Sajnos a természet védtelenül távozik, és csak a pillanatképek őrzik meg emlékét - Agrárszektor

Ne habozzon, biztosítsa be helyét még ma az Early Bird áron a december 3-4. között zajló siófoki Agrárszektor 2025 konferenciára! Kistermelők és fiatal gazdák számára most csupán 64.900 Ft + áfa ellenében nyílik lehetőség a részvételre az év egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb agráregyesületi eseményén! Ne maradjon le a lehetőségről, legyen részese a szakmai párbeszédeknek és az inspiráló előadásoknak!

Hazánk egyik legnevesebb természetfotósaként Potyó Imre ezúttal hetedik alkalommal kapta meg a megtisztelő meghívást a világ legkiválóbb természetfotós pályázatának díjátadójára. Ezúttal a Növények és gombák kategóriában egy különleges süngombát megörökítő képe tűnt ki, amely elnyerte a zsűri elismerését. A fotós tavaly bukkant rá erre a ritka, védett gombafajra egy csertölgy törzsén, és az alkonyat varázslatos, kékórás fénye alatt, szinte szellemszerűen örökítette meg a természet e csodáját.

Az éjszakai fotózás varázsa mindig magával ragad, különösen, amikor a csillagok ragyogása, a hold fénye és a sejteket betöltő félhomály egyedi atmoszférát teremt. A kékóra titokzatos szépsége minden alkalommal újra és újra visszahívott ehhez a különleges gombához. A felvétel pontosan egy évvel ezelőtt, októberben készült, de a gomba egészen a tél első hófoltjáig kitartott a csertölgyön, mint egy rejtett kincs az erdő mélyén.

- Emlékeit idézte fel az Alapvetés podcast legutóbbi adásában Potyó Imre, aki az utóbbi évek során folyamatosan szembesül azzal, hogy a kedvenc fotózási helyszínei, a Börzsöny gyönyörű erdői és vízfolyásai, hihetetlen gyorsasággal átalakulnak.

Az általa készített természetfotók különleges látásmóddal bírnak, így nem csupán lenyűgöző esztétikai élményt kínálnak, hanem figyelmet irányítanak olyan fajokra, élőhelyekre és természeti jelenségekre is, amelyek lehet, hogy a közeljövőben már nem lesznek elérhetőek ugyanazon a helyen, ugyanabban a formában.

Az idei év igencsak megpróbáltatásokkal teli volt: májusra már a patakok is kiszáradtak, és csak augusztus közepén kezdtek el újra életre kelni. Különös módon néhány apró medence még megmaradt, ahol az állatok, ha szerencséjük volt, összegyűlhettek, és így túlélhették a száraz időszakot. Ezekben a kis vízgyűjtőkben bolharákok, szalamandralárvák, kövi rákok, fürge csellék és kövi csíkok éltek, sőt, a denevérek is betértek, hogy oltják szomjukat. Kollégáimmal együtt tanúi vagyunk a körülöttünk zajló változásoknak: ahogy eltűnnek a vízfolyások, és ahogy a bükkösök, valamint a lucfenyvesek fokozatosan kiszáradnak. Mégis, próbálom felfedezni a szépséget ebben a fájdalmas helyzetben is.

De vajon lehet-e ezeknek a természetfotóknak akkora ereje, hogy ténylegesen hozzájáruljanak egy környezeti probléma megoldásához? Az Alapvetés podcast mai epizódjában erről is megosztotta gondolatait Potyó Imre.