Európa új lehetőségeket találhat az energiaválság leküzdésére, és a válasz akár az űrből is érkezhet.
A King's College London kutatócsoportja vezette azt a vizsgálatot, amely első ízben vizsgálja meg az űrbéli napenergia (SBSP) lehetséges hatásait Euróra. A tanulmány során jelentős ígéreteket mutató rendszer került bemutatásra, amely egy innovatív heliosztát-kialakításon alapul. Ez a megoldás tükörszerű reflektorokat alkalmaz a napfény összegyűjtésére a Föld körüli pályán, majd a begyűjtött fényt a Földön lévő állomásokra továbbítják. Itt a fény villamos energiává alakul, amelyet ezután betáplálnak az energiahálózatba.
A kontinens energiahálózatának számítógépes modellje 33 országot foglal magában, és célja a villamosenergia-igény, termelés és tárolás szimulálása, hogy feltárja Európa energiaellátásának legköltséghatékonyabb megoldásait. A kutatók, figyelembe véve a NASA előrejelzéseit, integrálták az űrbéli napelemrendszer koncepcióját a modellbe, amely lehetőséget nyújt a fenntartható energiaforrások innovatív kihasználására.
A szárazföldi megújulóenergia-források sajátos kihívásokkal néznek szembe, mivel időjárásuk változékonysága és költségeik ingadozása megnehezíti a megbízható energiabiztosítást - figyelmeztettek a kutatók. Ezzel szemben a Szatellit Alapú Napenergia (SBSP) központosított, gigawattos méretű energiatermelést kínálhat a légkör felett, amely folyamatos üzemelésre képes.
A szerzők ugyanakkor megjegyzik, hogy a modell nem veszi figyelembe az űrbéli sajátosságokból fakadó kihívásokat, például a pályák túlzsúfoltságát, az esetleges adatátviteli zavarokat vagy a sugárzás ingadozását, amelyek befolyásolhatják az SBSP megbízhatóságát és hatékonyságát. A rendszer gazdasági előnyei legkorábban 2050-re realizálódhatnak, mivel a rendszer megépítése, pályára állítása és fenntartása jelenleg túl költséges lenne - kivéve, ha a technológiai fejlődés jelentősen csökkenti a kiadásokat.
He Wei, a King's College London mérnöki karának vezető oktatója és a tanulmány első szerzője, amely a Joule című szaklapban látott napvilágot, a következőképpen fogalmazott: "Fontos megemlíteni a kockázatokat is, mint például hogy a műholdon található túl sok napelem esetén megnőhet az ütközések valószínűsége, vagy a műhold űrszeméttől is károsodhat."
Wei véleménye szerint a kutatás eredményei arra utalnak, hogy az SBSP jelentős szerepet tölthet be a nettó zéró kibocsátási célok megvalósításában.
A fosszilis energiahordozók helyettesítése megújuló energiaforrásokkal az emberiség jövője szempontjából kulcsfontosságú kihívás. Különösen izgalmas lehetőségként merül fel az űrbeli napenergia, amely egy állandó és megbízható megújuló energiaforrást kínálhat számunkra.
- fogalmazott. Wei hozzátette, hogy Japán már dolgozik az SBSP fejlesztésén, és be is építette azt az űrkutatási és klímasemlegességi stratégiájába. A tanulmány szerint Európa is követhetné ezt az irányt, mivel a kontinensnek hosszú hagyománya van a nemzetközi együttműködésben, különösen a határokon átnyúló villamosenergia-kereskedelemben és a műholdas projektekben az Európai Űrügynökség (ESA) keretében.
A szerzők véleménye szerint Európa számára komoly lehetőség rejlik abban, hogy kihasználja a multinacionális együttműködés előnyeit egy központosított SBSP-infrastruktúra kialakítására és működtetésére. Ez a megoldás kontinens szintű szinten biztosíthatná a stabil, alaperőművi szintű megújulóenergia-ellátást, ugyanakkor jelentősen csökkenthetné a földrész függőségét a földgázalapú energiatermeléstől. "Most van itt az ideje a cselekvésnek" - hangsúlyozta Wei.
