Haza kellene hozni a magyar művészet kiemelkedő alkotásait! - Nyilatkozta Bárki Gergely a Mandinernek.

A nagyközönség figyelme először a Stuart Little, kisegér című film révén, valamint az abban megjelenő Berény Róbert-festmény kapcsán irányult a nevére. A művészettörténeti körökben azonban már korábban is elismeréssel emlegették őt, mint a "képvadász". Barki Gergely művészettörténész elkötelezetten törekszik arra, hogy felkutassa az elveszettnek hitt vagy elfeledett magyar művészeti alkotásokat, szenvedélyes kutatómunkájával újraéleszti a hagyományokat és a művészettörténet rejtett kincseit.

A nyomozás izgalmáért lett művészettörténész?

pontosan ez adja a munkánk izgalmát. Mint egy rejtélyes puzzle-t összerakni, ahol minden egyes darabka lényeges a teljes kép megértéséhez. A mi feladatunk nem csupán a nyilvánvaló összefüggések feltárása, hanem a mélyebb rétegek és összefonódások felfedezése is. Míg a nyomozók a bűnügyek mögött álló személyt keresik, addig mi az alkotások mögött rejlő szándékokat és inspirációkat kutatjuk. Minden egyes információmorzsa, legyen az egy elfeledett részlet vagy egy újabb perspektíva, hozzájárul ahhoz, hogy a végső következtetésünk valóban hiteles és megalapozott legyen. És bár a véletlen néha közbeszól, ez csak fokozza a felfedezés örömét, hiszen mindig van valami új, ami vár ránk.

felfedezni az ismeretlent. A világ tele van rejtett összefüggésekkel és titkokkal, amelyeket csak a kíváncsi elmék képesek feltárni. Hiszen minden egyes ötlet, minden egyes kérdés új lehetőségeket teremt, amelyek újabb kalandokat hoznak magukkal. Én sosem féltem attól, hogy elinduljak egy látszólag véletlenszerű úton; éppen ellenkezőleg, mindig izgalommal töltött el, hogy mit találok a következő kanyarban. Ahogy egyre mélyebbre ások a témákban, úgy bontakoznak ki előttem a bonyolult szálak, és minden új információ egy újabb rejtélyt sző a képbe. Az élet igazi varázsa éppen ebben a felfedezésben rejlik.

Ahogyan velem is történt a Galimbertik esetében. Akikkel eredetileg nem is akartam igazán foglalkozni.

Ahhoz képest évekre meghatározták az életét, és még messze nincs vége a barátságnak.

Valóban, a dolog véletlenszerűen alakult, szinte csak egy mellékszálként bukkant fel a látókörömben. Néhány évvel ezelőtt Kaposváron tartottam egy előadást az elveszett képekről, köztük a városhoz ezer szállal kötődő Galimberti Sándor műveiről. Az előadás után odajött hozzám egy hölgy, és határozottan kijelentette, hogy ha már ennyire beleástam magam ebbe a témába, akkor szinte kötelességem lenne kiállítást rendezni az életműből. Ez a mondat volt az a katalizátor, ami elindította bennem a változást, és arra ösztönzött, hogy letérjek a főbb útról, amelyet azelőtt tíz-tizenöt évig követtem.

Milyen irányt képviselt ez a csapás?

Legelsőnek a magyar fauvistákkal foglalkoztam, utána fordult az érdeklődésem a magyar kubizmus felé.

Ami elméletileg nem is létezett igazán.

Hát, valóban így van! Hosszú ideig én is ezt gondoltam. Aztán fokozatosan megérlelődött bennem a felismerés: talán érdemes volna mélyebbre ásni a felszín alatt. Az első impulzust a Musée d'Orsay 2013-as kiállítása adta, amely a magyar modernizmus művészetét és Bartók Béla életművét mutatta be Allegro Barbaro címmel. Ekkor kezdett el foglalkoztatni a téma, és egy évvel később, egy amerikai meghívás során tovább erősödött az érdeklődésem. Rebecca Rabinow, a New York-i Metropolitan Museum of Art vezető kurátora megkeresett, hogy a frissen megnyílt kubista tárlathoz kapcsolódó konferencián beszéljek a kubizmus magyar vonatkozásairól. Én pedig azt válaszoltam, hogy szívesen részt vennék, de az a probléma, hogy nem igazán tudok miről beszélni.