Az istenkép és az anyaság mélyen összefonódik egymással, hiszen mindkettő a teremtés és a gondoskodás szimbóluma. Az anyaság nem csupán biológiai folyamat, hanem egy spirituális és érzelmi utazás is, ahol az anya szerepe a szeretet, a védelmezés és a támo
Isten feltétel nélkül szeret minket. Annyira szeret, hogy elküldte értünk egyszülött Fiát a Földre. A tökéletes, ártatlan Fiát küldte el ide közénk, ahol tudta, hogy szenvedni fog, beteg lesz, megalázzák, és végül meg is fog halni a kereszten. Keresztyénnek vallom magam évek óta, ezért azt gondoltam, hogy értem is az előző mondatokat, amiket régóta hallok és olvasok. Olyan alapvetés volt a fejemben a megváltás ténye, hogy nem gondoltam bele elég mélyen abba, hogy mit is jelentett az Istennek, amikor feláldozta értünk Jézust. Úgy igazán, fizikailag, mit érezhetett és mi motiválta. Hiszen sokszor olvassuk a Bibliában, hogy az Atya is érez, és az ő képmására teremttettünk.
Egyik nap izgatottan mutattam a férjemnek a terhességi tesztet, amely az életünk új fejezetét hirdette. Kilenc hónapon át hordozhattam a szívem alatt egy apró kis lényt, majd egy csodálatos tavaszi napon megérkezett az első gyermekem, a kisfiam. Bár sokszor hallottam, hogy a szülői szeretet feltétel nélküli, amikor ez a tapasztalat valósággá vált számomra, gyökeresen megváltoztatta az Istenről alkotott elképzelésemet. Ez hát a szeretet igazi jelentése?! Egy olyan kötelék, ami közöttem és a gyermekem között feszül, amit semmi és senki nem tud megingatni? Hogy bármilyen nehézség jöhet, én minden erőmmel ott leszek mellette? Akár a saját boldogságom rovására is? Ezek az érzelmek és elhatározások azóta élnek bennem, mióta megtudtam, hogy babát várok. A szülés utáni hetekben, hónapokban a Szentlélek mélyen munkálkodott bennem – talán a hormonok zűrzavara is hozzájárult ehhez. Felfedte előttem, hogy a Megváltásban sokkal nagyobb dolog rejlik, mint ahogy azt korábban elképzeltem. Hogy Isten, aki az egész világ felett uralkodik, képes volt feláldozni az egyszülött Fiát értünk? Amikor a kisfiamra nézek, ahogy békésen alszik az ölemben, minden vágyam az, hogy megóvjam őt mindentől, ami ártalmas lehet ebben a törékeny világban. Hogyan lehetett Isten képes arra, hogy Jézust közénk küldje, tudva, hogy szenvedni fog a kereszten? Hiszen az én fiam sem tökéletes – még ha én annak is látom, mielőtt a dackorszak beköszönt. Én biztosan nem tudom őt úgy szeretni, ahogyan Isten Jézust szerette. Találtam egy magyarázatot arra, hogy hogyan volt erre képes az Úr. Meg kellett mentenie minket, ez számára nem volt kérdés. A végsőkig elment értünk, hiszen Ő formált meg minket, féltve őrzött gyermekei vagyunk. Hiszem, hogy ma is minden nap elmegy értünk, amikor egy új napra ébredhetünk az Ő kegyelméből. Semmi és senki nem választhat el Isten szeretetétől, amely megnyilvánult nekünk Jézus Krisztusban. Most már kezdem megérteni, miről szól a Róma 8,39:
"Nincs semmilyen magasság, mélység vagy más lény, ami elválaszthatna minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban nyilvánult meg."
