Ted Kennedy politikai örökséggel a háta mögött érkezett a világra, és életét a "szenátus oroszlánjaként" ismerték. Szenátori pályafutása alatt nem csupán a törvényhozásban, hanem a közéletben is jelentős hatást gyakorolt, váltva ezzel a politikai tájat.

A Kennedy-gyilkosság hivatalos magyarázata nem tudta eloszlatni a kétkedők aggodalmait és kételyeit.

Szó szerint a politikába született, gazdag és befolyásos ír származású apja sikeres üzletember és az 1930-as évek második felében londoni nagykövet volt, aki politikai ambícióit fiaiba is átültette.

Vágyai valóra váltak, hiszen John fia az Egyesült Államok 35. elnöke lett, Robert halálakor a legesélyesebb elnökjelöltnek számított, Ted pedig tíz amerikai elnökkel dolgozott, és a szenátus egyik legtekintélyesebb tagja volt.

A családot megannyi szomorú esemény terhelte. Kilenc gyermekükből három sosem érte el a felnőttkort, és a legidősebb testvér, Joseph hősi halált halt a második világháború harcai során. Az elnök, John, tragikus merénylet áldozataként vesztette életét, öccse, Robert sorsa is hasonlóképpen végződött. JFK fia pedig egy repülőszerencsétlenség következtében hunyt el, így a család életét sok fájdalom és veszteség árnyékolta be.

A család tagjai Ted politikai ambícióit szinte egyöntetűen leírták mint reménytelen vállalkozást. A hagyományoknak megfelelően a Harvard Egyetemen kezdte tanulmányait, ám másodévesként egy csalási ügy következtében egy évre kizárták. Ezt a nehéz időszakot "büntetés" gyanánt a hadsereg kötelékében töltötte, ahol új tapasztalatokra tett szert.

Kiváló sportoló volt, de pályafutását árnyékolta, hogy gyakori gyorshajtásaival rendszeresen konfliktusba került a hatóságokkal. 1962-ben bátyja, aki elnökké választották, szenátori pozícióját ő vette át.

Robert (b) Ted (k) és John (j) 1963-ban

Ezt követően nyolcszor választották újra Massachusetts államban, halálakor a szenátus második legrégebben hivatalban lévő tagja volt. Politikai karrierje nagy lendülettel indult, hamar népszerűvé vált.

Kiemelkedően megértette az emberek szükségleteit, különösen a hátrányos helyzetűek és a szegények ügyvédjeként. A Demokrata Párt baloldali irányzatának elkötelezett képviselőjeként számos szociális, oktatási, egészségügyi és emberi jogi problémával foglalkozott, és hangját bátran hallatta ezekben a fontos kérdésekben.

Több száz jogszabály megalkotásában játszott jelentős szerepet, és határozottan ellenezte a vietnámi háborút, akárcsak az iraki konfliktust is. Az 1960-as évek végén, két testvére tragikus elvesztését követően úgy tűnt, hogy a Demokrata Párt elnökjelöltségéért folytatott versenyben senki sem állhatja útját.

A Kennedy-átok azonban őt sem kerülte el. 1969. július 18-án a massachusettsi Chappaquiddick szigetén ittasan vezetve autójával lesodródott egy hídról. Neki sikerült partra úsznia, utasa azonban, egy fiatal nő a vízbe fulladt. A sokkos állapotba került szenátor a balesetet csak egy nappal később jelentette, amikor a rendőrség már megtalálta a nő holttestét.

Obama elkötelezett támogatója volt még az utolsó hónapjaiban is, 2009-ben.

A botrány következtében elnöki ambíciói meghiúsultak, hiszen csupán egyszer, 1980-ban kísérelte meg a Fehér Házba való bejutást, ám a párton belüli rivalizálásban alulmaradt Jimmy Carterrel szemben. A sajtó egy időben nagy figyelmet szentelt alkoholproblémáinak és nőügyeinek, de ennek ellenére sikerült újra talpra állnia. Fokozatosan a Capitolium egyik legelismertebb tagjává vált, igazi államférfi szerepét magára öltve.

Szinte minden főbb jogszabályon, amelynek célja a polgárjogok, az egészségügy és az amerikai nép gazdasági jólétének előmozdítása volt, ott állt a neve. Igazi szívügyének az egészségügy reformját tartotta, egyike volt Barack Obama legfőbb támogatóinak.

2008-ban a politikai színtér egy tragikus eseménnyel gazdagodott, amikor rosszindulatú agydaganatot diagnosztizáltak Edward Kennedynél. A műtétek és kezelések ellenére a sors 2009. augusztus 25-én elragadta tőlünk ezt a nagyformátumú személyiséget. Barack Obama elnök gyászbeszédében méltatta Kennedyt, mint mentorát és a modern kor egyik legkiemelkedőbb törvényhozóját. Edward Kennedy emlékiratában úgy fogalmazott: "Szerencsésnek érzem magam, hogy egy különleges család tagjaként nőhettem fel, és hogy a történelem fontos pillanataiban a legelső sorból figyelhettem a nemzetem sorsának alakulását." Ez a mondat hűen tükrözte életének gazdagságát és elkötelezettségét hazája iránt.