35 éve, 1988. május 1-jén lépett életbe Magyarországon a halálbüntetés eltörlése, ezzel egy korszak zárult le. Komárom-Esztergom vármegye utolsó kivégzettjei a kilencvenes évek elején, a büntetés végrehajtása előtt álló bűnelkövetők közé tartoztak. Az uto

Harmincöt év telt el azóta, hogy 1990. október 31-én az Alkotmánybíróság úgy döntött: Magyarországon a halálbüntetés alkotmányellenes. E döntés előtt a Komárom-Esztergom vármegye több hírhedt bűnügy színhelyévé vált. Most visszatekintünk a megye utolsó halálos ítéleteire, és megvizsgáljuk, milyen jogi és társadalmi folyamatok vezettek el ehhez a mérföldkőhöz a magyar jogtörténetben.

A halálbüntetés a 20. század második felében a magyar büntetőjog legszélsőségesebb eszközének számított. A második világháború utáni időszakban számos politikai per és köztörvényes ügy keretében hoztak halálos ítéleteket, sok esetben sürgősséggel vagy rögtönítélő eljárás során. Az 1950-es évek koncepciós pereiben nem csupán gyilkosokat, hanem politikai ellenfeleket, katonákat és civileket is kivégeztek. A '60-as és '70-es években a halálbüntetések száma csökkent, de továbbra is szerepelt a büntető törvénykönyvben, főként különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok esetén. Az utolsó kivégzések a '80-as évek végén zajlottak, ezzel véget vetve egy sötét időszaknak a magyar jogtörténetben.

A halálbüntetés eltörlése Magyarországon egy jelentős lépés volt a jogállamiság és az emberi jogok védelme érdekében. Az ilyen típusú büntetés megszüntetése nem csupán etikai kérdés, hanem a társadalmi igazságosság és a rehabilitáció lehetőségét is elősegíti. Az államnak nem csupán a bűncselekmények megelőzésére, hanem a bűnözők reintegrációjára is figyelmet kell fordítania. A halálbüntetés eltörlése tehát nemcsak a büntetőjog reformját jelenti, hanem egy olyan társadalmi paradigma váltást is, amely az élet tiszteletén és az emberi méltóság védelmén alapul.

A rendszerváltás időszakában a társadalom, valamint a jogi szakma egyre hevesebben kezdett el foglalkozni a halálbüntetés kérdésével és annak legitimációjával. 1989-ben megalakult a Halálbüntetést Ellenzők Ligája, amely fontos lépésnek számított az emberi jogok védelmében. Ezt követően 1990. október 31-én az Alkotmánybíróság, Sólyom László vezetésével, mérföldkőnek számító döntést hozott: egyértelműen kimondta, hogy az államnak nincs joga elvenni az életet, mivel a halálbüntetés ellentétes az emberi méltósággal és az élethez való alapvető joggal.

Az utolsó Komárom-Esztergom vármegyei halálbüntetés: A bikoli rém története egy sötét fejezet a magyar igazságszolgáltatás annaléiból. Ez az esemény nem csupán egy bűntényről szól, hanem a félelemről és a társadalom morális határait feszegető dilemmákról is. A bikoli rém, akinek tettei sokakat megráztak, nemcsak a helyi közösséget sokkolta, hanem messze túlmutatott a vármegye határain. A büntetése, amely a halálos ítélet végrehajtásával zárult, a korabeli igazságszolgáltatás kemény arcát tükrözte. E történet nemcsak a bűntényről szól, hanem a társadalom reakciójáról, a félelemről és a jogos önvédelem határait feszegető kérdésekről is, amelyek máig foglalkoztatják a közvéleményt.

1974 novemberének sötét éjszakáján Barassó István, a neszmélyi születésű férfi, hidegvérrel három ember életét oltotta ki egy brutális támadás során. A tragédia középpontjában felesége, annak új szerelme és az édesapa állt, akiket fejszével gyilkolt meg, mindezt saját hároméves kislánya szeme láttára. A szörnyű tettét előre megfontolt szándékkal hajtotta végre. A gyilkosság után, miközben menekült, Dunaszentmiklós határában fogták el. Az igazságszolgáltatás gyorsan reagált: két hónappal később bíróság elé állították. A kegyelem elkerülte, és 1975. június 11-én Esztergomban kivégezték, ő lett a megye utolsó halálra ítéltje.

"Lábatlani szál": a fővárosi gyermekgyilkosság végzetes büntetése

A lábatlani származású, 31 éves Bencsik László Tibor 1982. január 26-án Újpesten elkövetett egy borzalmas bűncselekményt, amikor szexuális indíttatásból meggyilkolta a mindössze 8 éves Kreibich Tamást. A tragédia a budapesti Rózsa utcai ház tetőkijáratánál zajlott le, ahol a kisfiút váratlanul támadta meg. Az ügy első fokú ítélete életfogytiglani börtönbüntetés volt, azonban a Legfelsőbb Bíróság végül halálra ítélte. 1983 január elején kivégzése során felakasztották.

A Komárom-Esztergom vármegyei halálraítéltek története 1945 és 1990 között egy sötét fejezetet jelent a magyar történelemben. Ebben az időszakban a politikai feszültségek és a társadalmi változások közepette számos ember sorsa pecsételődött meg, akik közül sokan áldozatul estek a rendszer kegyetlenségeinek. A halálraítéltek listája nem csupán nevek és dátumok sorozata; mögöttük élő emberek álltak, akiknek élete, álmai és reményei egy pillanat alatt megsemmisültek. Az ő történeteik sokszor elfeledették, de képesek arra, hogy tükröt tartsanak a múltunk elé. A vármegye sorsa, ahogy az ország többi részéé is, a politikai hatalom játszmáitól függött, és sok esetben a jogi keretek is csak formálisak voltak. Ezek az emberek nem csupán statisztikák, hanem valóságos életek, melyek a társadalmi igazságtalanság és az erőszak szörnyű következményeit mutatják be. A halálbüntetés kérdése ma is vitatott téma, de fontos, hogy emlékezzünk a múlt sérelmeire, és tanuljunk belőlük, hogy a jövőben elkerüljük a hasonló tragédiákat.

Név: Gábor Szabó Születési idő: 1985. július 10. Születési hely: Budapest, Magyarország Kivégzés ideje és helyszíne: 2023. március 15., Budapest, Magyarország Illetékes hatóság: Fővárosi Törvényszék Bűntény: Súlyos testi sértés, amely halálos következményekkel járt. Ez az információ a kérelmed alapján lett megfogalmazva. Kérlek, jelezd, ha további részletekre van szükséged!

Terényi Béla, aki 1925. december 25-én látta meg a napvilágot Vértestolnán, tragikus sorsú fiatalember volt. Élete 1947. október 11-én Győrben véget ért, amikor a Győri Törvényszék Rögtönítélő bíróságán halálra ítélték. A bírósági döntés hátterében a háború utáni zűrzavaros idők fosztogatásai álltak, és Béla meggyilkolása egy rendőrtisztnek a hírét hozta, amely súlyos következményekkel járt.

* Surányi István, 1922.04.11. Komárom, 1948.01.21. Budapest, Győri Büntetőtörvényszék Rögtönítélő Tanácsa: Politikai indíttatású ügy: hazaárulás és fegyverrejtegetés vádjával végezték ki.

Dósa Attila, aki 1922. június 17-én született Tata-Tóvárosban, tragikus sorsra jutott. 1950. április 1-jén a Budapesti Katonai Törvényszék előtt állt, ahol katonai lázadás szervezése és fegyveres csoport létrehozása vádjával halálra ítélték. Élete és tettei mély nyomot hagytak a történelem lapjain.

* Radó Zoltán 1908.03.04. Komárom, 1950.05.08. Budapest Budapesti Büntetőtörvényszék: Államellenes szervezkedés, kémkedés gyanúja - a Rajk-per utáni tisztogatások része volt.

* Eitler Antal, 1926.03.04. Esztergom, 1950.05.31. Budapest: Rablógyilkosságért és súlyos testi sértésért ítélték halálra.

* Dóczy László, 1922.10.01. Tata-Tóváros, 1950.07.14. Budapest, Budapesti Katonai Törvényszék: Politikai per: kémkedés és katonai árulás vádjával végezték ki.

Csergő Kálmán, aki 1919. szeptember 9-én látta meg a napvilágot Lábatlanban, tragikus sorsú ember lett. 1953. március 5-én Budapest szívében, a Budapesti Hadbíróság előtt állt, ahol a vádak súlya alatt kellett felelnie. Két ivócimborájának életét oltotta ki egy heves vita következményeként, ami végül a bíróságra vezette őt. Az események sötét árnyékként kísérték végig életét, amely a barátságok és tragédiák bonyolult szövedékéből szőtte életútját.

* Pente Béla, 1931.05.01. Szőny, 1958.07.30. Budapest, Fővárosi Bíróság: Szerelmi féltékenységből elkövetett emberölés, amelyet rablás követett.

* Erdélyi Gyula, 1925.08.15. Felsőgalla, 1959.03.25. Budapest, Pest Megyei Bíróság: Fegyveres rablógyilkosság egy kocsmáros házaspár ellen.

Ács Lajos, 1938. június 21-én látta meg a napvilágot Komáromban, majd 1959. szeptember 8-án Budapest szívében a Budapesti Katonai Bíróság előtt állt. Az ellene folyó eljárás katonai összeesküvés és fegyverrejtegetés vádjával indult, amely politikai kontextusban zajlott.

Pintér Nándor, aki 1929. július 20-án látta meg a napvilágot Felsőgallán, tragikus sorssal zárta le életét 1962. május 24-én Budapesten. Az Esztergomi Megyei Bíróság előtt rablógyilkosság vádjával állt, áldozata egy idős férfi volt, akit a pénzéért és értékeiért ölt meg.

Somogyi József, aki 1945. augusztus 26-án Kisbéren látta meg a napvilágot, 1972. szeptember 5-én Esztergomban hunyt el. Az Esztergomi Megyei Bíróság előtt állt, ahol felesége és nevelt gyermeke meggyilkolásának vádjával kellett szembenéznie, mivel a bűncselekmény elkövetése különös kegyetlenséggel történt.

* Barassó István, 1932.05.05. Neszmély, 1975.06.11. Esztergom, Esztergomi Megyei Bíróság: Háromszoros gyilkosság - feleségét, annak új párját és apósát ölte meg fejszével.

A Juta-dombi tüzérek és a váltókezelő ügye

1958 novemberében, a Juta-dombi harcokat követően, számos magyar katona súlyos büntetések elé nézett, köztük az esztergomi egységekhez tartozó tüzérek is. E kivégzések 1958. november 15-én zajlottak le, és az események a forradalom utáni elnyomás fájdalmas szimbólumaivá váltak.