"Ha még emlékszel a floppy lemezekre, itt az ideje, hogy elgondolkodj a rákszűrés fontosságán!" - Miért van az, hogy a fax, a floppy és a teletext még mindig megtalálható a világban?
Előfordul, hogy a régi technológiák kínos helyzeteket teremtenek, máskor viszont kifejezetten hasznosak lehetnek, sőt, néha még veszélyesek is. Számos, évtizedekkel ezelőtt elfeledettnek hitt megoldás talál újra életre, akár a nappalinkban lévő tévében is. Nézzük meg együtt néhány olyan különleges példát, amelyek nemcsak a műszaki múzeumokban, hanem a mindennapi életben is megállják a helyüket!
Hivatkozhatunk az ismeretlen gyakornokra az IT-részlegen, de a létező kereskedőre is. Előbbiről az a történet kering az interneten, hogy amikor egy ottfelejtett floppyra bukkan egy fiók mélyén, csodálkozva kérdezi: miért kellett 3D-ben kinyomtatni a "mentés" ikont? A tájékozatlanság érthető, hiszen az 1970-es évek óta létező, majd a kezdeti számítógépekben nélkülözhetetlen adathordozó, szép nevén a hajlékonylemez, az ifjabb nemzedékek körében szinte ismeretlen. Emlékét valóban csak a mentés parányi szimbóluma őrzi.
A kereskedő pedig az amerikai Tom Persky, az utóbbi években a színes hírek visszatérő szereplője volt. Nála még mindig lehet kapni floppykat, a leggyakoribb - 3,5 hüvelykes - változatot nagyjából egy dollárért darabonként, ami szolid üzlet, hiszen a raktárkészletet valamikor az ezredforduló táján úgy töltötte fel, hogy egy konténernyit szerzett be, darabonként 7 centért. De kik vásárolnak floppyt manapság, amikor egy közönséges, például 8 GB-os USB-dugaszra az 1,44 MB-os lemezke tartalmának majdnem hatezerszerese tölthető fel? Miközben 1,44 MB nagyon kevés: egy mai okostelefonos fotónak jó, ha a fele ráférne.
Bár a piac kicsi, mégis fokozatosan eltűnőben van, hiszen néhány kisebb gyártó még aktívan működik. Az utóbbi évek folyamán rendszeresen érkeztek meglepő hírek arról, hogy hol tervezik a modernizációt újabb technológiákra. A floppyk sorsa is megpecsételődni látszik, például a San Franciscó-i városi gyorsvasút mozdonyain vagy a német haditengerészet Brandenburg osztályú fregattjain. Idén márciusban, amikor egy súlyos baleset és több kritikus helyzet után az Airlines for America elnöke, Nicholas Calio, a légiforgalmi irányítás modernizálása mellett érvelt, a sajtót bejárta az a fotó, amelyen az elnök az egyik kezében két floppyt, a másikban pedig egy papírszalagot tartva figyelmeztető mozdulatot tett az amerikai képviselőházban.
A légi irányítás világa nem csupán a modern technológia bűvöletében él, hiszen a Boeing-747-400, egy több évtizede szolgáló teherszállító óriásgép, még mindig floppylemezeket használ a navigációs rendszerének frissítéséhez. Képzeljétek el, hogy az amerikai atomközpont, amely a nukleáris fegyverek bevetéséről dönt, csupán hat évvel ezelőtt váltott le a már több mint négy évtizeden át használt, régi, 8 hüvelykes floppylemezekre. Ez igazán meglepő, hogy a legmagasabb szintű biztonsági rendszerekben is még mindig a múlt technológiáit alkalmazzák!
