Jogtiprás és erőszak: Az ukrán toborzási gyakorlatok sötét oldala. Tavaly 1560 panasz érkezett az ombudsmanhoz, amelyek rávilágítanak a problémákra.

A család nem részesült elegendő információban és szükséges iratokban az ügy kapcsán, ami kérdéseket és kételyeket ébresztett bennük.

A család állítása szerint csúnyán elbántak az ukrán hadsereg toborzói egy magyar kettős állampolgár hadkötelessel, bántalmazták az utcán, majd a 128-as, a kárpátaljai magyar dandár ungvári kiképzőbázisán is. A férfi testvérei szerint szerettük eleget tett a korábbi sorozásoknak, tartalékos képzésen is volt, a legfrisseb behívókat nem vette át, meg is szökött, félt, hogy kiviszik a mészárszékre, az első vonalakba.

Sebestyén József egyre mélyebbre süllyedt a félelem tengerében, amikor a frontra való menekülés lehetősége elérhetetlenné vált. Családja jól tudta, hogy eddig a kapcsolatai és üzleti ügyei révén sikerült távol maradnia a katonai szolgálattól, de most már nem volt meg a védőhálója. A TCK, az ukrán sorozóiroda járőrei elhatározták, hogy végleg véget vetnek a kibúvóknak, és Beregszász belterületén egy útelzárásnál meg is kapták a zsákmányt. Amikor Sebestyén meglátta az ellenőrzést, menekülni próbált, de a próbálkozása hiábavaló volt; gyorsan kézre került. A család állítása szerint a toborzók nem kímélték a magyar származású férfit, aki ellenállt a sorsának. Fivére úgy értesült, hogy tanúk látták, amint hárman estek neki, botokkal és fém viperákkal ütlegelve őt. Ezt követően egy kiképzőtáborba került, ahol a sorsát még inkább megpecsételték: egy megrázó videót is közzétettek róla, amelyben megalázzák, és láthatóan zavart, sérült állapotban van. A felettesei előírták, hogy mondja ki: elesett, és az ő sebei onnan származnak. József 45 éves bátyját kórházba szállították, majd egy katonai pszichiátriára, ahol a család mindennapjaikat a reménytelenség árnyékában töltötte. Három héttel később, július 6-án végül értesítették őket a szörnyű hírről: elhunyt. A család többszöri kérésére sem kapták meg a zárójelentést vagy a halotti bizonyítványt, és soha nem engedték meg nekik, hogy utoljára láthassák a szerettüket. Hitegették őket, hogy József állapota javul, miközben a valóság sokkal sötétebb volt, mint amit bárki el merne képzelni.

A történtek körüli bizonytalanságot fokozza, hogy egyetlen forrásból sem lehet megbízhatóan ellenőrizni az eseményeket. A család állításai éles ellentétben állnak az ukrán hadsereg hivatalos tájékoztatásával, amely szerint a férfi természetes halált halt; a lábában keletkezett vérrög a tüdejébe kerülve okozta a végzetes kimenetelt. Annyi azonban biztos, hogy a férfi, aki a közösségi médiában közzétett, azóta eltávolított videón szerepelt, nem volt jó egészségi állapotban, és a felvételen láthatóan zavartnak tűnt az utolsó napjaiban. A videón katonai egyenruhát viselt, és többen gúnyolódtak rajta. Bár a testén nem voltak láthatóak extrém bántalmazás nyomai, ez nem zárja ki, hogy esetleg súlyosabb sérelmeket szenvedett el.

A fent említett férfi testvérének közösségi oldala számos kérdést vet fel: 2023 októberében S. József fivére visszatért a háború sújtotta Ukrajnába, ami meglehetősen furcsa döntés egy olyan személytől, aki magyar-ukrán kettős állampolgár, és kifejezetten próbálja elkerülni a sorozást. A férfi közösségi profilja egyébként csak Beregszászra való költözése óta aktív, a korábbi posztok nem elérhetőek a nyilvános felületen. Ezt követően szinte kizárólag politikai témákkal foglalkozott, a bejegyzéseinek 95%-a olyan tartalmakkal foglalkozott, amelyek a készszersorozással és az ezzel kapcsolatos problémákkal foglalkoztak – mindez több mint egy évvel azelőtt, hogy a testvérével bekövetkezett tragikus események megtörténtek.

Horváth László büntetőjogász részletesen értékelte az eseményeket. Megjegyezte, hogy bármely hadseregben előfordulhatnak túlkapások, azonban az elmondottak fényében ez az eset meghaladja a megszokott kereteket. Még ha nem is állapítható meg közvetlen ok-okozati összefüggés a bántalmazás és a haláleset között, a felelősökkel szembeni eljárás elengedhetetlen, hogy védjék az ukrán hadsereg és belpolitikai helyzet integritását.

A jogi szakértők véleménye szerint S. József kettős állampolgársága, amely magában foglalja az ukrán és a magyar állampolgárságot, nem jelenti azt, hogy mentesülhetett volna az ukrán törvények alól. Ennek értelmében hadköteles korúként kötelező lett volna eleget tennie a behívóknak. Az ukrán hatóságok által végzett sorozások elkerülése érdekében sok férfi, aki rendelkezik kettős állampolgársággal, elhagyta Ukrajnát, és a háború ideje alatt nem térhet haza. Felmerül a kérdés, hogy a konfliktus lezárultával az ukrán állam hogyan fogja kezelni azokat a jogsértéseket, amelyeket a hadkötelezettség elkerülése érdekében követtek el, és amelyek hazaárulásnak minősülhetnek.

A Blikknek egy rokon elmondta, a TCK tagad - szerintük a hamis zárójelentéseket is készíthetnek, azért nem adtak ki eddig még semmit sem a családnak:

Megpróbáltuk igénybe venni az ukrán sajtó támogatását, de sajnos egyetlen helyi újság, fórum vagy internetes portál sem foglalkozott a panaszunkkal. Sorra kaptuk a visszautasításokat. Mindenki retteg, senki sem akar szembeszállni a hadsereggel vagy a TCK-val, mert ki tudja, mikor kerülhetnek ők is a sorba. Már a 17 éves fiatalokat is besorozzák, és a diákokat hazarendelték külföldről. Az, ami itt zajlik, teljesen őrületes. Ez a háború nemcsak a katonákat emészti fel, hanem a civileket, a családtagokat és az egész hátországot is. Már belső ellenségről is beszélhetünk, mintha az oroszok által okozott károkon felül nem lenne elég a szenvedés. Józsefet csendben eltemettük, mintha csak hirtelen szívrohamot kapott volna az utcán. Aggódunk, hogy soha nem fog felelősségre vonásra kerülni senki, akinek köze lehetett a halálához, és valószínűleg soha nem fogjuk megtudni az igazságot.

Kurtyák Szlobodán Csilla is ismerte Sebestyén Józsefet, Beregszász belvárosában egykor egymás mellett volt az üzletük. A ma már Budapesten élő emberjogi aktivista a férfi temetésére utazott szülővárosába. Szerinte a férfi ügyes vállalkozó volt, mellette jó ember, példás családapa, aki nem ilyen halált érdemelt volna:

A döntésének oka, hogy nem hagyta el Ukrajnát, hogy elkerülje a fronton való harcot, mélyen gyökerezett a családja és a rokonai iránti szeretetében. Bár jogilag vitatható volt, hogy megpróbált kibújni a hadkötelezettség alól, ez nem indokolja, hogy olyan embertelen bánásmódban részesüljön, mint amilyet elszenvedett. Nem kétséges, hogy a kiképzőtáborban brutálisan bántak vele, megalázták és kínozták. A kérdés, hogy mindez hozzájárult-e a halálához, szakértők alapos vizsgálatát igényli. Egy dolog azonban biztos: az emberi méltóságot semmilyen körülmények között nem szabad megsérteni, és ezért a felelősöknek meg kell vonniuk a maguk következményeit.

Legutóbb májusban, Harkivban egy 53 éves tanár tragikus módon vesztette életét a kényszertoborzás során elszenvedett bántalmazás következtében, és az ő ügye körüli jogi eljárásokban továbbra sincs előrelépés. A rendőrség általában megszünteti a kényszertoborzásokkal kapcsolatos feljelentések alapján indított nyomozásokat, pedig az utóbbi időszakban jelentősen megnövekedett a toborzóközpontok képviselőinek jogellenes cselekedetei miatt benyújtott fellebbezések száma. Az ügyekben ombudsmani vizsgálat is folyamatban van, ám hogy Dmitro Lubinec által vezetett felülvizsgálatok milyen eredménnyel zárulnak, az még mindig bizonytalan, hiszen az eljárások még a kezdeti fázisban tartanak. Nagy kérdés, hogy a hadsereg képes-e olyan nyomást gyakorolni az állampolgári panaszokat vizsgáló tisztségviselőkre, mint amilyet a rendőrségre gyakorol, mert ha igen, akkor ez az ügy is, mint sok más, valószínűleg kivizsgálatlan marad.

- Érdekes módon több videót és bejegyzést töröltek azóta, többek közt a család közösségi oldalairól is, nem kizárt, hogy megfélemlítették őket - mondta Miroslav H. kárpát-ukrajnai jogvédő. - A hivatalos fórumok hallgatnak az esetről, mint ahogyan a sajtó is, a TCK meg megközelíthetetlen, érinthetetlen. A család feljelentést tett, de sajnos sok remény nincs arra, hogy korrekt kivizsgálás legyen.

A TCK ukrán sajtóorgánumának tömör jelentése szerint a férfi tüdőembóliában hunyt el, és nem találtak rajta bántalmazásra utaló sérüléseket. A hadköteles fiatal többször is megpróbált megszökni a sorozások elől, és amikor elfogták, ismét szökési kísérletet tett, melynek során testi kényszert alkalmaztak vele szemben. Ezt követően az alakulatához szállították, ahol megkezdte a katonai kiképzést, de pszichés terhelése túlságosan megviselte, ezért kórházba került. Sajnos, ott, egyik napról a másikra, életét vesztette. A katona halálának körülményei jelenleg is vizsgálat alatt állnak, és csak a nyomozás lezárása után adnak ki hivatalos tájékoztatást az ügyről.

Csókay András budapesti idegsebész a Blikknek elmondta, bár valóban megkeresték a hozzátartozók, hogy adjon szakvéleményt a halálesettel kapcsolatosan, nem tudott belenézni a leletekbe:

Nem kaptam zárójelentést, sem egyéb dokumentumot, például CT-felvételt, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a családtagok sem fértek hozzá ezekhez az iratokhoz. Ez már önmagában is gyanús, hiszen ők azért kerestek meg, hogy a rendelkezésre álló információk alapján véleményt alkothassak az esetről. Elméleti síkon, az elmondottak alapján nézve, sajnos elképzelhető, hogy a bántalmazás következményeként ez a szerencsétlen férfi életét vesztette. Az ilyen jellegű fejsérülések súlyos agykárosodást okozhatnak, és még ha túlél is az áldozat, a normális, teljes életvitel helyreállítása szinte lehetetlen egy ilyen brutális erőbehatás után.

Július első hetében egyre inkább felerősödnek az orosz támadások a toborzó központok ellen. A kelet-ukrajnai Harkivban egy ember sérült meg, míg a déli Zaporizsjában három főt értek találatok egy orosz dróntámadás következtében, amely a toborzóközpontot célozta. Krivij Rih, Krmencsuk és Poltava városaiban is drónokkal támadták meg a területi toborzási központokat, sajnos több katona is életét vesztette a robbanások során. A helyzet feszültsége nő, hiszen a TCK, az ukrán hadsereg területi toborzási és szociális támogató központjának katonái is egyre idegesebbek, ami további erőszakos eseményekhez vezethet. Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő rámutatott, hogy Ukrajnában az utánpótlás és az emberi erőforrások terén kiemelkedően feszült a helyzet; sürgető szükség van arra, hogy elegendő ember kerüljön a frontvonalakra.

Ukrajna jelenleg egy védekező pozíciót foglal el, mivel nem rendelkezik elegendő emberi erőforrással, felszereléssel és politikai támogatással ahhoz, hogy sikeres támadó akciókat indítson. A fő cél világos: megőrizni a frontvonalat és átvészelni az elkövetkező hónapokat. Ehhez azonban nem csupán taktikára van szükség, hanem emberekre is. A háborúban a lényeg már nem csupán a győzelemről szól, hanem arról, hogy ki képes úgy kezelni a veszteségeit, hogy közben ne ássa alá a társadalmi, gazdasági és katonai jövőjét.

Ez a háború állóképességről, hitelességről és belső tartásról is szól, s amit a toborzás során az alapvető emberi jogokkal művel az ukrán hadsereg, azzal nem lesz népszerű a lakosság körében. De a szakértő szerint nem a módszerrel, hanem az erőszakossággal, a túlkapásokkal van baj:

- Nagyon sajnálom azt az embert, aki belehalt ebbe, a gyilkosainak, azoknak, akiknek bármilyen köze is lehet a halálához, börtönben a helye! De a dolog hátterére is rá kell világítani. Akik be akartak vonulni, már bevonultak, akik közben az új törvények miatt hadkötelessé lettek, azok többsége is eleget tesz a behívóknak. Az ukrán társadalom nagy része ebben nagyon fegyelmezett. Ám rengetegen bujkálnak, és rengetegen szereztek mentességet hamisan, korrupcióval, amire nagyon ugrik a TCK. Facebook-posztjában az áldozat testvére is elismerte: bátyja kapcsolatai, üzletei révén úszta meg eddig a katonai szolgálatot. A toborzók rájuk vadásznak, ráadásul a tanúk szerint az elfogott férfi szökni is próbált. Természetesen nem az a megoldás még egy törvény érvényesítése közben sem, hogy félholtra verhetnek bárkit is a toborzók vagy a rendőrök, az ilyen esetekben el kel járni, de példát kell statuálni nem lehet.