Az önellátási őrület komoly veszélyt jelenthet a kisebb terményexportáló vállalkozások számára - Agrárágazat

Az utóbbi évtizedek fejlődése során számos ország kiemelt figyelmet fordított az önellátás fokozására, különösen a mezőgazdaság és az élelmiszer-alapanyagok területén. Ennek fő mozgatórugója, hogy a globális piaci ingadozásoktól függetlenül biztosítani lehessen a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyagot. Ugyanakkor ez a tendencia komoly kihívások elé állítja a kisebb exportáló országokat, amelyek könnyen kikerülhetnek a versenyképesség határvonalára...

A COVID-19 járvány, a geopolitikai feszültségek, az orosz invázió és az új közel-keleti konfliktus, valamint a szállítási láncok problémái és az Egyesült Államok vámpolitikai lépései mind arra figyelmeztettek bennünket, hogy a globális élelmiszer-ellátás mennyire törékeny. Ezek az események rámutattak arra is, hogy a helyi és regionális termelés kulcsfontosságú szerepet játszik a fenntarthatóság és az önellátás szempontjából.

A világ számos országában - így nálunk is - az élelmezésbiztonság érdekében a helyi és regionális önellátás megerősítése vált prioritássá. A globális ellátási láncok, amelyek a világ különböző részeiből szállítanak élelmiszert, az elmúlt évtizedekben gyakran képtelenek voltak hatékonyan működni, különösen válsághelyzetekben. A COVID-19 járvány és az ukrajnai háború rávilágított arra, hogy ha egy ország nem rendelkezik megfelelő mezőgazdasági önellátással, az könnyen élelmiszerhiányhoz és társadalmi destabilizációhoz vezethet. Az önellátás növelése tehát nemcsak gazdasági előnyökkel jár, hanem a válságokkal szembeni reziliencia erősítését is szolgálja.

Az önellátás fokozása nem csupán az élelmiszerek megbízható elérhetőségét biztosítja, hanem a gazdasági és társadalmi stabilitás erősítéséhez is hozzájárul. A helyi mezőgazdasági termelés támogatása új munkahelyeket teremt, különösen a vidéki területeken, ahol az ipari fejlődés lassabb ütemben valósul meg. Továbbá, ez csökkenti az országok kitettségét a nemzetközi piaci ingadozásokkal szemben, mivel a hazai termelés csökkenti a külföldi importtól való függőséget. A helyben előállított élelmiszerek iránti növekvő kereslet és a helyi gazdaságok erősödése elősegíti a gazdasági tevékenységek fellendülését.

A fenntartható mezőgazdaság és a környezetvédelem alapvető szerepet játszanak az önellátás fokozásában. A helyi termelés és az erőforrások tudatos, fenntartható használata lehetőséget teremt a biológiai sokféleség megőrzésére, valamint a természeti erőforrások, mint a víz és a talaj védelmére. Az Európai Unió "Termelőtől a fogyasztóig" stratégiája is kiemeli a helyi termelés és az önellátás növelésének jelentőségét, hiszen ezek képezik a fenntartható és egészséges élelmiszerrendszerek alapját. A helyi termelés nem csupán a friss és ízletes élelmiszerekhez való hozzáférést javítja, hanem minimálisra csökkenti a szállítással járó környezeti hatásokat is, mivel a rövid ellátási láncok révén kevesebb fuvarozásra és csomagolásra van szükség, így mérséklődik a karbonlábnyom is.

A globális élelmiszer-ellátási láncok sérülékenysége és a világpolitikai feszültségek az utóbbi években különösen érzékeny témává váltak. Az exportkorlátozások, a logisztikai problémák, az alapanyaghiányok és az árrobbanások mind arra mutattak rá, hogy a globális piacokra való túlságos támaszkodás nem biztosít kellő stabilitást. Az önellátás növelése nemcsak az élelmiszer-biztonságot, hanem a gazdaság nemzeti szuverenitását is erősíti, mivel csökkenti a külső piacoktól való függőséget.

Kazahsztán példája kiválóan szemlélteti, hogy az önellátás erősítésére irányuló törekvések milyen konkrét célokat szolgálnak. Az ország ambiciózus tervei szerint 2030-ra a mezőgazdasági területek akár 80%-át hazai nemesítésű vetőmaggal kívánják bevetni. A helyi kutatások és nemesítési programok célja, hogy a legjobban teljesítő fajtákat azonosítsák, amelyek a regionális környezethez és a termelési körülményekhez leginkább alkalmazkodnak. A kazah Mezőgazdasági Minisztérium és a Nemzeti Agrártudományi és Oktatási Központ (NASEC) 2030-ig 26 tudományos kutatási programot indít el, hogy támogassa a hazai nemesítést és a helyi vetőmag előállítást. Ezzel a lépéssel Kazahsztán nem csupán a mezőgazdasági önellátását növeli, hanem hozzájárul a helyi gazdaságok fenntartható fejlődéséhez is.

A világ számos jelentős élelmiszer-fogyasztó országa egyre inkább az önellátásra összpontosít, ami a korábbi exportpiacok megrendülését is magával hozza. Ha ez a tendencia folytatódik, a globális mezőgazdasági kereskedelemben lényeges átrendeződések várhatóak. Kína kiemelkedő példa erre a folyamatra, hiszen az ország rohamos ütemben növeli az élelmiszer- és takarmány-alapanyagok termelésének arányát. A Kínai Általános Vámhivatal legfrissebb statisztikái szerint 2025 első negyedévében a legfontosabb mezőgazdasági termékek importja drámai mértékben csökkent: a behozatal volumene 41%-kal esett vissza, 23 millió tonna alá, összehasonlítva az előző év azonos időszakával. Az import értéke is hasonló mértékben, körülbelül 41%-kal, 10 milliárd dollár alá csökkent. Március hónapban az import fizikai volumene 30%-kal csökkent februárral összevetve, elérve az 5,34 millió tonnát. A kínai mezőgazdasági import csökkenésének hátterében részben az Egyesült Államok által kiváltott kereskedelmi háború, részben pedig a belső gazdasági tényezők, mint a gyenge kereslet és a magas készletek állnak.

A kis mezőgazdasági egységek, mint amilyen a magyar is, egyre nehezebb helyzetben találják magukat a szűkülő exportpiacon. Különösen igaz ez a mennyiségi alapú termelésre, amely már nem tud labdába rúgni. Az utóbbi 10-15 év, különösen az orosz háború kitörése óta, egyre inkább felveti Magyarországon a paradigmaváltás szükségességét. A mennyiségi árutermelésünk nem képes versenyezni a kazah, orosz, ukrán, francia vagy török dömpinggel. A megoldás kulcsa a prémium minőségű alapanyagok előállításában és a rétegpiacok megcélzásában rejlik, ahol a hazai adottságaink még kedvezőek.