Fantasztikus felfedezés: A Vezúv pusztító ereje elmosta Pompejit, ám a bátorság és az elszántság hajtotta túlélők nekiláttak, hogy újjáépítsék a város csodáit.

Minden jel arra utal, hogy sok túlélő visszatért Pompeji romjaihoz, hogy újraépítse életét, azonban az ötödik évszázadra a terület véglegesen elhagyatottá vált.
Pompeji, az emberi történelem egyik legtragikusabb katasztrófájának színhelye, ahol a Vezúv dühöngése mindent magával ragadott. A város lakói közül sokan elkerülhetetlenül szembesültek a végzetükkel, mivel a menekülésre nem volt lehetőségük. A vulkáni hamu, amely mindent eltakarított, nemcsak hogy megsemmisítette a települést, hanem olyan kivételes módon konzerválta az áldozatokat, hogy a kutatók képesek voltak rekonstruálni életvitelüket, sőt, még az étkezési szokásaikat is megfigyelhették.
A legfrissebb régészeti felfedezések új fényt vetnek a múlt egy sötét fejezetére. A kutatók arra bukkantak, hogy a tragédia következtében elpusztult város romjaihoz nem csupán a bánat és a veszteség árnyai tértek vissza, hanem olyan emberek is, akik a katasztrófa után próbálták újraépíteni életüket. Ezek a túlélők, akiket a körülmények nem engedtek el a múlt fogságából, a romok között keresték a reményt és a megmaradt értékeket. Továbbá, mások is csatlakoztak hozzájuk, abban a reményben, hogy rábukkannak olyan tárgyakra, amelyek még az áldozatok emlékét őrzik. Ez a kutatás új perspektívát kínál a tragédia utáni helyzetről, és rávilágít arra, hogy a remény és a túlélés mindig jelen van, még a legnehezebb időkben is.
A szakértők szerint az új település valószínűleg egy informális közösség volt, ahol az emberek nehézségekkel teli körülmények között élték mindennapjaikat, a római városok által biztosított infrastruktúra és szolgáltatások hiányában. E terület a kutatások alapján az ötödik század tájékán teljesen elnéptelenedett.
Amíg az emberek a régi házak felső szintjein laktak, a földszinteket pincékké varázsolták, ahol kemencék és malmok zúgtak. Gabriel Zuchtriegel, a feltárás vezetője szerint az egész terület olyan volt, mint egy élő tábor, ahol a romok között még mindig felfedezhető Pompeji szelleme – olvasható a The Guardian cikkében.
A szakértők számára komoly kihívást jelent, hogy a helyszín újbóli benépesítésének nyomai szinte teljesen eltűntek, és sajnos semmiféle írásos dokumentáció nem maradt az eseményekről.
A régészek becslése szerint Pompeji lakosságának 15-20%-a vesztette életét a vulkánkitörés következtében, leginkább a hősokk miatt, mivel a várost egy hatalmas gáz- és hamufelhő borította be. Ezt követően a vulkáni hamu súlya alatt a római város eltemetődött, lehetővé téve, hogy az ottani házak, középületek és mindennapi tárgyak, sőt, még az emberek maradványai is szinte érintetlenül megmaradjanak. Az első felfedezések a 16. században történtek, amikor a régészek rábukkantak e különös időutazásra.
A terület összesen 22 hektárnyi kiterjedésű, melynek egyharmada még felfedezésre vár, és vastag hamuréteg fedi.