Orbán Viktor nőügyei: amikor a dolgok sokkal bonyolultabbak, mint ahogy elsőre tűnnek.

A cím, az Orbán Viktor nőügyei arról árulkodik, hogy a szerzők szeretnék, ha sokan kezükbe vennék ezt a kötetet. A hangzatos cím mögött azonban - mint ahogy az illiberális politikában - nem az rejtőzik, aminek látszik: nem az "olyan" nőügyekről van szó.

A cím nem csupán figyelemfelkeltő, hanem egy konkrét, 2017-es szexista megjegyzésre is utal, amelyet a miniszterelnök tett. Ebben az évben Orbán Viktor leváltotta Szemerkényi Rékát, aki Washington nagykövete volt. Amikor az újságírók a politikai váltással kapcsolatban kérdezték, a miniszterelnök csupán annyit mondott: "nőügyekkel nem foglalkozom."

"Ez a könyv azért született meg, mert ha ő már nem törődik vele, akkor másnak kell átvállalnia ezt a feladatot" - fogalmaz Balázs Zsuzsanna.

Pető és Balázs munkája valóban mélyrehatóan vizsgálja a problémát, figyelembe véve a történelmi kontextust is. Kiemelik, hogy a nők helyzetére vonatkozóan a jelenlegi rendszer számos, a szocializmus idejéből örökölt struktúrából táplálkozik. Például a családi adókedvezmény nem újkeletű jelenség, hanem komoly gyökerei vannak a szocialista állam adópolitikájában. A szívhangrendelet pedig egészen a Rákosi-korszakig, sőt, még annál is régebbi időszakokig vezethető vissza, ami arra utal, hogy a múlt hatása még mindig érezhető a jelenlegi politikai és társadalmi keretekben.

Családanya, mint politikai termék: Az anyaság eszményítése és a politikai diskurzus A családanya szerepe a társadalomban régóta középpontban áll, ám a politikai diskurzusban gyakran különös formát ölt. Manapság a családanya nem csupán a háztartás irányítója vagy a gyerekek nevelője: politikai termékké válik, amelyet különféle érdekcsoportok igyekeznek kihasználni vagy idealizálni. A politikai retorikában a családanya gyakran a hagyományos értékek megtestesítője, aki a stabilitás és a biztonság szimbólumaként jelenik meg. Ezen ideál mögött sokszor a konzervatív nézetek húzódnak, amelyek a családot mint alapvető társadalmi egységet állítják középpontba. A politikai kampányokban a családanyákra irányuló üzenetek célja, hogy érzelmi kötődést teremtsenek a választók és a jelöltek között, miközben a családi értékek védelmére hívják fel a figyelmet. Ugyanakkor a családanya politikai termékké válása nem mentes a kritikától. A modern társadalmakban sok nő nem csupán anyaként, hanem aktív munkaerőként és politikai szereplőként is definiálja magát. A hagyományos családanya kép ideologizálása könnyen elnyomhatja azokat a női hangokat, akik eltérő életutakat választanak, vagy akik nem felelnek meg a klasszikus elvárásoknak. Egyre inkább szükség van tehát arra, hogy a családanya fogalmát ne csupán politikai termékként kezeljük, hanem mint olyan sokszínű identitást, amely különböző formákban és tartalmakkal létezik. A politikai diskurzusban a családanyák sokféleségének elismerése nem csupán a nők jogainak védelmét szolgálja, hanem a társadalmi egyenlőség és a befogadás szempontjából is elengedhetetlen.

Érdekes megfigyelni, hogy az előző politikai rendszerben, 1989 előtt, a női politikai képviselet sokkal jelentősebb volt, mint a rendszerváltás utáni időszakban. A Fidesz politikai színpadán 2018-ig szinte teljesen hiányoztak a női politikusok, de ekkor egy új tendencia kezdett kibontakozni.

hogy a modern női politikai szereplők nemcsak a hagyományos politikai keretek között, hanem a mindennapi életben is megállják a helyüket. Novák Katalin mindezt egy olyan képpel illusztrálja, amely a női szerepek sokszínűségét hangsúlyozza: ő a családanyai kötelességeit összeegyezteti a politikai pályafutásával, miközben a közönség számára is elérhetővé válik. Varga Judit ezzel szemben a határozottság és az érdekérvényesítés szimbóluma, aki nem fél megmutatni, hogy a politikai életben is helyt tud állni, és ehhez a férfiak által dominált környezetben is magabiztosan képviseli a női értékeket. Az ő közreműködése a közéletben új perspektívát nyújt a politikai diskurzushoz, és rávilágít arra, hogy a női politikai szereplők nem csupán kiegészítők, hanem aktív formálói a politikai tájnak. Ezek a politikai figurák tehát nem csupán a Fidesz politikai stratégiájának részei, hanem egy új női identitás megjelenését is jelentik a politikai életben, ahol a hagyományos és modern értékek találkoznak, és ahol a női szerepek egyre inkább integrálódnak a közéleti diskurzusba.

A Fidesz által képviselt nőkép valóban különleges és érdemes a figyelemre. E megközelítés szerint a nők szerepe a társadalomban nem csupán a hagyományos keretek között értelmezendő, hanem egy olyan modern, dinamikus képet fest, ahol a nők aktívan részt vehetnek a közéletben és a gazdaságban. Az önállóság, a családi értékek és a közösségi támogatás hangsúlyozása révén a Fidesz olyan környezetet teremt, amelyben a nők céljaik elérésére és önmegvalósításukra törekedhetnek. Ezzel a szemlélettel a nők nem csupán passzív szereplők, hanem aktív alakítói a jövőnek, ami egy inspiráló és élhető alternatívát kínál a társadalmi diskurzusban.

Varga és Novák viszont nem a szemléletváltás irányába léptek, hanem a már létező rendszer megerősítésének szolgálatában álltak, amikor politikai szerepvállalásukra került sor.

Miközben az Orbán-kormány Brüsszelben mesterien használja a társadalmi nemek egyenlőségéről szóló szakmai terminológiát, Pető hangsúlyozza, hogy a Fidesz mögött valójában hiányzik bármiféle nő- vagy családpolitika; csupán egy...

"Az a családtípus, amelyet ez a politika támogat."

A családbarátság elsősorban tehát egy politikai termék.

Persze, íme egy egyedi változat: **Mesék nyomvonalán** Az élet tele van különleges pillanatokkal, amelyek mind történeteket szőnek körénk. Minden egyes tapasztalat, legyen az örömteli vagy nehéz, egy új fejezetet nyit meg a könyvünk lapjain. Ahogy lépdelünk előre az időben, a múlt eseményei szövik a jelenünket, és formálják a jövőnket. Az emlékek, mint színes szálak, összekapcsolják életünk mozaikját, és lehetőséget adnak arra, hogy megosszuk másokkal a tapasztalatainkat, tanulságainkat és álmunkat. Minden találkozás, minden elágazás új lehetőségeket hozhat, és ezek a történetek, amelyeket megélünk, örökre velünk maradnak.

A kötet tizenkét fejezetből és egy epilógusból áll, mindegyik fejezet egy-egy esettanulmányra épít. A szerzők ezeket a példákat alaposan elemzik, és visszavezetik őket a mögöttes strukturális problémákra és folyamatokra. Olyan esetek szolgálnak alapként, amelyek nemcsak a köztudatban élnek, hanem valószínűleg ismerősek mindazok számára, akik az elmúlt másfél évtizedben figyelemmel kísérték a magyar politikai és közéleti eseményeket.

Ilyenek például az annak idején nagy médiafigyelmet kapó bántalmazási ügyek, melyek vélhető elkövetői máig szabadlábon vannak.

Milyen tényezők és folyamatok állnak a háttérben, amelyek miatt Magyarország különböző szempontból lemarad az áldozatsegítés terén? – teszik fel a kérdést a szerzők.

Kövér László házelnök 2015-ös beszéde, melyben határozottan elutasította a genderelméletet, emblematikus pillanatnak számít a közéleti diskurzusban. Ebben a beszédben kifejezte azt a vágyát, hogy a nők az "önmegvalósítás legmagasabb minőségeként" tekintsenek arra, ha unokákat szülnének a családok számára. Ezen gondolatmenet nem csupán egyéni vélemény volt, hanem hamarosan hivatalos kormányprogrammá nőtte ki magát, amely a hagyományos nemi szerepek népszerűsítésére összpontosított. Ezzel a lépéssel nemcsak politikai, hanem kulturális diskurzus is kialakult, amely mögött számos művész és tudós is felsorakozott, támogatva a hagyományos értékek és szerepek megerősítését a társadalomban.

Az egyik fejezetben alaposan feltérképezzük a kilencvenes évek Magyarországán kibontakozó pornóipar dinamikáját, amely szoros kapcsolatban állt a politikai elit körüli üzletemberekkel. A szerzők fontos kérdést vetnek fel: miért mutat a közvélemény ilyen könyörtelen ellenállást a nők kizsákmányolásával szemben? Emellett sok egyéb, aktuális témáról is szó esik, mint például a fóliarendelet, a homofóbia és az etnikai alapú diszkrimináció. Ráadásul a fejezet bemutatja azt a jelenséget is, ahogyan sok magyar nő a jobb megélhetés reményében külföldre kényszerül, gyakran betegápolói munkát vállalva.

A könyv szerzői által végzett kutatások és az azt alátámasztó adatok révén feltárt tanulságok nem annyira meglepőek, mint inkább megdöbbentőek. Az érvek részletesen kidolgozottak, és bár első ránézésre nem tűnnek sokkolónak, mélyen elgondolkodtatják az olvasót.

Ez a könyv arra világít rá, hogy mennyi különböző élethelyzet létezik, és hogy egy közpolitikai rendszer milyen sokféleképpen képes normákat közvetíteni az emberek lelkében és testében, valamint hogyan érvényesíti azokat a gyakorlatban.

- fogalmazott a kötet bemutatóján Böcskei Balázs, a politológiai szakma elismert alakja és az IDEA Intézet igazgatója.

Érdemes hozzátenni, ahogy azt Böcskei is alátámasztotta a könyvbemutatón, illetve ahogy arra a kötet szerzői is több helyütt rámutatnak, hogy valójában nagyon kevés olyan statisztikai kutatás készül, amely specifikusan a nők preferenciáit, illetve választói magatartását szeretné feltérképezni Magyarországon.

Böcskei megjegyzése szerint a női identitás rendkívül sokszínű. A kötet végső megállapítása is ezt támasztja alá: az Orbán-kormány a társadalom azon családjainak szövetségese, akik a legnagyobb mértékben számítanak, és politikai programjával elsősorban a középosztály, különösen a felső középosztály női képviselőit célozza meg. Ezáltal egy viszonylag széles választói bázist kíván elérni. Ugyanakkor más társadalmi csoportok iránt nemcsak közömbös, hanem kifejezetten diszkriminatív magatartást tanúsít.

A világ bármely szegletében is nézzük, a nők és férfiak közötti egyenlőség a gyakorlatban még mindig távoli álom. Ezt mindannyian tudjuk. Viszont elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk azzal a kérdéssel, hogy mit tehetünk azért, hogy a két nem közötti szakadékot ne fokozzuk, hanem éppen ellenkezőleg: megpróbáljuk áthidalni. Kötelességünk, hogy ezt a diskurzust elindítsuk, és aktívan keressük a megoldásokat.

Számunkra rendkívül fontos lenne hazai, valamint magyar kontextusban átgondolni, hogy vajon elengedhetetlen-e a női politikai képviselet és a női szakpolitikák megléte.

Ez pedig annak fényében még inkább sürgető feladat, hogy az Orbán-rezsim nemzetközi exportcikként reklámozza genderpolitikáját.