Drogbiznisz, tűzharc a panelházak között: Józsefváros ismét a nyomornegyed bűvöletében él.

A Metropol lenyűgöző riportot tett közzé a józsefvárosi droghelyzet súlyosságáról. A Leonardo utcai társasház bejáratán nemrégiben egy sokkoló üzenetet tartalmazó papír jelent meg: "A házban a kábítószer-kereskedelem véget ért! Kérjük, válasszon másik drogdílert! A társasházban kamerarendszer üzemel, amelyet a rendőrség is figyelemmel kísér és rögzít."

Ez a kép nem a digitális manipuláció vagy mesterséges intelligencia szüleménye, hanem egy valódi történet része, amelyhez egy autentikus cetli tartozik. A ház udvarán a cigaretta- és pipafüst keveredik az égett műanyag szúrós szagával, és a levegőben némi vizelet szaga is érződik. A fal tövében elszórt ezüstpapír darabkák hevernek, míg a sarokban hánykolódó használt ruhák mellett egy kanál árulkodik arról, mi is zajlott valaha ebben a helyiségben.

Két díler tevékenykedett a házban: az egyik a földszinten, míg a másik az emeleten, de az utóbbit a múlt héten lekapcsolták. Ennek ellenére a vevők továbbra is érkeznek, betoppannak, rángatják a kaput, hajnalok hajnalán is kristályt keresve, hiába mondják nekik, hogy már nincs itt semmi. Nem hisznek a szavaknak, inkább berúgják az ajtót, mintha csak az akaratuk elegendő lenne, hogy visszahozza azt, amit keresnek.

A vevők az udvarban ordítottak, volt, hogy ott szexeltek, és előfordult, hogy néha ott is végezték a dolgukat, gyakran a lépcsőkön "pipázó zombik" ültek. A szülők a házban lakó gyerekeket nem merték kiengedni az udvarra vagy a folyosóra, volt olyan anyuka, aki a 12 éves lányát nem hagyta otthon, inkább elvitte magával dolgozni. A helyiek szerint

A házban számos önkormányzati lakás található, köztük az is, ahol a díler tartózkodott. Villanyórát nem tudtak telepíteni, mivel nem engedte be a szerelőket. Az önkormányzat ellenőrei sem tudtak bejutni hozzá, ennek ellenére semmilyen intézkedés nem történt.

A múlt héten a rendőrség végre kézre kerített egy dílert, aki az emeleti lakásból árulta a drogokat. Bár ez a hír némi megkönnyebbülést hozott a lakók számára, a feszültség mégsem szűnt meg teljesen. A földszinti árus rejtélyes módon eltűnt, de az udvarban két lezárt ajtó emlékeztet arra, hogy az elmúlt hónapok igazi rémálmot jelentettek. A lakók abban bíznak, hogy a veszély már a múlté, és soha többé nem kell szembenézniük ezzel a szörnyű helyzettel.

Több lakó is elhatározta, hogy elhagyja a helyet: akadt, aki már nem tudta elviselni a mindennapos félelmet, és inkább albérletbe költözött, otthonát hátrahagyva. A közvetlen szomszédja is hasonló döntést hozott; inkább választotta a bérleti díjat egy másik helyen, minthogy továbbra is a drogosok árnyékában éljen.

Az egyik ablakban még mindig hirdeti magát az "Eladó" tábla, ám már hónapok teltek el azóta, hogy valaki felhívta volna a megadott számot. A ház nem csupán a biztonságát, hanem fokozatosan az értékét is kockáztatja.

A józsefvárosi lakók úgy érezték, magukra vannak hagyva a problémával, hiába fordultak a Pikó András vezette önkormányzathoz, nem történt érdemi előrelépés, noha a drogterjesztő évek óta ismert figura volt, és az önkormányzat tudta, mi folyik ott.