Magyarországon egy olyan világszabadalom született, amely új fejezetet nyithat a képzőművészet történetében. Ez az innováció nem csupán technológiai újítás, hanem egy teljesen új megközelítést is kínál a művészeti kifejezésmódokhoz. A szakemberek szerint

Amikor az ember belép a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba, mintha egy időtlen világba kerülne, ahol a valóság és a fantázia határai elmosódnak. A lába megdermed, és a levegőben egy különös varázslat vibrál: ez nem csupán egy kiállítás, hanem Éber Tamás szürreális univerzuma, amely a látogatót egy varázslatos kastély folyosóira vezeti. A szocialista szellem vasútja helyett itt a művészet viszi a főszerepet. A sejtelmes fényben arcképek tűnnek fel, mintha az idő múlása megállt volna, és a háttérben hol egy hegedű hangjai, hol egy miniatűr színpad látványa, hol egy rendezői szék hívogató árnyéka bontakozik ki. Az élmény fokozza a technika is, amely egy egyedülálló, soha nem látott eljáráson alapszik: Éber Tamás világszabadalma, az úgynevezett lignofán. Ez a helyszíni riport nem csupán a forradalmár művész műhelyébe kalauzol, hanem egy új művészeti nyelvet is felfedez, amely a hagyományos határokat feszegeti, és a képzőművészet új dimenzióit nyitja meg.

A művészet olyan varázslatos világ, ahol az ember keze, elméje és szíve harmóniában találkozik. Ezen a gondolaton indít bennünket a Munkácsy Mihály Múzeum időszaki kiállítása, ahol Éber Tamás lenyűgöző műveivel ismerkedhetünk meg. John Ruskin bölcs szavai különösen találóak itt, hiszen az alkotás folyamata valóban a művész teljes lényének összeszövődése. A viktoriánus kor sokoldalú gondolkodója így pontosan megragadta a művészet lényegét, amely immár a békéscsabai múzeumban is életre kel.

Noha két évszázad választja el egymástól a két férfi életét, a különleges csabai polihisztor munkássága - Éber Tamás is a sorban áll! - a kéz, az elme és a szív harmonikus együttműködésének lenyomata. Mottója pedig mindent elmond róla:

Kezdjük az elején. Éber Tamás kiállítása talán sosem kerülne a figyelmünk középpontjába, ha nem érkezik hozzánk egy levél egy Herczeg Tamás nevű olvasótól. Kiderült róla, hogy tanítóként és országgyűlési képviselőként is tevékenykedik, és a december 5-én megnyílt tárlatot fotókkal illusztrálva méltatja. A képek azonnal felkeltették az érdeklődésünket, így felvettük a kapcsolatot Éber úrral, és útnak indultunk Békéscsabára. Az utazásunk minden egyes pillanata megérte.

A békési vármegyeszékhely neve összefonódott Munkácsy Mihályéval. Az egy dolog, hogy a nagy magyar festőről elnevezett múzeum lépcsőjén Boros Péter szobrászművész egész alakos, bronzból öntött Munkácsy-szobra áll, de ha valaki vonattal érkezik Békéscsabára, akkor már a pályaudvar várótermében ugyanennek a szobornak a gipszmásával találkozik.

„Munkácsy most igazán fénykorát éli” – mondja Éber Tamás egy széles mosollyal, ahogy átlépjük a múzeum küszöbét. Egyetérzően bólintunk, hiszen a Virág Judit Galéria őszi aukcióján a Randevú az ablaknál című Munkácsy-mű valóban lenyűgöző rekordot döntött, 155 millió forintért talált gazdára.

A csabai polihisztor, aki a helyi kultúra elkötelezett híve, a város neves szülötteit ünnepli Fény a fában című kiállításán. De mit is rejtenek ezek az alkotások? Szobrok, festmények, fotók vagy esetleg hologramok? Első ránézésre nem egyszerű a válasz, és még a művész szavai sem segítenek sokat a rejtély megoldásában. A kiállítás darabjai olyan sokszínűséget mutatnak, hogy a látogató könnyedén elveszítheti a fonalat, miközben próbálja megfejteni a művek mondanivalóját.

Ez a technika itt és most mutatkozik be, ezen alkotások révén. Természetesen, mindannyiunkat foglalkoztat, hogyan is működik a bűvész trükkje, mi rejlik a titok mögött. Hadd áruljam el! Olyan jelenségen alapul, amit a felhők világában is megfigyelhetünk. Ahol sűrűbb a felhőréteg, ott kevesebb fényt enged át, ezért sötétebb terület keletkezik, míg a vékonyabb felhőkön átáramló fény világosabb árnyalatokat teremt. Ezen elv alapján már régóta készítenek olyan porcelánokat, amelyek a fény irányába fordítva egy képet mutatnak. Ezt a technikát lithophane-nek, fonetikusan litofánnak hívják – érdemes megismerni az inspiráló előzményeket. Fából eddig nem készítettek ilyet, mivel a fa egy élő, mozgó, vetemedő anyag. Az én újításom lényege abban rejlik, hogy sikerült megoldanom ezt a kihívást. Lignofánnak neveztem el, hiszen az alapanyaga fa, latinul lignum, nem pedig kő. Négy-öt évnyi kísérletezés és fejlesztés után eljutottam odáig, hogy létrehoztam egy praktikus, szerethető, egyedi, és mivel miért ne, piacosítható, eladható terméket. Így váltam én az első lignofánművésszé.

Éber Tamás egyedülálló technológiát alkotott meg, mely jelenleg szabadalmaztatás alatt áll, és elnyerte az innovációs díjat is. A szabadalmi eljárás törvényileg két évig terjed, amely alatt a műalkotás folyamata teljesen kifejlődhet. Az alkotásban mozgásérzékelőt és szenzort integrált, amely lehetővé teszi, hogy a kép csak akkor váljon láthatóvá, ha valaki a közelébe ér. A műalkotás egy hétig folyamatosan működik, majd az energiaellátásról egy újratölthető powerbank gondoskodik.

Ahogy belépünk a múzeum kapuján, az első lignofán Munkácsy Mihályt idézi meg. A híres festő nem Békéscsabán látta meg a napvilágot, hanem Munkácson, ahonnan a nevét is vette - eredetileg Lieb Mihályként ismerték. Gyermekkorában azonban testvérével együtt Békéscsabára került rokonaihoz, és inaséveit is itt töltötte el. A városban Munkácsy emlékét a múzeum, az emlékház és a Munkácsy-negyed őrzi, így a látogatók méltón tiszteleghetnek a művész előtt.

Most pedig itt van Éber Tamás különleges lignofánja.

A békéscsabai születésű Sík Ferenc Kossuth- és Jászai-díjas rendező hosszú éveken keresztül a Gyulai Várszínház művészeti vezetője volt, de emellett néptáncos is volt, sőt, a csabai Színitanházat is ő alapította. Sík tiszteletére Éber egy speciális, összecsukható rendezői széket készített, amely mintegy mestersége címere. címere. Külön érdekessége, hogy a háttámlája kivehető és rendezői csapóként is szolgál.

Ez a műalkotás Rábai Miklós táncművész, néptánc-koreográfus előtt tiszteleg, aki az 1951-ben megalakult Állami Népi Együttes csabai születésű első koreográfusa és később igazgatója lett. Az emlékmű egy ragyogó, keretes csizma formájában öltött testet, amely a néptánc világát idézi. A talapzaton Rábai arcképe is megjelenik, és ahogy közeledünk, a szenzor érzékeli jelenlétünket. Érdekes különbség, hogy kevesen tudják, Rábai eredetileg kémiatanár volt, akárcsak Éber nagypapája, ezzel is színesítve a művész életútját.

Gubis Mihály, a helyi képzőművész és performer, a város szívében élő legenda, aki 2006-ban, 58 éves korában távozott az élők sorából. Munkásságát nemcsak a helyiek, hanem a város határain túl is elismeréssel övezték. Ő is megtalálta helyét Éber panoptikumában, ahol emléke tovább él.

Szerény véleményem szerint a kiállítás csúcspontját kétségtelenül Lenkefi Konrád bábművész emlékfája jelenti, amelyről az Avatar film lélekfája jut eszünkbe. Lenkefi egy igazi művészeti ikon, aki nemcsak a Napsugár Bábegyüttes szíve és lelke volt, hanem annak tervezője és művészeti vezetője is, így nem túlzás azt állítani, hogy Európa-szerte ismertté tette a bábművészetet. Ő volt a Békéscsabai Nemzetközi Bábfesztivál megalapítója is, amely a bábművészek találkozóhelyévé vált. Az idősebb generációk számára talán ismerős a 1972-es Ki mit tud? vetélkedő is, ahol a Lenkefi vezette Napsugár és a pécsi Bóbita együttes között zajló, izgalmas küzdelem emléke még ma is élénken él.

Lenkefi Konrád számomra nem csupán egy munkatárs volt, hanem a lelki társamat is megtestesítette – fogalmaz Éber. – Ugyanolyan szenvedéllyel és elkötelezettséggel dolgozott, mint én. Bábszínházat álmodott meg, saját bábfigurákat tervezett és készített, sőt, bábművészként is tevékenykedett. Én is hasonlóan működöm: nem vagyok rászorulva mások segítségére. Ha éjfél után egy inspiráló gondolat üt eszembe, azonnal felkelek, és nekilátok a megvalósításának.

Barbócz Sándor bár Debrecen városában látta meg a napvilágot, házassága révén Gyulához kötődött, ahol a híres táncház-hegedűs legendájává vált. Éber Tamás, aki maga is a zeneművészet iránti szenvedélyéről ismert, nem is találhatott volna jobb módot, hogy megörökítse Barbóczot, mint hogy egy hegedű felületén ábrázolja őt. A két művész között szoros személyes kapcsolat is fűzi őket: Éber esküvőjén Barbócz szolgáltatta a zenét, így a múltjuk egy különleges dallamként fonódik össze.

Kara Tünde Békéscsaba tragikus sorsú dívája volt. Bár Budapesten született, de 1996-ban a békéscsabai Jókai Színház üdvöskéje lett, a város kedvence. Ám 2001-ben mirigyrákot diagnosztizáltak nála, csaknem húsz éven át küzdött a betegséggel, miközben Jászai Mari-díjat is kapott, végül 2019-ben 45 éves korában meghalt.

Tündét a város minden lakója Tücsiként ismerte és szerette. Karkithemia címmel írt egy színdarabot, amelyben a szörnyű betegségéről mesélt. A következő darab főpróbája során azonban hirtelen rosszul lett, és hosszú, fájdalmakkal teli évek után végül elhunyt. – Említi fájdalmával a művész. – Én és Tücsik között különleges kötelék alakult ki; ő mindig Bátyusnak hívott, én pedig Huginak szólítottam őt.

Tünde installációja egy színpadot formáz, amikor a függöny felgördül, láthatóvá válik a színésznő arcképe.

Tamás Éber bőrműves mesterként szerzett hírnevet, ám emellett mindig is vonzódott más anyagokhoz, mint például a fa és a fém. Folyton kutatta, hogyan lehetne a hagyományos kézművességet a modern technológia segítségével hatékonyabbá tenni. Műhelyében helyet kapott egy CNC gép, amely programozható mikroszámítógéppel működik, emellett lézervágó és 3D-s nyomtató is segíti kreatív munkáját.

„A CNC gépem lett az új szenvedélyem” – meséli lelkesen. „Ekkoriban mélyen belemerültem a litofán készítés világába, és azon gondolkodtam, milyen izgalmas lenne ezt a porcelánból készült művészetet fába átültetni. Az első kísérleteim sajnos nem hozták meg a várt eredményeket, de nem adtam fel, és kitartóan próbálkoztam, míg végül rátaláltam a megoldásra. Közben egyre inkább foglalkoztatott a gondolat, hogy mennyi tehetséges és kivételes ember élt és él Békéscsabán. Lokálpatrióta lévén elhatároztam, hogy emléket állítok nekik, így született meg a kiállításom ötlete.”

Éber ösztönösen felfedezte a világhír titkos kulcsát: egy művész legkönnyebben akkor tudja megugrani az ismeretlenség szürke falát, ha valami teljesen egyedit mutat be, amit eddig még sosem láttunk. A lignofán technika pedig éppen ilyen kivételes megoldás.

Tőről metszett autodidakta művész vagyok - fejtegette a művész, miközben a múzeumtól mindössze két saroknyira található műtermében ült. - Tanítói végzettséggel rendelkezem, emellett szíjgyártó-nyerges szakoktatóként is képeztem magam, hiszen, ahogyan már említettem, eredetileg bőrműves szerettem volna lenni. Lószerszámok és különleges díszek készítése is a szakterületemhez tartozik, és a szakmában elég jól ismert vagyok, különösen a sajátos, egyedi megoldásaim miatt. Harminc éve tanítom ezt a gyönyörű mesterséget, számos helyszínen és különböző szinteken, többek között egy évtizeden át az Magyar Képzőművészeti Egyetemen is oktattam.

Tárgyrestaurátor Szakán óraadóként tevékenykedem, ahol a hagyományok és a modern technikák ötvözésével segítem a hallgatókat abban, hogy mélyebb megértést nyerjenek a műtárgyak megóvásának és helyreállításának művészetéről. Célom, hogy inspiráló légkört teremtsek, ahol a diákok kreativitása és szaktudása egyaránt kibontakozhat. Ezen a területen fontosnak tartom a gyakorlat és az elmélet harmonikus összekapcsolását, hogy a jövő restaurátorai magabiztosan lépjenek a pályára.

Éber széles spektrumú tevékenységekkel foglalkozik: a csont és fa művészetén át egészen a filmes világig terjed a paletta, sőt, még a weboldal-készítést is mesterien űzi. Mindezek mellett az átfogó tervezéstől kezdve a megvalósításig és a marketingig mindent magába foglal. A művész számára az állandó kísérletezés nem csupán munka, hanem igazi szórakozás, megtestesítve a latin közmondást: "Varietas delectat."

"Nagyon remélem, hogy a lignofán technikám teljesen egyedi, és senki más nem dolgozott még hasonló megoldáson - osztja meg az alkotó. - Az innovációm kapcsán a szabadalmi hivatal alaposan átnézte az internetet, és 2023 novemberében örömmel értesítettek, hogy elnyertem a Magyar Tudományos Akadémia Innovációs-díját. Ők is megerősítették, hogy az én lignofán technikám valóban páratlan a világon. Ha minden a tervek szerint alakul, 2026-ra már szabadalmaztatni is tudom."

Éber Tamás benyújtotta szabadalmi kérelmét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához, ahol a hivatal egy részletes újdonságkutatási jelentést készített. Az értékelés során alaposan megvizsgálták, hogy az általa javasolt megoldás valóban új, feltaláló szellemiségen nyugszik-e, és hogy iparilag hasznosítható-e. A lignofán technika mindhárom szempontnak maradéktalanul megfelelt, így a hivatal zöld utat adott a további lépésekhez.

Egy műalkotásnak csak az anyagköltsége minimum 90 ezer forint, mindez termékként is megjelenik, más szóval Éber Tamás üzleti vállalkozásként is kezeli a mesterségét. A művész professzionális honlapot is működtet (www.woodlux.art), és a lignofán képek megrendelései mellett várja az együttműködést, kollaborációt különböző kreatív alkotókkal, dizájnerekkel, lakberendezőkkel, díszlettervezőkkel, faművessekkel, mert az általa kidolgozott technika nagyon izgalmasnak ígérkező terület. Éber Tamás bízik abban is, hogy a valóban környezettudatos, "ökocégek" között is lesznek olyanok, amelyek belátják, hogy sokkal hitelesebb és ízlésesebb a terméküket fafelületen hirdetni, mint műanyag reklámtáblán.

Természetesen, az innovatív megközelítés révén sokkal inkább magára vonja a figyelmet.