"Nagyboldogasszony, égi Édesanyánk, régi és tisztelt Patrónánk."
Augusztus 15-én, pénteken ünnepeljük Nagyboldogasszonyt, a Szent Szűz mennybemenetelének világszerte kötelező főünnepét. Ezen a napon emlékezünk meg arról is, hogy Magyarország Szent István király vezetésével Mária oltalmába ajánlotta népét. Kolozsváron két templom várja a híveket a főünnepi búcsús szentmisére, bízva abban, hogy Mária, Jézus édesanyja, aki testben és lélekben eljutott a mennyei boldogságra, közbenjár értünk. Kérjük őt, hogy tiszta lélekkel és megerősített hittel nézhessünk a jövő elé, reménységgel telve.
A kolozsmonostori Kálvária zöldövezetében lévő, Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt néhai bencés apátsági templom búcsúünnepére Székely Dénes kanonok, a templom plébánosa és az egyházközség szeretettel vár mindenkit augusztus 15-én, pénteken a délután 6 órakor kezdődő ünnepi szentmisére, amelynek főcelebránsa László Attila Kolozs-dobokai főesperes-plébános, szónoka Ferencz Antal Kolozsvár-szentpéteri plébános. Ebből az alkalomból ünnepélyesen kihelyezik a szembemiséző oltár elé a Szent Korona hiteles másolatát. A szentmise után az egyháztanács és a nőbizottság hagyományos szeretetvendégségben részesíti a jelenlevőket.
Az Egyetem/Universității utcán található Piarista templom az Úr Szentháromságának imádatára lett szentelve, ám a főoltáron 1724. szeptember 9-től található Könnyező Szűz Mária kegykép már a kezdetektől fogva különleges jelentőséggel bír. Ennek köszönhetően a Nagyboldogasszony napja a templom második búcsúünnepévé vált. Az augusztus 15-i főünnepen pénteken reggel 9.30-kor román nyelvű, majd 11 órakor magyar nyelvű búcsús szentmisét celebrálnak. Szeretettel várják a híveket, a hajdani kegyesrendi főgimnázium és az utódiskola volt és jelenlegi tanárait és diákjait családjukkal együtt, valamint az erdélyi piarista szellemiség híveit és ápolóit.
A désaknai, magyarszarvaskendi és sinfalvai közösségek is most ünneplik Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt templomuk búcsúját.
Mária mennybe felvételének dogmája hosszú századokig fogalmazódott, állandóan gazdagodva a keresztény közösség körében mind Keleten, mind Nyugaton. Végül 1950. november 1-jén XII. Pius pápa ünnepélyesen kihirdette: "A szeplőtelenül fogantatott Istenanya, és mindenkor Szűz Mária, amikor befejezte földi életét, testestől-lelkestől felvétetett a mennyei dicsőségbe."
Számunkra, erdélyi magyar keresztények számára, akik a mai kor kihívásaival nézünk szembe, a dicsőséges Szűz olyan ragyogással tűnik fel, mint a hajnali csillag, vagy mint a tenger fénylő csillaga, mely irányt mutat a kikötő felé. „Ezen a Földön a biztos remény és vigasztalás szimbólumaként mindvégig világít Isten zarándok népe előtt, amíg el nem érkezik az Úr napja.” (II. Vatikáni Zsinat: Lumen Gentium)
Amikor az anyaszentegyház évenként megünnepli Krisztus misztériumait, megkülönböztetett szeretettel tiszteli Szűz Máriát, a Megváltó boldogságos édesanyját, akit elszakíthatatlan kötelék fűz fiának üdvösséget szerző művéhez.
A Szűzanya közbenjárása az egész anyaszentegyházra kiterjed, és nem csupán egyéni érintettség. Mária anyai szerepe nem csökkenti Krisztus központi helyét, hanem éppen ellenkezőleg, hangsúlyozza és támogatja azt. A Nagyboldogasszony istenanyasága egyetemes dimenziót öltött, amely minden hívőt magában foglal. Mária ma is velünk van, mint társunk és közbenjárónk, aki segít, hogy elérjük céljainkat. Isten testestől-lelkestől felmagasztalta őt a mennybe, ahol a Mindenhatóval való tökéletes közösségben él. Ő a keresztény remény élő megtestesülése, aki a Szentlélek által “a minden kegyelmek anyjává” vált, és aktívan részt vesz Isten gyermekei megújulásában.
Mária titka szoros kapcsolatban áll az egyház titkával, és a Szentírás fényében válik igazán érthetővé. Az egyház titka világosan felfedi mindazt, amit Mária szívében titokban megélt. Mindkettőben ott rejlik egy titkos jegyesség, ahol Isten a jegyes, és mindkettőben megjelenik az anyaság és a fiúság, a Szentlélek hatására: először Krisztus irányába, majd az Ő testének tagjai felé. Az anyaság titka egybeolvad Jézus titkával, amely nem csupán a földi életére vonatkozik, hanem a megpróbáltatásokon és a kereszthalálon át egészen a dicsőséges feltámadásig terjed. Ez az összefonódás mélyen tükrözi az isteni és emberi kapcsolatok titkát, amely Mária és az egyház életében egyaránt megjelenik.
Mária életének tanulmányozása során felfedezzük, hogy a szeretet igaz mélységeit és cselekedeteit kizárólag alázat révén érthetjük meg, és ennélfogva csak így tudjuk azokat gyakorolni. Sokan, köztük a hívő katolikusok is, hajlamosak félreérteni az alázat fogalmát. Sokan úgy vélik, hogy az alázat csupán az emberi öntudat leépítését, a meghunyászkodást, a megaláztatás elviselését, valamint a konfliktusok kerülését jelenti. Valójában azonban az alázat alapja az, hogy tisztában legyünk saját értékünkkel Isten előtt, és ezt a tudást józanul, mindenféle eltúlzás nélkül tudjuk megélni.
Meggyőződésem, hogy a boldogságos Szűz Mária történelmi küldetése a Golgotától az utolsó ítéletig a szívek összebékítésének szentelt. Mária titokzatos békítő tevékenysége iránti azonosulás a legnemesebb célkitűzés, amely nemcsak az egyének, hanem a nemzetek és az egész emberiség számára is elérhető. Ez egyben a magyarok Mária-tiszteletének csúcspontját is jelöli. Napjainkban Mária édesanyai szeretettel irányítja azokat a gyermekeit, akik eltévedtek, és akik az igaz úton keresnek irányt Jézus és az Atya felé. Mindig új módon közelít a nagy bölcsességgel bíró Szűz az emberhez, amikor azok vívódásaikkal és életük megpróbáltatásaival küzdenek.
