"Versek alkotása már nem áll távol tőlem, de úgy tűnik, az élet mélységeit még nem sikerült igazán megragadnom." - József Attila pokoljárása a vásznakon.

A "Reménytelenül" nem csupán egy életrajzi film vagy korrajz, hanem egy súlyosan beteg ember különös hangulatú kamaradrámába öltöztetett szenvedésének története. A premier időpontja sem véletlen: április 11-én, amikor József Attila születésének 120. évfordulóját ünnepeljük, egyben a magyar költészet napja is.

Jó néhány évvel ezelőtt, egy különleges alkalommal lehetőségem nyílt hosszasan beszélgetni Faludy Györggyel. Akkor már jócskán a kilencvenedik évét taposta, de a szellemi frissessége, a humorérzéke és az áradó mesélőkedve teljesen elfeledtette velem az idő múlását. Mesélte a történeteit, és mi csak nevettünk, mígnem egyszer csak felmerült a téma: "szegény, drága Attila, aki késsel a kezében száguldott az utcákon, mi pedig, már nem is tudom, kikkel, csak loholtunk utána, hogy megakadályozzuk, nehogy a szenvedélye miatt tényleg kárt tegyen Editben". A történet ismerős volt számomra, hiszen olvastam róla az irodalomkönyvekben: József Attila, a költő, egy sötét budai sarkon kést tartott pszichoanalitikusa, Gyömrői Edit nyakához. De csak akkor értettem meg igazán a történet mélységét, amikor Faludy, könnyes szemmel, a "szegény, drága Attilát" emlegette. Az érzelmek, amelyek átjárták a szavait, egy új dimenziót adtak a történetnek, és hirtelen valósággá vált számomra a költő szenvedése és életének tragédiája.

Gyömrői Edit, a mások mellett a Nagyon fáj és a Gyermekké tettél című versek ihletője egyébként évtizedeken át nem beszélt az általa már az üléseik második hetében menthetetlennek ítélt híres pácienséről, a hetvenes években viszont megtört a jég, egy interjúban például így emlékezett az ominózus esetre:

Szerencsére nem így alakult a helyzet, Edit megmenekült, de József Attila sajnos nem találhatott menedéket sem a világban, sem önmaga elől. A végkimenetele pedig mindannyiunk számára ismert.

Mindez a Reménytelenül című film kapcsán jutott eszembe, amely minden elemében különös és szabálytalan alkotás, igényelve némi nézői nyitottságot. Egyrészt mert nem klasszikus életrajzi mozi, a gyerekkortól a tragikus halálig tartó eseményleltárral, másrészt mert a minimálisnál jobban nem törekszik sem a korfestésre, sem a József Attila-i költészet esszenciájának felvillantására. A Rózsa Gábor által írt és rendezett, közel kétórás munka

A készítők rendre hangsúlyozták, hogy a forgatókönyv szövegei szinte teljes mértékben valóságos alapokon nyugszanak. József Attila szavait, mondatait főként versei, tanulmányai, újságcikkei és egyéb írásai ihlették, ezzel biztosítva a hitelességet. Ennek érdekében nem riadtak vissza azoktól a részletektől sem, amelyek illúziórombolónak, obszcénnak vagy akár perverznek tűnhetnek.

A nyilvánvaló szándék, hogy túllépjünk a sztereotípiákon és a "költői" kliséken, lehetővé tegye számunkra, hogy belelássunk József Attila legmélyebb emberi valóságába, de valahogy nem jött össze. Olyan érzésünk van, mintha az alkotók nem tudták volna pontosan, mit is szeretnének elérni a végén: egy látomásos jelenetekkel fűszerezett pszichothrillert, két különc, öntörvényű személyiség pszichoanalitikai játszmájának bemutatását, a lélektan rejtelmeibe való bevezetést, vagy éppen egy nyilvánvalóan szenvedő ember pokoljárásának részletezését.

A két főszereplő - Sütő András, aki József Attilát alakítja, és Michl Juli, aki Gyömrői Editet formálja meg - játéka sajnos inkább elnagyoltnak, bizonytalannak, sőt, színházian póziasnak tűnik. A vásznon gyakran érzékelhető a természetes beszéd hiánya, ami már-már megszokott probléma a filmekben. Különösen Sütőnél figyelhető meg, hogy néha úgy tűnik, mintha a szerephez való lehorgonyzás túl nagy terhet jelentene számára, ami figyelemre méltó, hiszen a Szabad ötletek jegyzéke című önálló estje révén az alapanyag jelentős része nem volt ismeretlen számára.

De hogy ne legyünk igazságtalanok, neki is megvannak a saját, szívfájdalmakkal teli, "meztelen" pillanatai, amelyek hitelesen tükrözik a világgal való békekötés lehetetlenségének keserűségét. Ahogyan Michl Juli is Editként, már a nyitó jelenettől fogva, amely a kezelés elvállalásának dilemmáit állítja a középpontba, sokkal inkább főszereplővé válik. Érdemes alaposabban megismerkedni kalandos életének finoman szólva is izgalmas részleteivel, mert igazán sokat mondanak róla.

Ahogyan összességében a Reménytelenül sem mondható egyértelműen jól sikerült filmnek. Hiánypótlónak igen, különösen mert állami támogatás hiányában, mindössze tíz nap alatt forgatták le. Így leginkább tiszteletre méltó vállalkozásként értékelhető, amely korhű környezetben, némi didatikus felhanggal igyekszik árnyalni a ma is meglehetősen sematikus József Attila-képet. És ezen keresztül felhívni a figyelmet arra is, milyen következményei lehetnek egy nem, vagy nem a megfelelően kezelt súlyos pszichés betegségnek - minden időkben.