Földes Eszter szavaival élve: "Kihívás kifejezni a hálámat mindazért a fájdalmáért, ami formált és megerősített..."
Kárpáti Rebeka végre megtalálta a boldogságot: már nem szingli, hiszen újra együtt van 17 évvel idősebb milliárdos vőlegényével. A pár számos lenyűgöző helyszínen ünnepelte kapcsolatukat, amelyek valódi mesebeli élményekkel gazdagították őket...
Földes Eszter és Lovasi András tíz évvel ezelőtt találtak egymásra, és bár a kapcsoltuk egyik alappillére a viták voltak, kilenc éve boldogan kimondták a házasságkötés szavát. 2018-ban pedig megérkezett közös gyermekük, Álmos Fülöp, aki még inkább összekapcsolta őket. A házaspár mindig is igyekezett távol tartani magát a nyilvánosság elől, így magánéletükről ritkán beszéltek. Azonban Eszter közösségi oldala az utóbbi időszakban sokat elárult róluk. Mostanra kiderült, hogy a házasságuk véget ért, ami a színésznő számára rendkívül nehéz időszakot jelentett.
Ahogy kifejtette, minden egyes napot meg kellett élnie, harcolnia a túlélésért, és tisztában volt azzal, hogy ez egy hosszú, kimerítő folyamat lesz, amely mély belső munkát igényel ahhoz, hogy végleg túllépjen a szakításon. Évértékeléséből világosan kiszűrődött, hogy mögötte fájdalmas hónapok állnak.
"...mert nem tudom, hogyan is lehetne ezt megköszönni. Ez az év a mélypontok és a megpróbáltatások éve volt számomra. Olyan érzéseket hozott a felszínre, amikről azt hittem, hogy már régen eltemettem. A fájdalom, amit átéltem, nem csupán egy szakasz az életemben, hanem egy valóság, amivel szembe kellett néznem. Minden egyes nap egy új kihívás volt: a magány, ami néha olyan súlyosnak érezte magát, mint egy nehéz kövér köpeny, ami folyamatosan lehúz. Az elvesztett álmok, a csalódások, mind-mind olyan súlyos terhek, amiket magammal kellett vinnem. De tudom, hogy a felnőtté válás nem csupán a boldog pillanatok összegyűjtéséről szól, hanem arról is, hogy hogyan tanulunk meg túllépni a nehézségeken. Most, hogy visszatekintek, látom, hogy mindez a tapasztalat segített formálni engem. Nemcsak a fájdalomra, hanem a megújulásra és a növekedésre is helyezem a hangsúlyt. Mert bár a múlt évet nem tudom köszönetképpen emlegetni, hiszen sok sebet hagyott bennem, úgy érzem, hogy a jövőm érdekében szükségem volt rá. A fejlődéshez idő kell. És az idővel együtt jön a remény, a változás és a lehetőség. Most már tudom, hogy a legfontosabb, amit tehetek, hogy megölelem a nehéz pillanatokat, és hagyom, hogy ezek az élmények erősebbé formáljanak. Szóval nem, nem köszönöm meg 2024-et, de hálás vagyok az útnak, amelyen elindultam. Azt hiszem, ez az igazi kezdete valami újnak."
