Szilágyzoványban megemlékeztek Győrffy Ferenc zenetanárról és festőről, aki maradandó nyomot hagyott a közösség életében. E jeles alkalom során sokan gyűltek össze, hogy tiszteletüket tegyék a művész emléke előtt, aki zenéjével és festményeivel gazdagítot

Összművészeti eseményt szerveztek pünkösd vasárnapjára a szilágyzoványi Visky-kúriában, ahol a helybéliek Győrffy Ferenc (1930-2024) kémeri és szilágyzoványi zenetanárra és festőre emlékeztek, megtekinthették alkotásait, valamint a művészetkedvelők Fazakas Ádám orgonista harmónium koncertjét hallgathatták.

"Ez a rendezvény nem csupán a művészet ünnepe, hanem egy igazi közösségi esemény is" – kezdte köszöntőjét Nagy Helga, az RMDSZ szilágyzoványi nőszervezetének elnöke, aki a résztvevőkhez szólt. Márkus László, a helyi művész és egykori polgármester is megosztotta gondolatait az ünnepségen, hangsúlyozva, hogy ezen a különleges napon a település szeretett Feri bácsijára emlékeznek. Az esemény célja, hogy együtt ünnepeljék a művészetet és a szépet, mindazt, ami gazdagítja, szebbé és boldogabbá teszi életünket.

A művészet lényege éppen az, hogy képes színt vinni a szürke hétköznapokba, ezzel emelve meg az emberek lelkét. A művészek sokféle módon fejezik ki magukat: egyesek dallamokkal, mások festményekkel vagy táncformákkal varázsolják el közönségüket. Győrffy Ferenc személyében két különleges tehetség találkozott: a zenetanár, aki mesterien ismerte a hangszereket és a zenepedagógia fortélyait, és az amatőr képzőművész, aki elérte, hogy művészete a profizmus szintjére emelkedjen. A méltatás során hangsúlyozták, hogy Győrffy Ferenc igazán Szilágyzoványhoz kötődik, ahol 1971-től 23 éven át élt, és amely időszak alatt sokakat inspirált. Az utókor emlékezetében élénken él, különösen azok számára, akiknek megadatott, hogy személyesen ismerhessék ezt a különleges embert.

„Személyes vallomással tartozom, hiszen ő volt az, aki először a kezembe adta a festéktubust, és ő tanított meg az első ecsetvonásokra. Később eljutottunk odáig, hogy egymás műveit értékeltük, végül pedig 1990. december 2-án megvalósíthattuk az első közös kiállításunkat itt, Szilágyzoványon” – osztotta meg Márkus László.

A Visky-kúria három termében a képzőművész életének különböző időszakaiban készült vegyes technikájú alkotásai, olajfestmények, pasztell- és zsírkrétával készült művek, valamint akvarellek találhatók. Ezek a képek nemcsak a művész családjának, hanem a helyi közösség tagjainak is a tulajdonát képezik. A művek többsége tájképet ábrázol, bemutatva a varázslatos Zoványt, a helyi templomot, valamint a környék festői szépségét. Emellett feltűnik a híres sümegi vár és környéke is, továbbá néhány csendélet és másolatok is láthatók közismert festőművészek műveiről. Az alkotások gazdag színekben és érzelmekben mesélik el a táj és a közösség történetét.

"Amit itt láttok a falon, az a szülőföld, a kicsi haza, a picike Szilágyzovány nagy szeretete. Az emberek, a természet, a növények és a körülölelő világ tisztelete és szeretete. Szép vallomás ez képekben, amit hátrahagyott ránk" - fogalmazott Márkus László.

Győrffy Ferenc lánya, Edit, különleges képek segítségével elevenítette fel édesapja, az egykori zenetanár életét. Ferenc 1930. október 3-án látta meg a napvilágot Nagyenyeden, de mint Edit elmondta, életének legszebb, legmeghatározóbb és legnehezebb időszakai Kémeren és Szilágyzoványon teltek. "Minden, amire büszke volt, ezekhez a helyekhez köthető. Itt alakultak meg a kórusok, itt nyerte el a díjait, és sok festménye is innen származik. Az életének utolsó három évtizedét a családja körében, boldogan töltötte" - osztotta meg a lány a megható emlékeket.

Nagyenyed városában kezdődött iskolai pályafutása, amelyre mindig is büszkén tekintett vissza. Itt olyan értékekre tett szert, amelyek segítették abban, hogy családja és gyerekei számára is értékes tudást és értékeket adjon át. 1954-ben feleségével Kémerre költöztek, ahol iskolaigazgatói posztot töltött be. Hosszú évek alatt rengeteget tett a helyi közösségért, többek között egy új iskola felépítésével is hozzájárult a település fejlődéséhez. Munkáját 2010-ben életműdíjjal ismerték el. Élete során a zene mindig jelen volt: a kémeri férfikarral együtt országos harmadik díjat nyertek, így a zene iránti szenvedélye szintén maradandó nyomot hagyott az életében.

1971-ben Szilágyzoványra költözött, ahol zenetanári pályafutása vette kezdetét. A kémeri, zoványi és ippi gyerekkar egyesítésével országos szinten negyedik helyezést értek el, ami komoly elismerést hozott számára. 1994-ben, amikor lányai Magyarországra költöztek, úgy érezte, neki is ott van a helye, így Sümegre költözött. Legnagyobb szenvedélye a festészet volt; 15 évesen harmadik helyezést szerzett egy rajzversenyen, ami elindította művészi pályafutását. "Innentől kezdődött minden, körülbelül 420 képet festett, két egyéni kiállítása volt Szilágyzoványon és Sümegen, valamint 15 közös kiállítása Erdélyben és Magyarországon" - emlékeztek meg róla az eseményen.

A szilágyzoványiak mély tisztelettel adóznak azoknak, akik hosszú éveken át fáradoztak közösségük megőrzéséért, különösen abban az időszakban, amikor ez különösen nehéz volt. Az '50-60-70-es években nem volt egyszerű itt magyarnak lenni, magyarul beszélni, énekelni vagy verseket mondani. Mégis, voltak olyan elkötelezett, közösségépítő emberek, akik odaadásukkal támogatták a kulturális életet Kémeren és Szilágyzoványon. Seres Dénes parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy ezért kiemelt megbecsülésünket és köszönetünket kell kifejeznünk Győrffy Ferenc iránt, aki sokat tett e közösségért. A kultúra és a hagyományok azok az erők, amelyek összetartanak minket, és elengedhetetlenek magyarságunk megőrzéséhez. Általa tudjuk megőrizni identitásunkat, és hűek maradunk a magyarságunkhoz és közösségünkhöz.

A tudás, a közösséghez való tartozás és a hit hármasa elengedhetetlen - hangsúlyozta a képviselő. Hiszen a hit az a fundamentum, amely nélkül nem létezhetünk; ez a megtartó erő, ami generációról generációra átörökíti az értékeket és reményeket, és bízunk benne, hogy ez hosszú évtizedeken át fennmarad. A csíksomlyói búcsú kapcsán hangsúlyozta, hogy a több mint háromszázötvenezer résztvevő közös himnuszéneklése és a lobogó magyar zászlók mind-mind a remény szimbólumai. Itt, ahol felnőttünk és dolgozunk, arra törekszünk, hogy megőrizzük identitásunkat, és úgy neveljük gyermekeinket és unokáinkat, hogy ők is meg tudják tartani ezt a hagyományt.

"Szilágyzovány egy igazán tehetséges közösséget tudhat magáénak - zárta le a képviselő -, hiszen a település büszkélkedhet Márkus László képzőművésszel, és Thököly Vajk tanár révén egy költővel is, akinek művei nem csupán hazánkban, hanem világszerte elismertek. A kultúra itt valóban vibrál, mert olyan emberek élnek és éltek itt, akik jelentős hozzájárulást tettek a magyar kulturális örökséghez" - mondta.

A kiállítás megnyitása előtt a szervezők a legendás báró Viski János, Kossuth-díjas zeneszerző és a Kolozsvári Magyar Opera egykori igazgatójának családi otthonában emlékeztek meg a zenéről. A néhai művész tiszteletére drd. Fazakas Ádám Sándor orgonista és harmónium művész varázslatos koncerttel kápráztatta el a közönséget. Ezt követően a helyi kórus Fekete István zenetanár és Jakó Sándor kántor irányításával lépett színpadra, hozzájárulva az esemény különleges hangulatához.