Ozzy Osbourne halála mélyen megérinti a zene világát és mindenkit, aki valaha is hallotta legendás hangját. Ő volt az, aki a rockzene határait feszegette, és egy egész generációt inspirált. Számtalan ikonikus dal és emlékezetes koncert kötődik a nevéhez,

Az életpályája lényegét tekintve elmondható, hogy a Black Sabbath zenekarban formálta meg azt a karizmatikus metálénekes karaktert, amelyet később szólókarrierje során még inkább kifinomított és tökéletesített.
Az élet néha igencsak igazságtalan tud lenni. Vegyük például Ozzy Osbourne-t: a legendás zenei életműve, amely tele van innovációval és hatással, mégis sokak emlékezetében leginkább az maradt meg, hogy egy koncerten véletlenül leharapott egy denevér fejét. Pedig ez csupán egy epizód a sok közül, ami nem tükrözi a művész valóságos arcát. És aztán ott van az a tragikus fordulat is, hogy évtizedeknyi, küzdelmekkel teli élet után – ahol az alkohol csupán egy rövid szünetet jelentett a komolyabb drogok között – majdnem azzal fejezi be, hogy egy quadon fejjel előre landol a saját kertjében. Az igazságosság néha tényleg elfelejti, hogy kivel is játszik.
Másfelől meg valahol mégiscsak igazságos. Eddig a rockszakmában Lemmy Kilmister (Motörhead) tűnt a földi létből távozás császárának (a barátai és szerettei körében, zeneszóra, játékgépezés közben), de Ozzy talán most ezt is überelte. Úgy ment el, elegánsan, ahogyan tényleg csak a legnagyobbak, egy világraszóló búcsúkoncert után, ahol ő ugyan a fizikai ottlét ellenére is inkább már csak emlékként volt jelen, ellenben képviseltette magát nagyjából mindenki, akit a Black Sabbath inspirált, a Rolling Stones-tól a Metallicáig.
Ozzy Osbourne életműve, ha tömören szeretnénk összefoglalni, lényegében a Black Sabbath-ban született meg, ahol ő alakította ki a karizmatikus metálénekes karakterét, amelynek előképe gyakorlatilag nem létezett. Az együttes, amelynek eredeti felállása Tony Iommi (gitár), Bill Ward (dob), Ozzy Osbourne (ének) és Geezer Butler (basszus) volt, az első igazi heavy metal zenekarnak számít a világon. 1970-es, cím nélküli debütáló albumuk annyira úttörő volt, hogy még visszamenőleg is nehéz bármilyen műfajhoz rendelni (az alap blues mellett). Ozzy volt a metálszíntér első igazán ikonikus frontembere, és szinte minden későbbi művész az ő nyomdokain indult el, hasonlóan ahhoz, ahogyan az orosz realisták Gogoltól merítettek inspirációt. Ő hozta be a zenébe az okkultizmus, a számmisztika és a nem éppen kétértelmű szimbólumok világát, valamint ő nyitotta meg a metál zenei világát a szélesebb közönség számára a The Osbournes családi valóságshow révén. Ezzel a lépéssel az ő és családja extravagáns életstílusa olyan szórakoztató élmény lett, amely a lágyabb zenék kedvelői számára is vonzó lehetett.
Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a zenei életre gyakorolt hatása felbecsülhetetlenül nagy volt, hiszen generációk sora vált a zenéjének hatására zenészévé vagy zenerajongójává. Olyan emberekre gondolunk, akik nélkül a mai zenei világ elképzelhetetlen lenne, és akik talán sosem kezdtek volna el a zenével foglalkozni, ha nem lett volna a példájuk. James Hetfield, a Metallica énekese a búcsúkoncertjén így fogalmazott: "Köszönjük, srácok, hogy értelmet adtatok az életünknek!" – és ezt a köszönetet ebben a kontextusban is kell értelmezni, tudva, hogy a szavak jelentős része Ozzy Osbourne-nak szólt.