Határok választják el az országokat, de a nemzet szelleme nem ismer határokat. Újra felfedezhetjük az összetartozás erejét, amely összekapcsol bennünket, függetlenül attól, hol élünk. Fedezd fel velünk ezt az élményt a galériánk segítségével!

Százöt esztendővel ezelőtt, azon a gyászos, borongós, június 4-ei, pénteki napon, Magyarországon sírtak a harangok. Sírtak, de nem temettek, mert a nemzetre zúdult csapás ellenére hittek és bizakodtak, és kitartásra buzdítottak. Többek között erről is szólt szerdán a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott ünnepségen dr. Takács Árpád, Békés vármegye főispánja Kondoroson, a Trianoni emlékműnél.

A nemzeti összetartozás napja alkalmából megrendezett ünnepségen dr. Takács Árpád felidézte, hogy 1920. június 4. gyászos nap a nemzet életében, hiszen ekkor írták alá a trianoni békediktátumot. Ennek következtében a Magyar Királyság elvesztette területének több mint kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. Lakosainak száma pedig 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent.

Egy nemzetet arra kényszerítettek, hogy meghajoljon.

- Egy ország hullott a porba, egy európai hatalmat, egy nemzetet kényszerítettek térdre, az "urak, akik a világ dolgait igazították" - hangsúlyozta a főispán. - Bár hosszasan boncolgathatjuk, hogy milyen út vezetett e gyalázatos békediktátumig, de egy dolog biztos: a lelki hontalanok, az idegenszívű haza- és nemzetárulók, és az ország elveszejtésére szövetkezett hazai csatlósaik felelőssége már akkor is elvitathatatlan volt.

Emlékezünk, mert összetartoztunk, összetartozunk!

Dr. Takács Árpád szavai mélyen megérintenek bennünket: fájó szívvel, de büszke tartással, a határokon átívelő magyar nemzetegyesítés szellemében, a jövő és az örök isteni igazság felé irányuló töretlen hittel emlékezünk. Emlékezünk, mert egyek vagyunk, és mindig is összetartozni fogunk!