Az első barlangrajzokat nem a mi fajtánk alkotta meg.

Az Ardalesi-barlangban felfedezett, a Neandervölgyiek által készített rajzok lenyűgöző betekintést nyújtanak a régmúlt emberi kultúrába. Ezek a barlangi művészetek nem csupán esztétikai értékkel bírnak, hanem fontos információkat is szolgáltatnak a Neandervölgyiek életéről, hiedelmeiről és környezetükről. A sziklafestmények és vésések élénk színei és részletgazdagsága arra utalnak, hogy a Neandervölgyiek nem csupán túlélők voltak, hanem kreatív gondolkodásra és kifejezésre képes emberek is. Az Ardalesi-barlang tehát nem csupán egy ősi lakóhely, hanem egy olyan helyszín is, ahol a történelem és a művészet találkozik.

A művészetet sokáig a modern ember kizárólagos sajátosságának tartották a kutatók, de a legújabb felfedezések azt mutatják, hogy a neandervölgyi ember is rendelkezett a művészi kifejezés képességével. Paul Pettitt, a Durhami Egyetem kutatója, a The Conversation platformján részletesen feltárja ezt a lenyűgöző témát, bemutatva a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják a neandervölgyi ember kreatív potenciálját.

Érdekes, hogy az őseink által készített barlangrajzok mind nonfiguratív formákat mutatnak, míg a jól azonosítható állatok és emberi alakok általában a Homo sapienshez tartoznak. A neandervölgyiek viszont más utakat választottak: kéz- és ujjlenyomatokkal, valamint geometrikus jelekkel kifejezett művészetet alkottak, emellett ékszereket is készítettek, amelyek a kreativitásuk és a kulturális kifejezés iránti vágyukat tükrözik.

A populáció körülbelül 400 ezer évvel ezelőtt bukkant fel Eurázsia nyugati területein, és mintegy 40 ezer évvel ezelőtt tűnt el a történelem színpadáról. Bár ez a vonal már nem létezik, genetikai öröksége még mindig fellelhető néhány népcsoportban, amely a múlt titkait őrzi.

A mai világban számos olyan lelőhely létezik, amely a neandervölgyi művészet titkait tárja fel előttünk.

Pettitt úgy véli, idővel további bizonyítékok is előkerülhetnek, a kutatásokat viszont nagyban nehezíti, hogy nem egyszerű a paleolit barlangi művészet datálása, sok a szakmai vita.

A szakértő szerint a valódi kor meghatározásához három feltétel legalább egyikének teljesülnie kell, az első a széntartalmú pigment jelenléte, hiszen azt szénizotópos datálása alá lehet vetni. Csakhogy a fekete festékanyagok gyakran ásványi anyagokból származnak, a szén pedig nem feltétlenül az adott rajz idejével egyszerre keletkezett.

A második lehetőség a műalkotáson lévő cseppkövek vizsgálata: ha ezek ránőnek a rajzra, akkor minden bizonnyal fiatalabbak magánál az ábránál. Az anyagban lévő tóriumizotópok elemzéséből következtetni tudnak a formáció korára, ez viszont csak a barlangrajz lehető legkésőbbi keletkezési idejét tudja megmutatni.

Pettitt kollégáival a három spanyolországi helyszín esetében ezt a technikát alkalmazta, így derült ki, hogy az alkotások legalább 64 ezer évesek, de valószínűleg sokkal korábbiak. Ez azt jelenti, hogy az ábrák legalább 22 ezer évvel megelőzik a legkorábbi ismert, a modern emberek által az Ibériai-félszigeten készített barlangrajzokat.

A lelőhelyeken fellelt tárgyak világosan jelzik, hogy a barlangokat a neandervölgyi emberek igénybe vették ebben az időszakban.

A harmadik feltétel az üledékekhez kapcsolódik. A La Roche Cotard-i barlang falain található lágy iszapba ujjakkal rajzoltak kanyargós, aprólékosan kidolgozott vonalakat. Az itt fellelt üledékek vizsgálata alapján ezek a lenyűgöző alkotások legkésőbb 54 ezer évvel ezelőtt keletkeztek, jóval a Homo sapiens érkezése előtt.

"Még a legelkötelezettebb szkeptikusoknak is el kell ismerniük, hogy ezek az adatok egyértelműen bizonyítják a mély barlangokban végzett művészi tevékenységeket, amelyeket csak neandervölgyi emberek végezhettek" - írja Pettitt. A kutató szerint a művészet azt sugallja, hogy a neandervölgyiek bevonódtak a képzeletbeli világba.

A 24.hu nemrégiben egy érdekes cikksorozatot indított, amely az emberi evolúció izgalmas történetét tárja elénk. A "Honnan jöttünk?" című sorozat részei az alábbiakban olvashatók: