A gázai népirtás legitimitása?
Nemrégiben komoly felfordulást okozott, amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és Joáv Galant, a nemrég leváltott védelmi miniszter ellen. Érdekes, hogy a Hamász vezetőivel kapcsolatos vádakra sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni, miközben egyesek újabb "vészkorszakot" emlegetnek. Ahogy arról már beszámoltunk, Orbán Viktor, Európa legnagyobb zsidóbarát politikai figurájaként, azonnal meghívta a háborús bűnökkel vádolt izraeli politikust.
Zoltán Gábor, a sokoldalú író, rendező és szerkesztő, nemrégiben Veiszer Alinda interjúsorozatának vendége volt, és a beszélgetés során olyan témákat érintett, melyek megosztó érzéseket keltettek. A Telexen megjelent cikk felkeltette az érdeklődést, hiszen a cím már önmagában provokatív: "Amit az izraeli kulturális bojkottot támogatók csinálnak, az pont ugyanaz, mint amit a nácik csináltak." Zoltán Gábor élete során katolikus neveltetést kapott, de később zsidó származásáról szerzett tudomást, ami fokozatosan egyre fontosabbá vált számára. Az utóbbi években már inkább zsidónak tartja magát, ami nyilvánvalóan meghatározza mindennapjait. E zsidó identitás jegyében sétákat szervez Budapest olyan helyszínein, ahol a múltban a nyilasok zsidókat gyilkoltak. Beszélgetéseiben hangsúlyozza, hogy ezeken a helyeken sétálva erős szellemi jelenlétet érzékel, és úgy véli, hogy a helyszínek környékén járva valósággal csatatéren bolyong. Zoltán Gábor nem csupán saját tapasztalataiból merít, hanem zsidó származású ismerőseinek történetei is megerősítik érzéseit Budapest ezen részének fájdalmasságáról. A kérdés, hogy mit kezdjünk ezekkel a helyszínekkel – rombolás, vagy másfajta kollektív emlékezés – nyitva marad, de a gázai konfliktus kapcsán a beszélgetés során kifejtett véleményei sokakat megdöbbentettek. A cikkben Zoltán Gábor a kulturális bojkottot hirdető művészek tevékenységét a náci időszakhoz hasonlítja, ami sokak számára nehezen emészthető párhuzam. Azzal, hogy elismeri a gázai népirtást, de a bojkottot elítéli, olyan érzést kelt, mintha számára a "legitimált népirtás" elfogadható lenne. A kérdés, hogy mi adhat jogot az ilyen "legitimációhoz", nyilvánvalóan a zsidóság privilégiumaival kapcsolatos. Zoltán Gábor gondolatai nemcsak a történelem árnyékába nyúlnak vissza, hanem a jelen politikai és kulturális diskurzusokat is érintik. A cikk további érdekességekkel is szolgál, amelyek mélyebb betekintést nyújtanak abba, hogyan formálódik a közbeszéd a holokauszt és a zsidó identitás körül. Az olvasók számára mindez újabb kérdéseket vethet fel a múlt és a jelen összefonódásáról, valamint a kulturális emlékezet felelősségéről.
