, amelyeket üveggel vagy különféle drágakövekkel, ebben az esetben féldrágakőként ismert gránáttal, különösen almandinnal tölti ki.
A jelenlegi műalkotás esetében az ékszerész nem csupán a szokásos megoldásokra korlátozódott: az ezüst alapot aranybevonattal gazdagította, mégpedig olyan ügyesen, hogy a finoman megmunkált gránátkövek mögött is aranyréteg érvényesül, ezáltal növelve azok ragyogását. A mintázaton két elegáns, geometrikus kígyófigura tűnik fel, melyek pikkelyeinek váltakozása a gránát és az arany harmonikus egyvelegéből születik.
Az ékszer felfedezése számos izgalmas kérdést vet fel, különösen azt, hogy miként került a Balti-tenger partjára. Az egyik lehetséges magyarázat a népvándorlás korára vezethető vissza, amikor is a környékről tömegesen távoztak emberek, mégis megmaradt egy jómódú uralkodó réteg. Jantzen szerint ez a csoport végül összefonódott a bevándorló szlávokkal, mivel a népvándorlás korából származó leletek között nem találtak háborús aktivitásra utaló nyomokat.
A lelet nemcsak 2024 egyik legjelentősebbike, hanem a német fémdetektoros program egyik legnagyobb sikere is: a tartományban 2008 óta képeznek ki lelkes önkénteseket a talált tárgyak osztályozására, a munkájukat pedig GPS-szel követik, hogy azonosítható legyen a pontos lelőhely. Az év során a bross mellett előkerült még egy bronzbalta és több bronzkori karperec, valamint több aranypénz is.
