A tartós, megmaradó rekedtség mögött számos ok húzódhat meg, mint például ciszta, daganat vagy akár polip is. Érdemes orvosi segítséget kérni a tünetek okának pontos megállapításához.
A rekedtség fogalma sokak fejében legelőször Janis Joplin, Joe Cocker vagy Charlie karakteres, érdes hangzásával kapcsolódik össze. Azonban a "hivatalos" definíció szerint rekedtségnek (más néven diszfóniának) minősül minden olyan hangváltozás, amely befolyásolja a hangunk jellemzőit: lehet az mélyebb, magasabb, halkabb vagy éppen gyengébb. A rekedtség mértéke széles skálán mozoghat; előfordulhat, hogy csupán finoman észlelhető (talán csak azok számára, akik közel állnak hozzánk), de az is megtörténhet, hogy teljesen elveszítjük a hangunkat.
A rekedtség mögött számos különféle ok húzódhat meg, amelyek mind a hangképző szerveinket, különösen a hangszálakat érinthetik. Ez a jelenség életkortól és nemtől függetlenül bárkinél előfordulhat, de a megfigyelések szerint gyakrabban tapasztalható a nőknél és az idősebb korosztályban. Bizonyos szakmák képviselői, mint például a tanárok, énekesek vagy színészek, különösen hajlamosak a rekedtségre, mivel ők rendszeresen és intenzíven használják a hangjukat, ezáltal nagyobb kockázatot vállalnak a hangszálaik megerőltetésére.
A rekedtség hátterében számos tényező állhat, amelyek közül kiemelkedik a hangképző szervek fiziológiájának megváltozása, a túlerőltetés, valamint a pszichés okok is. Fontos hangsúlyozni, hogy a hangképzés és a beszéd rendkívül bonyolult folyamat, amelyben nem csupán a nyaki területen elhelyezkedő szervek játszanak szerepet, hanem az idegrendszer is jelentős hatással bír. Ráadásul a különböző hangtipusok könnyen keveredhetnek, így a rekedtség megjelenése sok esetben a hangszálakat érintő problémák vagy betegségek következménye.
A rekedtséget okozó betegség lehet akut és krónikus egyaránt. A legtöbb esetben a hangszálak heveny gyulladása miatt változik meg a hangunk, ez különböző felső légúti fertőzések gyakori kísérője (ezért találkozhatunk annyi rekedt emberrel az őszi, téli hónapokban). Túlerőltetés is okozhatja a gyulladást, akkor is berekedhetünk, ha sokat kiabálunk, éneklünk, pl. egy koncerten vagy sporteseményen.
A rekedtség hátterében gyakran irritáció állhat, amelyet például belélegzett káros anyagok is okozhatnak. A hangváltozás jelezheti krónikus állapotok, például allergiák vagy refluxbetegségek jelenlétét, hiszen a gyomornedvek torokba való visszafolyása súlyosan irritálhatja a hangszálakat. A dohányzás szintén jelentős hatással van a hangminőségre: a dohányosok gyakran tapasztalják, hogy idővel rekedtebbé válik a hangjuk.
A rekedtség gyógyítására a gyógynövény teák hatásosak. Olvasson tovább!
A hangszálak működését befolyásolhatják az azokat érintő strukturális változások, ciszták, polipok is, de a hangszálakat körülvevő, azok környezetében lévő szövetek (pl. a pajzsmirigy) "zavarai" is. Természetesen a torok területét közvetlenül érő sérülések is rekedtséget okozhatnak. Nagyon ritkán, de a rekedtség oka a hangszálakon, illetve azok környezetében kialakuló jó- vagy rosszindulatú daganat is lehet.
A rekedtség általában néhány napon belül, kezelés nélkül is elmúlik, ha csupán pihentetjük a hangunkat, vagy alkalmazunk néhány egyszerű házi praktikát. Legtöbbször a felső légúti fertőzés utáni gyógyulás során magától helyreáll a hangunk. Viszont bizonyos esetekben a rekedtség mögött komolyabb egészségügyi problémák is állhatnak. Ezért fontos orvoshoz fordulni, ha a rekedtség három hétnél tovább tart, ha nyelési nehézségek lépnek fel, vagy ha a nyelés és a beszéd fájdalmassá válik. Továbbá, ha köhögéskor véres köpetet tapasztalunk, vagy ha a torok területén érzékeny, kitapintható elváltozást észlelünk. A rekedtség akkor is figyelmeztető jel lehet, ha annyira zavaró, hogy a mindennapi életünket is befolyásolja.
