Fedezd fel a középkor rejtélyeit a kék vonal nyomán! | Demokrata

Ha szeretnéd megosztani a cikket emailben, kérlek, kattints ide, vagy másold ki a következő linket, és küldd el: https://demokrata.hu/setater/balaton-felvidek-templomrom-kirandulas-1035888/.

A Balaton-felvidék gazdag történelmi öröksége számos lenyűgöző templom- és kolostorromot rejt, amelyek még romjaikban is elbűvölő látványt nyújtanak. Mostani írásunkban egy különleges túrát mutatunk be, amely Veszprém vármegye Pula peremétől egészen Nagyvázsony határáig húzódik, és körülbelül 4,5 kilométer hosszú. Fedezzük fel együtt ezt a varázslatos tájat, ahol a múlt és a természet harmonikusan egyesül!

Pula délkeleti szélén, a Nagyvázsony felé vezető 77-es út menetirány szerinti jobb oldalán tábla áll: "Tálodi rom". Így hívták a középkorban itt alapított falut. A település első írásos említése 1171-ből származik: a veszprémi ispán végrendeletében szerepel, Thalad alakban.

A kijelölt úton haladva, néhány száz méter megtétele után baloldalon felfigyelünk egy különös látványosságra: egy betonból készült, lépcsőzetes torzó áll előttünk. Első pillantásra úgy tűnik, mintha egy rég elfeledett ipari vagy mezőgazdasági építmény maradványa lenne, de egy közeli, nehezen olvasható fatáblán fellelt felirat árulkodó információkat tár elénk: a XIII. század végén itt egy öt-hat méter széles és nyolcvan-száz méter hosszú gát állt, amely a tálodi pálos kolostor szerzeteseinek szolgálatában készült, hogy a Vázsonyi-Séd patak vizét halastóvá duzzasztja. Az egykori torlaszt 1987-ben helyreállították, valószínűleg ekkor került a mai helyére az említett beton lépcsőtorzó is.

Az ösvény fokozatosan lefelé ível, mígnem eljut a tálodi rét varázslatos mélységébe. Aki hátranéz, az a dombok között sorakozó hengeres szalmabálák felett felfedezheti a Kab-hegy impozáns adótornyát, amely büszkén emelkedik a táj fölé. Néhány pillanat múlva egy útelágazáshoz érkezik a vándor: ha jobbra fordul, hamarosan az erdő hűvös ölelésében találja magát. A kék színnel jelölt turistaút vezetésével, Pula délkeleti csücskétől körülbelül egy kilométerre, feltárul előtte a Kinizsi-forrás kristálytiszta vize.

A vízfolyás a középkorban a ma már csupán tálodi romként ismert pálos kolostor részeként funkcionált. A Szent Erzsébetről elnevezett klastromot a környéket akkoriban uraló Rátót nemzetség alapította, a rend szerzetesközössége számára a XIII. század közepén. Az épület egyhajós temploma huszonöt méter hosszú volt, hozzá pedig egy három szárnyból álló kolostor csatlakozott, amely a pálosok lelki életének középpontját képezte. A kolostor falai között egészen 1480-ig működtek a pálos szerzetesek, ezt követően pedig ferencesek vették birtokba az épületet, egészen 1552-ig. Ekkor, a török hódítások megfékezése érdekében, a kolostort felrobbantották, hogy megakadályozzák a törökök további terjeszkedését.

Minderről csupán egy erősen megkopott felirat tájékoztatja az érdeklődőt. A hajdani komplexumból mára nem maradt sokkal több, mint egy jókora dúcokkal megtámasztott, erősen megdőlt oromfal, amelyet omlásveszély miatt nem tanácsos túlságosan megközelíteni. A maradványok nem alkalmasak a létesítmény egykori nagyságának érzékeltetésre, hangulatának visszaadására - és ha az idő változatlan tempóban végzi rajtuk a maga mállasztó munkáját, nem sokáig állnak már.

A kék jelzésen haladva visszatérünk az útelágazáshoz, és immár Nagyvázsony irányába folytatjuk utunkat. Baloldalon egy sűrű facsoport rejtőzik, amely az Eger vízfolyásának titkait őrzi, míg jobb kéz felől az erdő határvonalát látjuk, mellette pedig a gondosan felhalmozott farakások sorakoznak. Miután néhány száz métert megtettünk, felfigyelünk egy apró, földes-köves ösvényre, amely a fák között vezet. Két oldalán tájékoztató táblák állnak, ám az idő múlásával az erdő növényzete szinte teljesen benőtte őket. Így hát, ha valaki szeretné észrevenni ezeket a jeleket, némi szerencse szükséges – vagy alapos előkészület, a látnivalók GPS-koordinátáinak ismerete, és egy kis felfedező szellem.

A kevéssé észrevehető táblák Tálod valamikori, Szent Ilonáról elnevezett templomának maradványait jelzik. A falu aprócska, torony nélküli, egyhajós úrhajléka szintén a XIII. században épült, és a XVI. század közepéig használták. 1548-ban - a török fenyegetés hatására - a lakosság elköltözött, pusztán hagyva a falut. A település és a templom egyaránt romlásnak indult: előbbibe sosem tértek vissza az emberek, míg utóbbinak a léte is kikopott a köztudatból: csak 1970-ben fedezték fel a maradványait, és 2007-ben végezték el rajtuk az elkerülhetetlen állagmegóvási munkálatokat.

A látogató így viszonylag kis méretű, egyszerű templom maradványával találkozhat, melyen csak a bejárat és a vele szemközti szentély azonosítható egyértelműen. A szertartás elvégzésének, valamint a szentáldozat bemutatásának egykori helyén kőből raktak keresztet ismeretlen kezek.

A rom, amely az emberi léptékhez közel álló méreteivel még mindig képes megidézni a múlt szellemét, egykoron egy hasonló nagyságú falu istenháza volt. Jelenlegi állapotában, bár a környezete nem mindig segíti a tájékozódást, a figyelmes látogatók számára varázslatos és békés atmoszférát teremt a falcsonkok között. Itt, e megidézett múlt emlékeiben, az érzékeny lelkek feltöltődhetnek a csendes harmóniával, amely körülveszi őket. Ezzel szemben sokan, akik az erdő szélén húzódó úton haladnak, észre sem veszik a hely szellemét: csak átszaladnak, tudomást sem véve arról, mi mindent hagynak maguk mögött, és milyen kincseket rejthet a múlt.

A nagyvázsonyi temetőtől körülbelül kétszázötven-háromszáz méterre, az erdő mélyén rejtőzik egy elfeledett pálos kolostor romja, amely izgalmas felfedezésre várja az érdeklődőket. A kolostorhoz vezető úton a kék jelzés segít eligibilis úti célunk elérésében. Ezt a történelmi helyszínt 1483-ban alapította a pálos rend, Kinizsi Pál és apósa, akik a középkor egyik figyelemre méltó alakjai voltak. Itt, 1494-ben helyezték végső nyugalomra a híres törökverő hadvezért, Kinizsi Pált, akit Mátyás király különösen nagyra tartott, és aki a királyi hadsereg kiemelkedő katonája volt. A kolostor és a környező terület csendje, valamint történelmi jelentősége miatt különleges élményt nyújt mindazoknak, akik ellátogatnak ide.

A pálos szerzetesek a cikkben már leírt, közeli tálodi kolostorból költöztek át Vázsonyba, és másfél emberöltőn keresztül használták a létesítményt: 1543-ban hagyták el, miután a török elfoglalta Fehérvárt. A hódítók 1552-ben Veszprém várát is bevették, és ez megpecsételte az akkor csaknem tíz éve néptelen épületegyüttes sorsát: a védők - a többi környékbeli kolostorral együtt - a levegőbe röpítették, hogy elejét vegyék, hogy a török erődítménnyé alakítsa, és innen fenyegesse a vázsonyi végvárat.

Az épületegyüttes maradványait szemlélve könnyen azonosítható egykori temploma, mely igen nagy méretű volt: hossza meghaladta a harminc métert. A szentély végfala teljes magasságban megmaradt, így nem nehéz megállapítani: gótikus ablakai három ember magasságúak lehettek, s mennyezetét pompás gótikus csillagboltozat borította belülről. A kolostor négyszöge a templom északi oldalához épült hozzá. A klastromban élő szerzetesközösség munkáját négy fennmaradt, kézzel írott, korabeli kódex dicséri, melyek közül kettő Kinizsi Pál feleségének, Magyar Benignának készült.

A látogató a komplexum romjaiból kiindulva képet alkothat annak egykori kiterjedéséről és jelentőségéről. A múlt század ötvenes évekbeli értékelését pedig egy emléktábla őrzi, amely a templom falán található. Az emléktábla szavaival üzen: "Romok megáldva 1951. XI. 1. Védjed és őrizzed a szent romokat."

Összegzésül: A középkori építészeti csodák és a Balaton-felvidék lenyűgöző természeti tájai iránt érdeklődőknek remek lehetőség ez a 4,5 kilométeres, rövid kirándulás. Ez az útvonal tökéletes egyensúlyt teremt a pihenés, a felfedezés, az izgalom és a tudásvágy között, így minden kalandor számára izgalmas élményeket kínál, aki rászánja magát a felfedezésre.