Amerika olyan vámot kíván bevezetni, amely súlyosan érintheti Magyarországot, akár gazdasági térdre kényszerítő hatása is lehet.
Donald Trump ismételten szigorú lépéseket helyezett kilátásba: amennyiben Oroszország 50 napon belül nem talál megoldást a Kijevvel folytatott háború lezárására, az amerikai elnök 100%-os másodlagos vámokat fog bevezetni azon országokkal szemben, amelyek továbbra is orosz energiatermékeket vásárolnak. Míg a figyelem elsősorban Peking, Új-Delhi és Ankara felé irányul, Magyarország is gyorsan a célkeresztbe kerülhet. Hazánk ugyanis uniós szinten a legnagyobb orosz kőolajimportőr, és a Mol extraprofitja révén az államkassza is jelentősen függ a viszonylag olcsó Ural-típusú olajtól. Amennyiben Trump ezúttal nem csupán blöfföl, Magyarország előtt hamarosan nehéz döntések sora állhat: lemondunk az orosz olajról, vagy elveszítjük az amerikai exportlehetőségeket – és sajnos nem kizárt, hogy ennek következményeként ismét a hazai autósok szenvedik meg a következményeket.
50 napot ad Oroszországnak, hogy valamilyen megállapodást eszközöljenek ki Kijevvel a háború leállításáról
Ha Moszkva nem cselekszik, akkor "rendkívül súlyos vámterheket" fog bevezetni az országra.
A republikánus vezető korábban a választási kampánya során elmondta, hogy egy nap alatt véget vet a háborúnak, ám ez a lehetetlennek tűnő ígéret aztán nem sikerült. Ennek ellenére Washington sokáig igyekezett rugalmasabb politikával a felek között közvetíteni, ennek részeként Oroszországgal is megengedőbbnek bizonyultak az amerikai döntéshozók. Miután ez a stratégia nem eredményezett lényeges előrelépést, a párbeszédek nem hoztak áttörést, Trump elkezdte elveszteni a türelmét Moszkvával szemben.
Az egyik legfontosabb és legaggasztóbb figyelmeztetés a tegnapi bejelentésben az volt, hogy...
100 százalékos másodlagos vámot vetnének be azok ellen az országok ellen, akik orosz energiaterméket vásárolnak,
amennyiben nem teljesülnek Trump feltételei.
Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az Egyesült Államok nem közvetlenül terhelné vámokkal az orosz olajimportot – amire egyébként sincs lehetősége –, hanem közvetett módon lépne fel. Azoknak az országoknak az amerikai piacra irányuló exportját sújtaná vámokkal, amelyek orosz olajat vásárolnak. Például, ha India továbbra is Oroszországtól vásárol olajat, akkor az indiai termékeket importáló amerikai cégeknek 100%-os vámot kellene fizetniük, amikor ezek a termékek megérkeznek az Egyesült Államok partjaira. Ez a lépés olyan mértékben megdrágítaná az indiai árukat, hogy az amerikai vállalatok valószínűleg más forrásokból, olcsóbban szereznék be őket, ami pedig jelentős bevételkiesést okozna Indiának.
A szándék elsősorban az orosz gazdaság megbénítása: ugyanis ha Moszkva nem tudna pénzt termelni azzal, hogy olajat és gázt ad el más nemzeteknek,
akkor gyorsan kiapadna az államkassza és rendkívül nehéz lenne fenntartani az ukrajnai háború finanszírozását.
Figyelembe véve, hogy az olaj- és gázexport Moszkva állami bevételeinek közel egyharmadát, valamint az exportforgalom több mint 60%-át képviseli, a 100%-os vámok jelentős hatással lennének Oroszország költségvetésére, komoly károkat okozva.
Az üzenet világosan fogalmaz: "Putyin, sürgősen zárd le a háborút, különben a kereskedelmi kapcsolataid révén megfosztalak minden tőkédtől." Felmerül a lényeges kérdés, hogy kik is ezek a partnerek, azaz:
Jelenleg a legnagyobb orosz energiatermék vásárlók közé tartoznak olyan országok, amelyek hagyományosan szoros gazdasági kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal. Különösen kiemelkedő szereplők között találjuk Kínát, amely jelentős mennyiségű olajat és földgázt importál az orosz piacról. Emellett India is folyamatosan növeli az orosz energiaforrások iránti keresletét, különösen az olaj terén. Az Európai Unió egyes tagállamai is még mindig vásárolnak orosz energiát, bár a helyzet folyamatosan változik a geopolitikai feszültségek és a szankciók hatására. Az orosz energiaexport tehát továbbra is kulcsszerepet játszik a globális energiapiacon, de a vásárlói kör dinamikája folyamatosan átalakul.
A CREA legfrissebb statisztikái szerint a kereskedelmi kapcsolatok terén Kína, India és Törökország emelkednek ki, mint a legjelentősebb partnerek. Az Európai Unió, bár szintén fontos szereplő, jelentős hátrányban van ezen országokkal szemben. A részletekbe majd később mélyebben belemerülünk.
Most vizsgáljuk meg, hogy valójában mekkora hatással lenne ezekre az országokra, ha Trump teljesítené fenyegetéseit.
A kínai export az Egyesült Államokba egy dinamikus és folyamatosan fejlődő folyamat, amely jelentős hatással van a globális kereskedelemre. Az amerikai piacon való megjelenés lehetőséget ad a kínai termelőknek, hogy szélesebb közönséget érjenek el, miközben az Egyesült Államok vásárlói számára is sokféle termék áll rendelkezésre. A kínai áruk, legyen szó elektronikai cikkekről, ruházatról vagy ipari termékekről, gyakran versenyképes áron érhetők el, ami vonzóvá teszi őket az amerikai fogyasztók számára. A két ország közötti kereskedelem azonban nem mentes a kihívásoktól. Politikai és gazdasági feszültségek, vámok, valamint a minőségi és biztonsági előírások betartása mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják a kínai export dinamikáját. Emellett a fenntarthatóság és a környezetvédelem iránti növekvő igény is új irányokat szabhat a jövőbeni kereskedelmi kapcsolatoknak. Összességében a kínai export az amerikai piacra egy összetett és sokrétű jelenség, amely számos lehetőséget és kihívást rejt magában, és a globális gazdasági táj képének fontos részét képezi.
A fokozódó kereskedelmi feszültségek és a vámháború ellenére
A két szuperhatalom közötti kölcsönös függőség továbbra is megmarad.
A 2024 végén készült statisztikák szerint Kína tavaly körülbelül 526 milliárd dollár értékben exportált az Egyesült Államokba, ami az USA teljes importjának körülbelül 14%-át teszi ki. Ezzel Kína a második legnagyobb beszállítója az amerikai piacnak. Érdekesség, hogy ez az összeg Kína összes exportjának körülbelül 15%-át jelenti, így az Egyesült Államok Kína legfontosabb kereskedelmi partnere.
Indiai termékek exportálása az Egyesült Államokba egyre növekvő trendet mutat, amely számos iparágat érint. Az indiai kézművesség, technológiai újítások és mezőgazdasági termékek iránti kereslet folyamatosan bővül, ami lehetőséget teremt a vállalkozások számára, hogy a globális piacon is megmérettessék magukat. Az amerikai fogyasztók egyre inkább érdeklődnek az autentikus indiai kultúra és ízek iránt, így az élelmiszeripar, a textilipar és az elektronikai szektor is jelentős növekedésnek indult. Az indiai vállalatok számára fontos, hogy megértsék az amerikai piacon való eligibilitást, a vámkezelési folyamatokat és a fogyasztói trendeket, hogy sikeresen tudjanak érvényesülni ebben a dinamikus környezetben.
Az indiai export volumene jelentősen elmarad Kína óriási mennyiségeitől: csupán körülbelül 79,4 milliárd dollár értékben látja el az Egyesült Államokat, ami azt jelenti, hogy India csak a kilencedik legnagyobb beszállítója az amerikai piacnak. Ugyanakkor ez a szám a teljes indiai export 18 százalékát képviseli, így az Egyesült Államok India számára a legfontosabb kereskedelmi partnerként szerepel.
Törökország exportja az Egyesült Államokba egyre jelentősebbé válik, hiszen a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok folyamatosan fejlődnek. Az amerikai piac iránti kereslet növekedése lehetőséget biztosít a török vállalatok számára, hogy szélesebb közönséghez jussanak el. A török termékek, mint például az élelmiszerek, textíliák és gépipari eszközök, egyedi értékajánlatot képviselnek, így hozzájárulnak a kétoldalú kereskedelem dinamizálásához.
A török export az USA-ba 16,35 milliárd dollár volt 2024-ben, ez az ország exportjának kb. 6,3 százalékát tette ki, ezzel Törökországnak az USA a második legfontosabb piaca.
Kiemelkedően fontos hangsúlyozni, hogy a fent említett adatok a 2024-es év végére vonatkozó statisztikákra épülnek, és a vámháború fokozódása jelentős mértékben befolyásolhatja az arányokat az elkövetkező időszakban. Minden esetre, ha ezeket az értékeket alapként használjuk, és a 100 százalékos vámtételekből indulunk ki, akkor megállapítható, hogy...
az intézkedésnek mintegy 621,75 milliárd dolláros vonzata lehetne
- persze csak akkor, ha a fenti országok továbbra is élnek az orosz energiabeszerzés lehetőségével.
Ez a kérdés Magyarország számára is különösen érzékeny területet jelent, mivel...
hazánk extrém mértékben függ az orosz kőolajellátástól:
A 2024-es adatok szerint Magyarország tavaly összesen 5,8 millió tonna kőolajat importált, amelyből 4,8 millió tonna orosz forrásból származott. Hazánk az olajbeszerzést két fő útvonalon bonyolítja: az orosz és a horvát irányból. Ebből következik, hogy az orosz kőolajimport aránya a teljes magyar importon belül körülbelül 83%-ot tett ki az előző évben. Ezzel Magyarország 2024-ben is a legnagyobb orosz olajimportőr volt az uniós tagállamok között. Ez a helyzet nagyrészt az EU-s szankciók alóli mentességnek köszönhető, amely lehetővé teszi, hogy a Barátság vezetéken keresztül továbbra is orosz nyersolajat vásároljunk.
Eközben pedig a magyar vállalatok évente körülbelül 6,3 milliárd dollár értékben exportálnak az Egyesült Államokba, így az amerikai piac esetleges korlátozása miatt nagyon nehéz döntés elé kerülne a magyar kormány és a Mol. Az orosz leválás aktuális helyzetéről egyébként a múlt héten készítettünk interjút Szabó Szabolcs Pállal, a Mol csoportszintű Downstream Értéklánc Menedzsment ügyvezető igazgatójával, ezt itt lehet elolvasni. A téma szempontjából a legfontosabb információ, hogy a vezető szerint a kőolaj-diverzifikálás mintegy 500 millió dolláros beruházás lenne még az olajcég számára.
Lényeg a lényeg, ha Trump komolyan gondolta a fenyegetését, akkor a szankciók miatt nem kizárt, hogy
Magyarország válaszút elé fog érkezni: vagy lemond az orosz olajról, vagy pedig búcsút int az amerikai kereskedelmi kapcsolatoknak.
Először is, a hazai autósok nagy része kénytelen lenne a levét megfizetni, mivel az orosz Ural típusú nyersolaj ára a háború kezdete óta jelentősen a nyugati Brent olajár alatt maradt.
Az árkülönbség hátterében az áll, hogy az orosz olajipar a folyamatosan bővülő nemzetközi szankciók miatt egyre nehezebben talál vásárlókat. Emiatt az elérhető partnerek számára kénytelen jelentős árengedményt kínálni, hiszen az ilyen típusú beszerzések nemcsak morális aggályokat vetnek fel, hanem komoly szankciós kockázattal is járnak, amit a vevő országok beépítenek saját árazási modelljeikbe.
Ne felejtsük el, hogy...
A Mol nyereségének csökkenése főként a magyar államkincstárra gyakorolna jelentős hatást.
A Brent és Ural közötti árkülönbözetből származó nyereséget a vállalat jelentős részben az extraprofitadó révén az államkasszába juttatja. Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója az idei éves közgyűlés során hangsúlyozta, hogy az elmúlt három évben az olajcég körülbelül 3,5 milliárd dollárnyi többletadót fizetett be a különböző kormányoknak, amelynek jelentős része a Brent-Ural különbözetből származik.
Fontos megemlíteni, hogy - ahogy azt az alábbi grafikon is szemlélteti - 2024 eleje óta a különbség folyamatosan csökken, ami következtében a különadó mértéke is mérséklődött. A Concorde elemzése alapján a 2025-re történő kiterjesztés a Mol számára idén "csupán" körülbelül 40-110 millió dolláros pénzügyi terhet jelent.
Az orosz olajimport leválásával kapcsolatban nem csupán az ár kérdése merül fel, hanem az is, hogy ez egyáltalán megvalósítható-e. E téren pedig az érintett felek nézetei meglehetősen eltérőek. A legnyilvánvalóbb alternatíva a horvátországi Adria-kőolajvezeték, amely a Mol számára lehetőséget kínál, hiszen az omisalji kikötőből szállít nyersolajat Közép-Európa felé, az Adriai-tenger partján.
És míg a horvát fél szerint a legfrissebb teszteredmények alapján a megfelelő infrastrukturális, műszaki bővítésekkel
A Mol pozsonyi és százhalombattai finomítói képesek lennének arra, hogy az Adria-vezetéken keresztül akár teljes mértékben ellássák az igényeket.
addig a Mol ennél sokkal óvatosabban fogalmaz, és egyéb nehézségekre is felhívja a figyelmet:
Mindenképpen elmondható, hogy a Mol által kidolgozott elképzelések alapján...
2026 végére várhatóan elérik, hogy a Dunai Finomító képes legyen akár 100%-ban alternatív olajfajták feldolgozására.
Sok oldalról lehetne még tárgyalni a potenciális amerikai vámintézkedésnek a gazdaság kilátásaira gyakorolt hatását, de talán első körben célszerű a fogyasztókat közvetlenül érintő hatásokra koncentrálni: azaz az üzemanyagárakra.
Az üzemanyagárak esetleges növekedése közvetlenül érintheti az inflációt, ezért a kormány már korábban árplafonnal, például a benzinárstop bevezetésével próbálta csökkenteni az áremelkedéseket, hogy megóvja a lakosságot a piaci ingadozásoktól. Ez arra utalhat, hogy ha az amerikai szankciók következtében drámai mértékben emelkednének az üzemanyagárak, akkor az komoly gazdasági következményekkel járhat.
A kormány újra átgondolja az üzemanyagok árának korlátozását célzó intézkedések bevezetését.
- amire már januárban figyelmeztetett a Nemzetgazdasági Minisztérium is.
Ez viszont a korábbi tapasztalatok fényében komoly üzemanyaghiányt idézhet elő a benzinkutaknál. A 2022-ben életbe lépett benzinárstop során a hatósági árak következtében a piaci szereplők veszteségei drasztikusan megnőttek, ami végül néhány kisebb benzinkút bezárásához és ellátási nehézségekhez vezetett.
Mielőtt túlságosan elmerülnénk a legrosszabb forgatókönyvekben, fontos, hogy néhány lényeges kiegészítést tegyünk: nem ez az első eset, hogy Donald Trump másodlagos vámintézkedéseket helyezett kilátásba.
Április elején az Egyesült Államok elnöke kifejtette, hogy az orosz vezetés csupán halogatásra játszik a béketárgyalások folyamán. Ezt követően egy, a jelenlegi helyzetet is meghaladóan drasztikus lépés lehetőségét vázolta fel: az akkori javaslat szerint...
Ötödével megemelt vámot vezetnének be azon országokból érkező importtermékek esetében, amelyek orosz kőolajat, kőolajszármazékokat, földgázt vagy uránt vásárolnak.
- emellett megtiltanák az amerikai állampolgároknak az orosz értékpapír vásárlását is.
Ez a szankciós javaslat azonban ebben a formában csupán egy fenyegetés maradt. Kétféle tanulságot mindenképpen levonhatunk belőle, attól függően, hogy ki milyen nézőpontból közelíti meg a helyzetet. Ezzel zárjuk is írásunkat:
