Persze! Íme egy egyedi szöveg a Monarchiából származó képeslapok témájában: --- **Képeslapok a Monarchia csodáiból** A Monarchia varázslatos világának képeslapjai olyan emlékek, amelyek nem csupán képek, hanem történetek is. Minden egyes levélpapírra n

Azóta is csak találgatom, milyen nyelven íródhattak azok a rejtélyes sorok. A szavak kusza, kanyargós írásjelei mintha tintaceruzával születtek volna, és az elmúlt bő évszázad nem hagyott rajtuk nyomot, csupán a betűk egy része maradt kivehető. Német vagy olasz? Kizártnak tartom, hogy német lenne, hiszen ha így volna, biztosan több nagybetűt látnék, főként a főnevek elején. A címzés is csak részben olvasható: Trieste, és alatta egy "Via" felirat, de az utcanevet még csak meg sem kockáztatom. Arról sem tudok nyilatkozni, hogy férfi vagy nő a címzett, hiszen két képeslapról van szó, és mindkettő Fiumét, a Rivát ábrázolja – ez a hely egyszerre kikötő a személyhajóknak és sétány a tengerparti barangoláshoz. A bélyeg és a bélyegző tanúsítja, hogy a Magyar Királyi Posta juttatta el őket Triesztbe: az egyik 1906-ban, a másik 1913-ban került feladásra.

A boldog békeidők emléke mindannyiunkban ott él, mintha csak egy rég elfeledett, nosztalgikus érzés bújna meg a génjeinkben. Különösen felerősödik ez a nosztalgia, amikor egy Prágában készült levelezőlapra pillantunk, amelynek hátoldalán több nyelven is olvashatjuk a "Levelező lap" feliratot – magyarul, szépen elkülönítve. A pult mögött két dobozban sorakoznak a régi képeslapok, az egyik dobozon nagy betűkkel hirdeti: Istria. Itt találkoztam a fiumei levelezőlapokkal is, más városokkal együtt, mint Rovinj (Rovigno) vagy Pula. Világosan látszik, hogy a most Horvátországhoz és Szlovéniához tartozó félsziget olaszos múltja iránti nosztalgia még mindig él, annak ellenére, hogy a történelem során számos nagyhatalom próbálta a magáénak tudni ezt a területet. Az itt élők pedig egy időben hangoztatták, hogy ők se nem olaszok, se nem szlávok, hanem isztriaiak. Trieszt sokáig az osztrák Habsburgok tengeri kapuja volt, és a helyiek néha maguk sem tudták eldönteni, hogy Velencéhez vagy Ausztriához húzzanak-e inkább. Formálisan hosszú ideig az utóbbihoz tartoztak, de az egységes Olaszország létrejöttével egyre erősebben hallatszottak az osztrákellenes hangok, olyannyira, hogy Ferenc József, amikor a városba látogatott, egyszer bombát kapott a nyakába. Eközben Fiumét Mária Terézia a hűséges magyaroknak adta az örökösödési háborúk során. Így történt, hogy a cseh gyártású, olasz nyelven írt fiumei képeslapot a magyar posta bélyegzőjével szállították Isztria déli csücskéről az északi csücskébe, ahol az osztrák postahivatal alkalmazottja adta át a címzettnek. Mindez az Osztrák-Magyar Monarchia keretein belül zajlott le, egy olyan időszakban, amikor a határok és identitások még sokkal fluidabbak voltak.