A Fidesz spanyol szövetségesei lendületben: új irányok és lehetőségek a politikai színtéren.

A jobboldali, hazafias Vox, amelynek neve latinul „hangot” jelent, 2013-ban alakult meg. A 2023-as választások során 12,4%-os eredményt ért el, ami 33 mandátumot biztosított a 350 fős spanyol parlamentben. A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján a párt támogatottsága már 18%-ra nőtt, míg a hagyományos jobbközép Néppárt (PP) 32, a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) pedig 27%-on áll. Egyes felmérések szerint a Vox akár 20%-os országos támogatottságot is elérhet, és komoly kihívást jelent a PP számára olyan hagyományosan a jobbközép szavazók által favorizált területeken, mint Galicia vagy Madrid. Európai szinten a Vox a Fidesz pártcsaládjához, a Patrióták Európáért csoporthoz tartozik. Elnöke, Santiago Abascal, Orbán Viktor magyar miniszterelnököt példaképének tekinti, aki különösen népszerű a Vox szavazói körében is.

Santiago Abascal pártelnök viszonylag fiatal, karizmatikus, ütős beszédeket tart és szereti a kamera. Szerinte új reconquistára van szükség, vissza kell foglalni a kontinenst az iszlám inváziótól, a klímaterrorizmustól és a woke ideológiától. Nem riad vissza az erős kijelentésektől: 2020-ban például azt mondta, Pedro Sánchez szocialista miniszterelnök a legrosszabb vezető az elmúlt nyolcvan évben. Amikor a szemére vetették, hogy eszerint Franco uralma alatt is jobb volt, azt mondta: jó, akkor legyen nyolcszáz év. (Francisco Franco 1939-től 1975-ig tartó diktatúrája egyébként a spanyolok 21 százaléka szerint jó vagy nagyon jó volt, míg 65 százalék szerint rossz vagy nagyon rossz. A PP-szavazók relatív többsége, 35,4 százalék szerint jó volt ez az időszak, a Vox támogatói közt pedig ez az arány 42 százalék).

A Vox politikai párt egyik legfontosabb témája az illegális bevándorlás ellen folytatott harc. Míg korábban ez a kérdés nem állt a spanyol politikai diskurzus középpontjában, napjainkra a választók számára kiemelkedő prioritássá vált. Ennek hátterében áll, hogy egyre több esetben tapasztalható bűncselekmény vagy támadás, amelyek migránsokhoz köthetők. Egy friss felmérés adatai szerint a spanyol lakosság 70%-a, sőt, még a szocialista szavazók 57%-a is a meghatározott illegális migránsok deportálása mellett áll ki. Ezzel szemben a kormány, élén Félix Bolaños igazságügyi miniszterrel, úgy véli, hogy valójában nincs is probléma, sőt, a bevándorlást a gazdaság fellendítőjeként és Spanyolország jövőbeli jólétének kulcsaként említik.

Friss felmérések szerint a fiatalok egyre nagyobb arányban fordulnak a Vox felé. A 18-34 év közti férfiak 40, a nők 20 százaléka vallja magát a jobboldali párt szavazójának. Egy másik felmérés szerint összességében a 18-24 évesek 27,9 és a 25-34 közöttiek 26 százaléka támogatja a Voxot. Az idősebbek kitartanak a két hagyományos nagy párt, a PSOE és a PP mellett, különösen a 60 feletti nők utasítják el a jobboldalt.

Spanyolországra sokáig nem volt jellemző a populista jobboldali erők megerősödése, ami a sajtóelemzők szerint szorosan összefonódik az ország XX. századi múltjával. Azonban ez a nézet már nem állja meg a helyét, és az elemzők igyekeznek magyarázatokat találni a változásokra. A helyzet összetett, de két jelentős válságot kiemelhetünk, amelyek során a hagyományos politikai pártok megbuktak a kihívások kezelésében: az egyik a tavalyi, több halálos áldozatot követelő árvíz Valenciában, a másik pedig a nyári erdőtüzek, amelyek számos tartományt érintettek. A Vox párt önkénteseket küldött Valenciába, ahol a "csak az emberek menthetik meg az embereket" szlogennel próbálták megerősíteni jelenlétüket.

A választókat egyik leginkább aggasztó probléma a lakhatás kérdése - ez különösen a 35 év alattiakra igaz -, de a bérek, a munkanélküliség és a megélhetési költségek is nagy gondot okoznak. A spanyol gazdaság egyébként nem teljesít rosszul: tavaly a növekedése 3,2 százalék volt, ami jócskán meghaladta az eurózóna átlagát, de ez csak a mostani állapotok fényében kiemelkedő, messze nem jelenti azt, hogy mindenki elégedett lehet. Különösen igaz ez a fiatal felnőttekre, akik most lépnek be a munkaerőpiacra. Ők rosszabbul élnek, mint a szüleik vagy a nagyszüleik, hiszen sokba kerül lakást bérelni vagy venni azokban a nagyvárosokban, ahol a legtöbb munkalehetőség koncentrálódik. A Vox célközönségéhez tartoznak a kiábrándult baloldali és bizonytalan választók is, és egyre népszerűbbek a hagyományosan baloldali munkásosztály körében is.

A fiatalok körében széles körű egyetértés mutatkozik a jobboldali párt nézeteivel kapcsolatban, különösen a politikai elit leváltásának szükségességét illetően. Az anti-establishment attitűd mindig is vonzotta a fiatal generációt, ám míg korábban ezt inkább a baloldali irányzatok képviselték, mára ők is az elit részévé váltak. Erre jó példa a Podemos, amely a kétpártrendszer megdöntésére törekedett, és hangot adott a megszorítások, valamint a korrupció ellen. Az idő múlásával azonban ők is a PSOE baloldali koalíciós kormányának tagjává váltak. Santiago Abascal, a Vox vezetője, éles kritikát fogalmazott meg a baloldali kormányzattal kapcsolatban, amelyet "a korrupció melegágyának", "bűzölgő mocsárnak", valamint "maffiának és bűnbandának" nevezett. A Néppárt iránti véleménye sem kedvező: amikor a jobbközép párt nem volt hajlandó bizalmatlansági indítványt benyújtani a Sánchez-kormány ellen, Abascal azzal vádolta őket, hogy valójában összejátszanak, és egymást védik.

A Néppárt elsősorban azzal igyekszik ellensúlyozni jobboldali kihívója erősödését, hogy maga is valamelyest keményebb hangot üt meg a migráció témájában, de egyrészt ennek kérdéses a hitelessége, másrészt pedig feszültséget szül a párt konzervatív és mérsékeltebb szárnya közt. A PP például azt javasolta nemrég, hogy pontozásos vízumrendszert vezessenek be a külföldi állampolgárok számára, hogy előmozdítsák azoknak az embereknek a reguláris bevándorlását, akik olyan ágazatokban akarnak dolgozni, ahol munkaerőhiány van. Emellett szeretnék ösztönözni azoknak az érkezését is, akik jobban ismerik Spanyolország kultúráját, illetve könnyebben tudnak beilleszkedni. A pártvezetést bírálók szerint a bevándorlás előtérbe helyezése csak a Voxot erősíti, miközben a PP elveszti az identitását. Nemcsak saját párttársai, hanem a baloldal is hasonlóan látja a helyzetet. A már említett Félix Bolaños miniszter szerint "a PP-nek ügyelnie kell rá, hogy ne legitimáljon idegengyűlölő és szélsőséges nézeteket, amelyeket a Vox képvisel, mert az lesz az eredménye, hogy Vox le fogja nyelni, ahogyan az több más klasszikus konzervatív párttal is megtörtént Európában".

Alberto Núñez Feijóo pártelnök a gazdaságra helyezi a fókuszt, ígéretei között szerepel az egyéni vállalkozók számára kínált alacsonyabb adók, a bürokrácia csökkentése, valamint a kisvállalkozások támogatása. Azonban a társadalmi kérdések terén is próbálnak érvényesülni, hogy csökkentsék a Vox népszerűségét, különösen az abortusz témájában. A néppárti vezetésű madridi városi tanács például olyan rendeletet fogadott el, amely kötelező tájékoztatást ír elő az abortuszt mérlegelő nők számára. Két évvel ezelőtt Kasztília és León tartományban a PP és a Vox közösen próbálta bevezetni, hogy a nőknek kötelező legyen meghallgatniuk a magzati szívhangot, illetve megtekinteniük a 4D ultrahangot, de ezt a központi kormányzat megakadályozta. A baloldali pártok szerint ez a lépés és az új rendelet is a nők önrendelkezési jogainak csorbítását jelenti, miközben a Sánchez-kormány célja, hogy az abortuszhoz való jogot az alkotmányban rögzítse.

Spanyolország politikai színtere izgalmas változások előtt áll, hiszen a következő országos választásokra 2027 augusztusában kerül sor. Azonban már 2026 júniusában is figyelemre méltó események várhatók Andalúziában. A helyi sajtóban egyre gyakrabban felmerül, hogy a Vox párt népszerűsége növekszik, míg a néppárt (PP) helyzete gyengülni látszik. Juanma Moreno, a tartomány jelenlegi elnöke, aki a jobbközép politikai vonalat képviseli, valószínűleg koalícióra kényszerül a Voxszal, mivel a PP könnyen elveszítheti abszolút többségét. Egy friss felmérés szerint a PP körülbelül 40 százalékos támogatottságra számíthat, ami 54-56 mandátumot jelentene a 109 fős törvényhozásban, szemben a jelenlegi 58 mandátummal. A Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) 23 százalékon áll, ami kisebb csökkenést mutat az előző választási eredményekhez képest, míg a Vox 16 százalékos eredményt könyvelhet el, ami jelentős növekedés a korábbi 13,5 százalékhoz képest. Érdekesség, hogy a PP eddig még nem lépett hivatalos koalícióra a Voxszal a regionális szinten, de a politikai környezet folyamatosan változik, így ez a helyzet bármikor megváltozhat.

Santiago Abascal és csapata folyamatosan növekvő befolyással bír, a Vox pedig Spanyolország harmadik legjelentősebb politikai erejeként egyre inkább nélkülözhetetlenné válik. A baloldal a nyugati tendenciák hatására fokozatosan elveszíti hagyományos támogatóit, és a woke ideológia irányába orientálódik, míg a Néppárt a saját identitáskeresésével küzd. Az idő pedig a Vox oldalán áll.