Sas József özvegye a kritikák kereszttüzébe került, miután felmerült a gyanú, hogy szerepet játszott férje egészségi állapotának romlásában. Az emberek találgatásokba bocsátkoznak, és sokan úgy vélik, hogy a háttérben rejlő feszültségek hozzájárultak a né
Egy másik városba terveztek költözni a Skóciában eltűnt magyar ikrek - Huszti Elizát és Henriettát már nem nyomozzák a Dee folyó környékén.
Már négy éve, hogy Sas József, a Mikroszkóp Színpad ikonikus igazgatója eltávozott közülünk; 2021. január 17-én hunyt el. Zsuzsa asszony és ő negyvennégy éven át osztották meg életüket, és nem meglepő, hogy a feleség számára az ő elvesztése hosszú időn keresztül feldolgozhatatlan fájdalmat jelentett. Az özvegy elmondása szerint az utolsó két év tele volt nehézségekkel, hiszen szinte folyamatosan ő ápolta a Jászai Mari-díjas művészt. Ennek ellenére szívből kívánná, hogy újra együtt lehessenek.
Zsuzsa őszintén megosztotta, hogy a mai napig rendszeresen látogatja néhai férje sírját a temetőben, ahol mindig gondoskodik a rendbentartásáról. Szívében igyekszik csak a szép pillanatokra emlékezni, hiszen saját szavai szerint életük során rengeteg boldog emlékük gyűlt össze. A gyászoló özvegy az egyik legkedvesebb közös emléküket is megosztotta, amely örökké élni fog a szívében.
"Thaiföld varázslatos földjén történt mindez. Egy aprócska csónakkal érkeztünk meg a világ végének tartott szigetre. Tizenhárman voltunk, fáradtak és elcsigázottak, a szomjúság pedig már-már elviselhetetlenné vált. Az első presszó ajtaján belépve próbáltuk életben tartani magunkat, és ekkor Jóska, a társunk, egy furcsa, de szórakoztató ötlettel állt elő: megtanította a két ázsiai matróznak a "magyarok, magyarok, indul a hajó" kifejezést. A fiúk, mint akikre rátört volna a szórakozottság, hangosították ezt a mondatot, és azonnal olyan letisztult, mégis felejthetetlen pillanatot teremtettek, amelyet soha nem fogunk elfelejteni. Negyvennégy éven át osztoztunk az életünkön, sok szép közös emléket gyűjtve. Sokan vádoltak azzal, hogy elraboltam őt a világ végére, ahol 2019-ben súlyosan megbetegedett. Az igazság azonban az, hogy az utazás volt az ő igazi eleme. Szenvedéllyel kutatta az új helyeket, és különösen szerette Thaiföldet. Ott, a helyi orvosok segítségével, sikerült megmenteni az életét." - mesélte a keserédes emlékeket felidézve a story.hu-nak.
A hazai kabaré ikonikus figurája halálának negyedik évfordulója kapcsán nosztalgikus emlékeket idézett fel arról a rémes éjszakáról, amikor a nagy szerelme váratlanul rosszul érezte magát.
"Arra ébredtem, hogy zörög a széffel. Kivette belőle a biztosítási kötvényeket, a hóna alá csapta őket, és azt mondta, szólt egy barátunknak, vigye be őt a kórházba, mert nem érzi jól magát. Ott és akkor láttam őt utoljára egyben, állva. Azóta soha többé. Csak fekve. Nehéz időszak következett. Mégis, azt mondom, az egész életünk szép volt, a maga módján még az utolsó két év is" - mesélte Zsuzsa, majd hozzátette:
"Soha annyit nem voltunk együtt, mint abban az időszakban. Főleg, hogy 2020-ban beütött a Covid. Előtte látogatták a barátai: Beregi Péter, Heller Tamás, Bodrogi, Gálvölgyi, Moór Marianna, sokan, de azután csak ketten voltunk, és a lányunk, aki gyakran jött hozzánk. Rengeteget beszélgettünk, tévéztünk. Szellemileg tökéletes állapotban volt, tervei voltak, kabarét tervezett. Sajnos a mozgásközpontot érte az agyvérzés. Mindent megtettem, hogy ne azt érezze, nincs tovább. Hazahoztam a kórházból. A nappalinkból betegszoba lett. Beszereztem az ellátásához szükséges eszközöket. A mozgatását nem tudtam egyedül megoldani, emiatt naponta jött egy remek diplomás ápoló fiatalember hozzánk, aki segített" - idézte fel azokat a napokat és így folytatta:
A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a Covid miatt szinte lehetetlen volt bármit elintézni. Emlékszem, amikor Jóska tömése kiesett, egy tapasztalt doktornő érkezett hozzánk, aki egy régi, kézi fogfúrót hozott magával. Rengeteg váratlan helyzet adódott, amiket meg kellett oldanom, de végül sikerült, és mentünk tovább az életünkkel. Szilveszter éjjel együtt néztük a tévét, de másnap észrevettem, hogy a szaturációja csökkent. Azonnal hívtam a mentőket. Hihetetlenül gyorsan reagáltak, de az előszobában fél órán át öltözködtek a szkafanderükbe, hiszen ez volt a Covid miatt előírt protokoll. Azóta Jóska eltűnt az életemből.
