Furcsa és aggasztó fenyegetés bontogathatja szárnyait az Egyesült Államok repülőgép-hordozói felett.
Donald Trump elnökké választását követően újra fellángolt a diskurzus a haditengerészet anyahajóinak jövőjéről. A kérdés most is égető, hogy vajon milyen szerepet töltenek be ezek a hatalmas flottahordozók a modern hadviselésben, és hogy megéri-e a fenntartásuk költségeit.
"Ha a katonai erejünk alapját a repülőgép-hordozók képezik, és ezek közül a tizenegy hajóból tízet a háború első húsz percében akár 15 hiperszonikus rakéta is elsüllyeszthet, akkor mi indokolja, hogy ilyen költséges eszközökre költsünk?" - idézte a BBC az Egyesült Államok új védelmi miniszterének tavaly novemberi kijelentését. A brit hírcsatorna arra is felhívta a figyelmet, hogy Pete Hegseth véleménye szerint a Pentagon pénzügyi forrásait sokkal célzottabban kellene felhasználni.
A miniszter véleménye teljes mértékben egybeesett Donald Trump egyik legjelentősebb támogatója, Elon Musk nézeteivel. A kormányzati hatékonyságért felelős képviselő egy közelmúltbeli tanácskozáson hangsúlyozta, hogy pazarlás lenne pénzt áldozni a hatodik generációs harci repülőgépek fejlesztésére, hiszen a jövő a pilóta nélküli drónoké. Egy online megnyilvánulásában pedig éles szavakkal kritizálta azokat, akik még mindig az ember vezette harci gépek fejlesztésére szeretnének forrást fordítani, őket idiótának titulálva.
Aztán valami hirtelen megváltozott, amikor nyilvánosságra kerültek az első felvételek a kínaiak legújabb, 6. generációs harci repülőiről. Elon Musk közzétett egy videót, amelyben több mint három percig beszél a két új kínai vadászrepülőgép típusról, valamint arról, hogy mindennek milyen következményei lehetnek az Egyesült Államok légi erejére nézve. Egyúttal sürgette az NGAP, vagyis az új generációs légi fölény program felgyorsítását, pedig korábban éppen ez ellen érvelt.
A helyzet a US Navy repülőgép-anyahajóinak jövőjével kapcsolatban is hasonlóképpen bonyolult. Az új védelmi miniszter már a kinevezése előtti szenátusi meghallgatásán hangoztatta, hogy a Trump-kormányzat a hajóépítés növelését kiemelt feladatként kezeli. Pete Hegseth azonban nem részletezte, hogy ez a cél miként valósulhat meg. Jelenleg az Egyesült Államoknak mindössze négy haditengerészeti hajógyára működik, míg Kína becslések szerint több mint 200-szoros kapacitással bír. Ezért nem meglepő, hogy az Egyesült Államok igyekszik szorosabbra fűzni a hadiipari együttműködést a hajóépítés terén élen járó Dél-Koreával és Japánnal.
Talán az erőforrások hatékonyabb felhasználása okán vélekedhetett az új védelmi miniszter úgy: nem biztos, hogy érdemes fenntartani a repülőgéphordozó-flottát. A haditengerészet azonban egyelőre nagyon is ragaszkodik az anyahajóihoz, amelyek nélkül az Egyesült Államok jelentős hátrányban lenne a Csendes-óceán végtelen vizein. Arról nem is beszélve, hogy a hordozók a világ bármely pontján a puszta megjelenésükkel képesek érvényt szerezni az amerikai érdekeknek. Egy-egy ilyen úszó légibázis nagyobb repülőerővel rendelkezik, mint a világ bármelyik kisebb vagy közepes méretű állama.
A sebezhetőségről szólva, a BBC értesülései szerint az anyahajók védelmét a körülöttük cirkáló rakétás rombolók és a mélyvízben járőröző atom-tengeralattjárók garantálják. Ezek az impozáns, úszó repterek nem éppen könnyű célpontok, így a megsemmisítésük nem egyszerű feladat. Ha pedig a washingtoni döntéshozók számára ez még nem lenne elegendő érvet jelent, érdemes észben tartaniuk, hogy Kína már a harmadik anyahajóját készül hadrendbe állítani – ahogyan azt a BBC is megjegyzi. Peking tehát egyértelműen nem osztja azt a nézetet, miszerint ezek a hadihajók elvesztették volna a relevanciájukat a modern hadviselésben.
Az Egyesült Államokban jelenleg három új Ford osztályú nukleáris repülőgép-hordozó építése zajlik, ám ezek közül kettő csak a következő évtizedben léphet szolgálatba. A tervek szerint összesen tíz ilyen hajó készül majd, amelyek a régebbi Nimitz osztályú egységeket hivatottak leváltani. A kezdeti kritikák, amelyek a projektet övezték, úgy tűnik, gyorsan eltűntek Washingtonban, és jelenleg nem látszik, hogy a Trump-adminisztráció bármilyen irányban változtatni kívánna. Londoni elemzők szerint e hajók, mint az amerikai globális hatalom úszó szimbólumai, különösen vonzóak lehetnek Trump elnök számára, aki híres extravaganciájáról és a grandiózus építmények iránti vonzalmáról, függetlenül attól, hogy milyen gazdasági érvek állnak a háttérben.
