Negyedóránként egy friss fotó: így garantáltan még sosem tapasztaltad meg a Sziget varázsát!

A megszokott "így telt a csütörtök a Szigeten" képsorozat helyett most egy teljesen új megközelítést választottunk; a végeredmény talán nem ragyogó, de annál inkább hiteles és életszagú. Ez a fesztivál igazi arca, tele valós élményekkel és pillanatokkal.

Pár napja dübörög a Sziget, így jó eséllyel - főleg, ha ötvennél fiatalabb vagy és nem kizárólag cicás videókra tanítottad az algoritmusodat - a te üzenőfalaidat és hírfolyamaidat is ellepték a fesztiválos tartalmak. Ezeket három kategóriára osztanánk:

Mindháromnak megvan a maga jelentősége, de valljuk be, csak egy aprócska részét tükrözik annak, milyen is valójában a Szigeten élni. Hiányzik belőlük a lassú lépkedés, a sorban állás, a fűben való hemperegés és sok más, a fesztiválok során előforduló hétköznapi pillanat, amelyek éppoly fontosak a fesztiválozás élményéhez, mint a kezünkben tartott repohár, amellyel együtt énekeljük Shawn Mendes slágereit.

Elhatároztuk, hogy idén valami különlegeset hozunk létre, és törekszünk arra, hogy a Sziget-élményt a lehető legteljesebben megragadjuk – amennyire ezt a fényképek képesek visszaadni.

Annak érdekében, hogy a valóságot hűen tükrözzük, és elkerüljük a torzítást, kidolgoztunk egy sajátos, némileg önkényes és talán mazochista jellegű szabályrendszert. Ennek alapelvei a következőképpen alakulnak:

Így telt el nyolc és fél óra, azaz egy teljes műszak (ebédszünettel), rengeteg lépéssel, kilométerrel, sajgó lábakkal. A kompozíció nem mindig tökéletes - ha az ember kezében repohár van, márpedig van, a fényképezőt is egy kézzel tartja -, ahogy a végeredmény sem a megszokott csili-vili szigetes galéria, de nem is ez volt a cél, hanem az, hogy őszinte legyen.